De most komolyan! Ki a fenét érdekel Kivágó Iván Györgyné? Tudják, aki beült egy gombnyomásra a Fővárosi Közgyűlésbe, majd mielőtt megszáradt volna a tinta képviselővé való kinevezésén, uccu le is mondott. Mindenki szidja szegényt III/II-es állambiztonsági múltja miatt, meg hogy micsoda erkölcstelenség amit művel.

Bizonyos újságírók erkölcsi magasságokból lenéznek rá és azt kérdezik: nem szégyelli magát? Nem szégyelli, hogy az egész ország tudja, csak azért ült be a letartóztatásban lévő szocialista Hunvald György helyére, hogy a költségvetést megszavazza? Nem szégyelli, hogy miután megnyomta a gombot és átvett egy virító virágcsokrot Steiner Pál frakcióvezetőtől, angolosan távozik? Hogy megcsúfolja a demokráciát, meg a népképviselet lényegét?

Álszentség

Csak legyintek ezekre a felvetésekre. Naiv és idealista az, aki ilyeneket meg mer kérdezni ebben az országban. És álszent az összes politikus, aki támadni meri Kivágó nénit. Mert vannak itt sokkal izgalmasabb kérdések e kommunista asszony kérdőre vonásánál.

Például, hogy Demszky Gábor főpolgármester úr nem szégyelli-e magát, hogy Kivágó alezredes eskütételénél kivonul a teremből, ám a szavazatát azért vidáman fogadja? Nem szégyelli-e, hogy miközben szidja az előző rendszerbeli tevékenységét, megkönnyebbüléssel fogadja megjelenését a közgyűlésben?

Vagy…

Nem szégyelli Tarlós István úr, hogy egy olyan pártban vállal frakcióvezetőséget, amely képtelen megalkotni az ügynöktörvényt, pont az ilyen „Kivágónés-esetek” elkerülése érdekében? Nem szégyelli a kedves fideszes frakcióvezető, hogy úgy vezeti a frakciót, hogy nincs mersze belépni a pártba? Nem érzi kellemetlenül magát, hogy a fővárosnak közel fél évig nem volt elfogadott költségvetése, mert nem tudtak megegyezni a többi párttal? (Ezt a kérdést persze Demszkynek is fel lehetne tenni.)

És nem szégyelli az egész közgyűlés magát szadeszestől, emeszpéstől, fideszesztől, emdéefestől, hogy asszisztált ehhez a helyzethez? Nem szégyellik magukat, hogy egyik kollegájuk a sitten ül? Hogy 2009-ben ez az egész megtörténhet? Nem ég a pofájuk, a négyes metró miatt? A fővárosi dugók miatt? A hidak állapota miatt?

Nyilván nem. Hogyan is éghetne, mikor országunkban olyan morális válság van, ami lassan Afrikához tesz minket hasonlatossá? Mikor egy kormányőr rálőhet egy taxisra, mert az rossz helyen parkol, mikor a pénztelen ember gond nélkül túszokat ejt egy fővárosi bankban, mikor egy őrült autós úgy száguld át a román-magyar határon, hogy jó néhány rendőrautót összetör? (És ezek csak az ország csütörtöki eseményei!)

Nyissuk ki a szemünket

Miként is szidhatunk egy egykori kémelhárítót, mikor ő nem hazudott egy egész ország képébe miniszterelnökként, mikor nem ő vágta padlóra a teljes magyar gazdaságot, nem ő volt, aki a hatalomért átgázolt minden észérven, társadalmon és gazdaságon, sőt az ország jövőjén is?

Kivágónénak egyetlen megbocsáthatatlan bűne volt: hogy 1989 után nem takarodott el a politika színteréről és hogy nem átallt szerepet vállalni az MSZP-ben. Igaz, ezt sokakról el lehet mondani. (Ha még emlékszünk egy Medgyessy nevű demokratikusan választott miniszterelnökünk is a diktatúra állambiztonságát erősítette, mégsem pironkodott érte senki.)

Nem Kivágó Iván Györgyné tehát itt a fő gubanc. Ő csak egy tünete ennek a beteg országnak. Nem őt kell szidni, hanem mindazokat – magunkat –akik képtelenek tenni azért, hogy itt egy egészséges társadalom jöjjön létre. És a jelenlegi politikai hatalomban lévőknek pedig csak annyit üzennénk: az vesse rá az ügynökökre és a diktatúra egykori fenntartóira először a követ, aki maga tiszta ilyen téren.