A porcelánrestaurálás művészetét először a Song-dinasztia Zhang Zeduan óriási kézitekercsében, a "Qingming Riverside Map"-ben látták egy iparos munkajelenetében, aki egykor a népi "kereskedők" tagja volt, és mint ilyen nélkülözhetetlen az akkori emberek életében.
A porcelánt felújító iparosokat restaurátormesternek nevezik. több típusuk is létezik: egyikük a napi szükségletek helyreállításán alapuló restaurálási technológiát használ, a másik technológia, amelyet a művészet dolgozott fel, és a tisztviselők és nemesek örömére szolgált, és fokozatosan professzionális kereskedelemmé vált a régiségekben és régiségboltokban a régi porcelán bemutatására. Utóbbival a restaurátor hírneve is jelentősen javult.
A kínai porcelánipar virágzó fejlődésével a porcelántechnológia helyreállítása három nagy iskolát alakított ki Shandongban, Henanban és Hebeiben. Shen arany és acél gyémántjai a porcelánművészet megújításában a Shandong iskola bőrfúró által vált híressé. Ezt a technikát három bőrkötél jellemzi, amelyek előre-hátra vannak nyújtva, simán forognak, így hozzák létre a fúrószárat. A restaurálási munkák vasszegek, tömőjavítások, szegélyezés, szájalázás, betét-, darabkészítés és egyéb javítások formájában nyilvánulnak meg.
Shen restauráló porcelánművészete Shenzhuang faluból, Zhanglu városból, Shen megyéből, Shandong tartományból származik. Ezen hagyományos technika egyik örökese, Wang Zhenhai gyermekkora óta tanult művészetet, örökölve a porcelántechnológia helyreállításának ősi iparát. 2004 júliusában a "Kínai népi kézműves mesterművek Liaoning régió kiválasztási kiállításán" kűrium, faragott porcelánjával elnyerte az aranyérmet.
Shen porcelánrestauráló művészete egy hagyományos népi mesterség, amely képes helyreállítani és regenerálni a törött porcelánt, és átalakítani egy másfajta porcelán tárggyá, így új egyedülálló értéket hoz létre, kialakítva egy új művészeti ágat.
