Az utóbbi években Meryl Streep arculata jelentősen változott. A komoly színésznő, aki megszámlálhatatlan díjat nyert pályafutása során apránként engedte meg magának a lazítást, hogy átváltozzon azzá a lenyűgöző, kedves, mulatságos nővé, aki könnyen nevet és nevettet, aki képes magánemberként is elbűvölő egyéniségét a vászonra is felvinni.

A Prairie Home Companion, Robert Altman utolsó filmje(november 20.-án 81 évesen halt meg) nem valós történetet ír le, csupán a rendező eljátszott a gondolattal, hogy filmre vigye az élőben közvetített rádió-show utolsó adását, több mint 20 évvel ezelőtt. A valóságban a műsor ma is létezik, viszont a film ötlete ürügyet szolgáltatott Altmannak hogy nosztalgikus kirándulást tegyen a múltban és kedélyes pillantást vessen az kiveszőfélben lévő zenei és kulturális hagyományokra. Streep és Lili Hamlin nővéreket alakítanak, akik duóban énekelnek, holott Lindsay Lohan Streep lányát eleveníti meg. Woody Harrelson és John C. Reilly két cowboyt játszanak, akik zenét humorral ötvöznek és Keillor pedig - ahogy a valós életben is - a ceremóniamester szerepét tölti be.

Gyors egymásutánban A Prairie Home Companion a negyedik komédia, amit a ma 57 éves színésznő tarsolyában tudhat. Streep csillog a varietében és a backstage cinkosságában, amint Hamlin-el énekel és élcelődik.

- Hogyan fogalmazná meg a film történetét?

- Az mondanám, hogy egy eltűnő félben lévő korszakot idéz fel. Arról szól hogy a dolgok végesek, ilyenformán tehát a halálról.

- Milyen volt Lili Hamlinnel dolgozni, aki Altman egyik nagy kedvencének számított?

- Két napot próbáltunk, de néhány jelentet improvizáltunk. A középiskola óta csodálója vagyok, láttam őt a Nashville c. filmben és a televízióban többször. Zseniálisan dolgozik, amellett pedig elképesztően jó ember. Abba a kategóriába tartozik, akiről úgy érzed, hogy egész életedben ismerted.
- Hogyan viselte a forgatás feszültségét?

- Feszültnek speciel feszült vagyok mindig (nevet). Ilyen vagyok, mindenen kétségbe esek. Ez a természetem, nem bírok vele. A forgatásra a lányaimmal érkeztem, akik nyomták a sódert, hogy hallani akartak énekelni, de az az igazság, hogy inkább csak Lindsay Lohant akarták megismerni (még jobban nevet). Mindenesetre megörvendeztetett, hogy velem voltak, élvezhettem a társaságukat. A nagyobbik lányom (ő 19, a másik 14 éves) még öltöztetőként is besegített. Bár Altmannal olyan voltunk, mint egy nagy család, de az is igaz, hogy én nagyon komolyan veszem a munkát. Válogatós és óvatos vagyok, hogy mit vállalok el. Csak azt csinálom, amihez igazán kedvem van. Az éneklés gondolatától viszont a frász tört ki, de aztán azt mondtam: A francba, megcsinálom! Pedig imádok énekelni, bár filmekben nem sokszor volt rá alkalmam. Nem úgy énekeltem, mint ahogy én tettem volna, hanem ahogy szerepem megkívánta. Képtelen lennék úgy énekelni, mint ahogy otthon, kivéve ha legurítanék öt üveg sört. A félelmeim ellenére egy daltól eltekintve, mindent csak egyszer kellett leforgatni. Altmannal nagyon könnyű volt dolgozni. Nem tudom hogy csinálta, de olyan szereplőgárdát terelt össze, akik szimpatikusak voltak egymásnak, akik ismerték egymást. Sülve-főve együtt voltunk. Ez nem mindig van így. Néha a kész filmen is észreveszed a belső feszültséget, de az igazat megvallva ebben a magaslatban inkább már csak szórakozni akarok. Az élet rövid, jó kapcsolatban akarok lenni azokkal, akikkel dolgozom. Nincs időm olyan hülyeségekre, mint hogy a forgatás kellős közepén hiszti rohamot kapjak, hogy bezárkózzam az öltözőbe és csak egy premier plan csalogasson ki onnan.

- De valaha megtette ?

- Hogyne, persze hogy megtettem! (nevet)

- Színésznőként bízik magában?

- A férjem bízik bennem helyettem is. (Don Gummer-rel 28 éve házasok)

- Milyen zenét hallgat? Mi énekelt a lányainak?

- Sok mindent. Ír bölcsődalokat, amíg kicsik voltak. Utána már nem énekeltem otthon. Nekik nem tetszett. Ha énekeltem és a éppen a barátaikkal voltak, égett az arcuk miattam. Klasszikus zenét hallgatok, valamint szeretem Emmylou Harrist és Neil Young-ot is. Úgyszintén tetszik Patsy Cline. (Streepnek 27 éves fiának, Harry-nak van egy ipod-ja amin néha meghallgattat vele számokat) Ez a szerkentyű kiakaszt! A legifjabb generáció ugyanis már nem ismeri a lemezeket. Mikor én megvettem egy lemezt, kívülről fújtam a számok listáját , végighallgattam egyet és vártam a következőre. Na, ez ma nem így megy. A 14 éves lányom még egy számot se hallgat végig egészében! Belehallgat, aztán eltekeri. Ha tőlem kérdik miért, azt mondanám, hogy a figyelemmel van a probléma. Annyi mindent van tenni és látni hogy, minden új, új, új. Minden nagyon gyors (csettint az ujjával), túlságosan is.

- Támogatta a gyerekei színészi karrierjét?

- Nem volt rá alkalmam hogy ellentmondjak. Kettő már az. Igazából nem lelkesedtem a gondolatért, mert ismerem alaposan a szakmát, nekik viszont el van ferdülve a szemléletük a színészi pályát illetőleg. Sok szakmabeli a túlélés érdekében kis szerepeket vállal, e-mailekkel bombázza az ismerőseit, hogy menjenek el őt megnézni, vagy reklámokat csinál, esetleg szinkronizál. Számukra ez csupán egy játék, amiért tetejébe fizetnek is nekik. Ki nem vágyik erre?

- Mit gondol, hogyan vélekednek önről a fiatalok?

- Szerintem úgy néznek rám, mint egy túlélőre (ismét nevet). Néhányan úgy látnak, mint olyasvalakit, akinek módjában állt sokféle szerepet eljátszani és ez imponál nekik. Úgy néznek rám, mint egy színésznőre, akit nem tudtak beskatulyázni, aki nem vált a glamour és a divat rabjává. Ezt mondják, de utána az ellenkezőjét csinálják.

- Minek tudható be, hogy az utóbbi időben csaknem kivétel nélkül komédiákat vállal el?

- Ez így pontatlan, de mindig kedveltem a komédiákat. Nem tudok nekik ellenállni. Nem egy időben készültek, de gyakorlatilag egyszerre mutatták be őket és talán ezért hat úgy, mintha csak ez kötne le, azonban ennél szélesebb spektrumon dolgozom.

- A film 20 évvel ezelőtt játszódik. Mi változott ezalatt az idő alatt?

- Az utóbbi húsz év alatt? Nem tudom, sok minden változott, de azt is érzem, hogy sok minden a régiben maradt. Ugyanazok a harcok, a régi csaták. Ami érdekes az öregedésben - talán az egyetlen, ami érdekes - hogy az ember más perspektívából látja a dolgokat. Kincsként kezeled, hogy itt lehetsz, hogy élsz, hogy tréfálkozhatsz. Ezek azok a dolgok, amik emberivé tesznek bennünket. Hogy mit kívántam az új évtől? Kevesebb filmet nézni, többet énekelni és nem nyavalyogni annyit. Egész jól megy. Úgy veszem, mintha az orvos írta volna fel. Mindenkinek kellene énekelnie a másiknak, de ezt tudom, hogy nem fog megtörténni (nevet).

- Vagy inkább meséljünk vicceket?

- A viccmesélésben borzalmas vagyok! Nem emlékszem rájuk, elfelejtem őket.
A családom anyai ágon ír, na ők tudtak. Én nem. Vagy elkezdem és belesülök, vagy elfelejtem a poént és újra kell kezdenem.

(A Clarin nyomán)