A Téli szünet cselekménye egy elit bentlakásos gimnáziumban játszódik a hetvenes években a karácsonyi ünnepek alatt. A tanulók többsége hazamegy, a néhány ottmaradt diákra sajátos büntetésként a mogorva történelemtanárnak kell vigyáznia (Giamatti), akinek csak a házvezetőnő (Randolph) van segítségére. Végül csak egy diák marad, mire eljön a karácsony (Dominic Sessa első filmfőszerepében), és az összezárt furcsa trió beteszi a közösbe, amije van – veszteségek, vágyak, felszín alá szorított kavargó érzelmek –, hogy meglássák, mire mennek hárman.
A kivételesen erőteljes alakítások mellett a Téli szünet a két Oscarral kitüntetett Alexander Payne újabb diadala. A Kerülőutakért kapta első aranyszobrocskáját, ebben is Giamattit rendezte – a Téli szünet újabb bizonyíték arra, hogy félszavakból is megértik egymást. Payne második Oscarját az Utódokért nyerte legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában.
Hollywoodban szinte mindenki úgy véli, hogy a két elnyert Arany Glóbusz valóban az Oscarok beharangozója a Téli szünet számára, mert legjobb film és legjobb rendező kategóriában is esélyes a legfontosabb filmes díjra. Sokak szerint ez Alexander Payne eddigi legjobb filmje, a lényeget pedig alighanem a Literary Hub kritikusa foglalja össze legtömörebben: „Régóta nem láttam olyan filmet, ami ilyen tökéletesen elegyíti a szélsőséges érzelmeket a pátosszal, az édesbús nosztalgiát a kegyetlen cinizmussal, a fennköltséget az arcpirító pimaszsággal.”
Giamatti egyébként nem hazudtolta meg önmagát. Az Arany Glóbusz átvétele után nem díszvacsorázni ment – a világraszóló menüt a japán-dél-amerikai fúziós konyháról ismert étteremlánc celebrálta –, hanem egy gyorsétteremben munkatársai körében bekapott egy hamburgermenüt, miután gondosan kirakta maga elé a trófeát.
