Miután a GKI a fővárosi üzemeltetésű színházak finanszírozásáról megjelent tanulmányában 1,1 milliárd forintos elvonást javasolt lázcsillapítás gyanánt, nagyot hördültek a szakma képviselői. Azt, hogy valamilyen változásra szükség van, ők is elismerik, mivel a tünetek nem enyhültek már vagy 15 éve. Csakhogy mindenki félti a saját szemétdombját. Az első hidegzuhany kiheverése után a főváros legújabb ötlete szerint a drasztikus beavatkozás helyett, hosszú távú gyógykezelést tervez, és három év alatt szabadítaná meg a teátrumokat az 1,1 milliárd forinttól, így évente „csak” 400 milliót vonnának el tőlük. Szerinte a támogatásmegvonás leginkább a musicaleket, illetve egyéb pénztermelő műfajokat érinti, amelyek az ő megítélése szerint piacképesebbek. A gyermek-, művész- és az operettszínházak továbbra is részesülnek a főváros támogatásában. Emellett Demszky a támogatási rendszer teljes felülvizsgálatát irányozta elő.
Nem a konzerválás a cél
A munkacsoportok legfontosabb következtetése, hogy a színházi törvény előkészítésének nem lehet kiindulópontja a jelenlegi nehéz pénzügyi helyzet. A magyar színházi struktúra, így a magyar színházi intézményrendszer a kultúrtörténet folyamán kialakult kulturális örökség, melynek védelme és megtartása törvényi feladat. A munkacsoport nem elégedett a jelenlegi működési formákkal sem. Ehhez tudni kellene az épületek valós üzemeltetési költségeit, az egyes színháztípusokhoz tartozó menedzsment felépítését.
A színházak forrásait jelentősen bővíthetné a társasági adóról szóló törvény módosítása, mely szerint az adományt a társasági adóból írhatná le az adományozó, nem csak az adóalapból. A módosító javaslat 2005 októberében ugyan már volt a parlament előtt, de akkor az Országgyűlés elutasította. 
Jordán Tamás, a Magyar Színházi Társaság elnöke kifejtette, a legerősebb érdekellentétek a strukturális változtatások esetén állnak fenn. Annak ellenére, hogy a főváros a jelenlegi 14 színházát sem tudja kellőképpen finanszírozni, Jordán úgy gondolja: számos olyan rendszeren kívüli teátrum van, ami még ezek felett is megérdemelne némi állami támogatást. A legmarkánsabb problémának azt tekinti, hogy a forráselosztások nem állnak egyenes arányban a közfeladatok ellátásának mértékével. A Nemzeti Színház igazgatója megőrizné a jelenlegi struktúrát, de ez nem azt jelenti, hogy konzerválná a jelenlegi rendszert, csupán úgy gondolja, hogy az alapjait meg kellene tartani, ezzel együtt újra nyomatékot adott azon véleményének, hogy a GKI által készített tanulmány semmiképp sem fedi a valós színházi helyzetet, és bármiféle szerkezeti átalakítás előtt egy pontos és reális felmérésre volna szükség.
A színházak költséghatékonyabb működésére több szakmai elképzelés is van. Míg nálunk a színházak állandó társulattal működnek, addig Európa több országában például elterjedt forma az „en suit” típusú struktúra, melynek lényege, hogy a teátrumok jelentős része magánkézben van, és csupán egy vagy két intézményt működtetnek állami pénzből, melyek nem rendelkeznek önálló társulattal, hanem csak a produkció erejéig állnak össze. A darabot pedig legtöbbször addig játsszák, amíg van rá néző. Jordán Tamás szerinte ez lehet, hogy költséghatékony forma, de legalább annyi hátránya van, mint előnye. Hátrányként említette, hogy például a művészi színházaknál nem lehet megvalósítani, mert kiszolgáló rabszolgává teszi a színészeket. Szerinte több variáció is elképzelhető arra, hogy miképp működjenek a fővárosi fenntartású színházak, de addig semmilyen elképzelést nem lehet megvalósítani, amíg a főváros nem szavazza meg a költségvetést. Azzal Jordán is egyetért, hogy nem feltétlenül van szükség mindenhol állandó társulatokra, és finanszírozás tekintetében is megoldásként szerepelhet, így a privatizáció is, de nem mindegy, milyen módon. A színiigazgató szerint megvalósítható lenne, hogy létezzenek olyan intézmények, melyek fenntartási költségeit az önkormányzat fizesse, de például a honoráriumot és a produkciók megvalósítását saját bevételükből oldják meg, illetve lehetnének olyan színházak, is, melyek pályázati úton oldják meg létüket.
Van, akinek jól megy támogatás nélkül is
Ha végignézzük a Fővárosi Kulturális Intézmények elmúlt évi működési támogatását, kiderül, hogy akad néhány teátrum, mely kiemelkedően magasan teljesít és vannak, melyek működési költségeik 80 százalékát állami forrásból oldják meg. Az Új Színház helyzete például egyáltalán nem virágos, ahol az összbevétel 80 százalékát fővárosi támogatásból oldják meg, s egy székre átlagosan 8300 forintnyi támogatást kap.
|
Név |
Székek nagy-színpad |
száma kis-színpad |
Fizető nézők száma 2006-ban |
2006. évi támogatás (eFt) |
Egy fizető nézőre jutó támogatás (Ft) |
Egy székre jutó támogatás (eFt) |
2006.évi lejelentett saját bevétel(eFt) |
Összes 2006. évi bevétel(eFt) |
|
Trafó K.M.H. Kht. |
297 |
0 |
21612 |
241 491 |
11 174 |
813 |
123 000 |
364 491 |
|
Új Színház Kht. |
344 |
110 |
47210 |
393 224 |
8 329 |
866 |
98 000 |
491 224 |
|
Katona József Színház |
469 |
110 |
66433 |
472 052 |
7 106 |
927 |
348 000 |
820 052 |
|
Mikroszkóp Színpad Kht. |
175 |
0 |
28468 |
122 836 |
4 315 |
702 |
81 000 |
203 836 |
|
Budapesti Operettszínház |
895 |
100 |
286428 |
1 057 186 |
3 691 |
1 062 |
1 615 500 |
2 672 686 |
|
Vígszínház (Pestivel) |
1 570 |
70 |
328805 |
799 445 |
2 431 |
487 |
740 500 |
1 539 945 |
|
Madách Színház Kht. |
1 166 |
280 |
331925 |
655 528 |
1 975 |
453 |
1 253 000 |
1 908 528 |
Hasonlóan rossz helyzetben van a Trafó is, melyet Szabó György igazgató nem is tagad. Az is tény, hogy a Kortárs Művészetek Háza az elmúlt évben veszteséggel zárt, miközben költségvetésük 60 százalékát kapják a fővárostól: ez 241 millió forintot jelent. Szabó a jelenlegi koncepciót fűnyíróelvnek tekinti, és úgy látja, hogy három választási lehetőség létezik. „Vagy megerősítik azt a vonalat, hogy szükség van az intellektuális kísérletező színházra, vagy rákényszerítenek bennünket, hogy egyfajta alternatív színházzá alakuljunk és kötelező darabokat is be kell építenünk a programba, ha továbbra is a főváros támogatását szeretnénk élvezni. A harmadik variáció, hogy lehúzhatjuk a rolót”. A Trafó igazgatója szerint a legnagyobb problémát a minisztérium kulturális intézményei okozzák (Millenáris, Művészetek Palotája, Nemzeti Színház) abban a tekintetben, hogy létük árszínvonal-emelkedést kényszerít ki a piacon, és amihez egy Trafó kevésnek tűnhet a versenyben. Szabó szerint a kultúrpolitika egyelőre nem tisztázott a fővárosnál, és nem lehet tudni, hogy intellektuális kihívások vagy kommercializálódás útján kíván haladni. 
Bőhm András korábban már elmondta: nem akar kultúrpolitikát gyakorolni, célja a működés biztosítása. A főváros kulturális bizottságának elnöke lapunknak elmondta, hogy az eddig tervben szereplő 1,1 milliárd forint helyett valószínűleg „csak” 800 millió forintot vonnak el a színházaktól: az első 400 milliót még ez év második felében, a másik 400 milliót jövő évben. A kulturális bizottság elnöke olvasva a munkacsoport anyagát maximálisan egyetért azzal, de hangsúlyozta, hogy nagy munka előtt állnak még, hiszen az átalakítás mindenképpen érdeksérelemmel fog járni. Bőhm ennek ellenére sem tudja elképzelni, hogy bármelyik teátrumnak is be kellene zárnia kapuját. Az alapkérdés ugyanis az, hogy a rezsit a produkciós költségektől el kell választani, és utána a produkciós költségeknél meg kell nézni, mely darabok érik meg a közpénzből való támogatást és milyen indokból. Bőhm szólt arról is, hogy természetesen szükség van alternatív színházakra, de érdeke lesz az intézménynek, hogy átvizsgálja saját műsorpolitikáját, illetve spóroljon a rezsin. A jegyárak kialakításánál pedig figyelembe kell venni, hogy ha van egy jól futó darab, teltházas közönséggel, akkor meg kell nézni, hogy magasabb jegyáron is van-e rá kereslet. Viszont az üres színházakban nem látja értelmét a művészdarabok közpénzen való támogatásának. Tehát elsősorban a jegyáremelés jöhet szóba, különösen az eddig is magas jegyárakkal dolgozó, populárisabb műfajokat játszó színházakban a költségvetési hiány pótlására.
Google tags: ( címkék )
a náprádfai menyasszony,
a náprádfai lakodalom.
Illetve még:
"Jól járt, mint a dobri lány!"
-------------------------------------
Google tags: ( címkék )
a náprádfai menyasszony,
a náprádfai lakodalom.
Illetve még:
"Jól járt, mint a dobri lány!"
------------------------------------
Google tags: ( címkék )
a náprádfai menyasszony,
a náprádfai lakodalom.
Illetve még:
"Jól járt, mint a dobri lány!"
----------------------------------
Google tags: ( címkék )
a náprádfai menyasszony,
a náprádfai lakodalom.
Illetve még:
"Jól járt, mint a dobri lány!"
...2013. május 13. 08:37
Itt olvasható a "náprádfai menyasszony esete" a Zalai Hírlapban, idehoztam és bedobom akkor. A hsz. 2. fele arról szól. Megtörtént!
"zalai népi krónikás (lehetsz akár te is!) | 2012 05 26 | 17:37
Nos hát akkor.
Nem tudom, egyes fontoskodó egyének később törlik-é (elmentett írásból vágom be ide azért, naná, hogy nem ide fogalmazom csupán, hogy a "kedvenc moderátorom" megint azon élvezkedjen, hogy eltünteti - csak azért, mert én írtam, avagy a jó ég tudja miféle okot kreálva az őrmesteri babérjaihoz.
A dobri lány, aki "jól járt". Avagy: "Jól járt, mint a dobri lány!"
(Zalai, e vidéki szólás, állítólag valós alapja van.)
A múlt század elején lehetett tán, még úgy a Nagy-Magyarország idején(?).
Ha jól emléxem(?) úgy mesélték, a Csáktornyai búcsúról tartott hazafelé (akkoriban eljártak innen oda, odáig is a "népek") az a dobri illetőségű és kissé tán gyengébb szellemi képességű fiatal, amolyan eladókorban viruló leányzó.
Ahogy gyalogolt hazafelé, az út szélén megpillantott egy fejszét a fűben.
Nagy örömét nem leplezve megszólalt magában, de hangosan ám!
"Na, én aztán jól jártam! Búcsún is voltam, (ott) meg is ..sztak engemet és még fejszét is találtam!" (Elnézést, de pont így, vulgáris szóval illette az örömszerzése dolgát.) :)
Mire az útszéli árok után közvetlen húzódó kukoricás takarásából kiszólt egy erélyes férfi hang erre (aki ugye a jelek szerint éppen a nagy-dolgát végezte, azért bújt be oda és nem ugorhatott elő...): Az lehet, hogy neked jó napod volt és az sem érdekel különösebben, ha meg is ..sztak, de a fejszémet azt otthagyod! Megértetted!?
A jól-járt dobri lány valószínű iszkolt gyorsan fejsze nélkül és leégve - már amennyire egy ilyen kukább lány tud szégyenkezni egyáltalán.
Ennyi volna ez, az egyik történet.
A másik, az a náprádfai. A menyasszony, a lakodalom története.
Megtörtént, ez sokkal biztosabb, mert a nyolcvanas években lehetett, úgy emléxem.
Mivel élnek - és virulnak(?) - a történet szereplői, minden valószínűséggel, itt óvatosabban lehet a történetet úgymond tálalni. (Kinek hiányzik egy esetleges "pör" ugye.)
Náprádfa Gutorfölde egyik falurésze ősi neve. Ott esett meg, hogy egy esküvő és lakodalom során hatalmas és pikáns botrány kerekedett. (Bár szerintem ilyesmi nem is egyedi eset lehet, hiszen az élet gyakran írhat hasonlót! Nem akarok itt felszarvazott ismerősökről regélni, csak ezt a történetet próbálom betűkbe önteni ide.)
Szóval állt a bál, a lakodalmi hangos dínomdánom, amikor - állítólag - a menyasszony, aki már ifjú asszony volt ugye akkorra, szóval kilopózott az igazi szeretőjéhez a sötétbe. Mert ugye ezexerint nem ahho' ment hozzája. Szóval forró ölelkezés aztán még forróbb azonnali szexuális aktus következett valahol kint(?), ahol mások nem láthatják. (Gondolták ők, de az is lehet, nem is sokat tettek a rejtőzködés érdekében?)
Na de - állítólag - utánuk lopózott(?) vagy hogyan volt - a vőlegény valamelyik hozzátartozója (testvére?) és naná, hogy meglátta az "igazi nászéjszaka" heves eseményét.
Nem tudta visszatartani az amúgy bizalmasnak számító infóját, berohant és hívta a többieket, vagy hogyan volt pontosan? Nem tudom, de általa aztán összeugrott alaposan a két (menyasszony és vőlegény rokoni-baráti vendégek) vendég-tábor és nem tudom, hogy volt-é tortadobálás, de állítólag hatalmas "cirkusz", veszekedés, verekedés(?), minden amit el tudtok képzelni. Éppen, mint egy filmen. :D
Igazi "paraszt-dekameron", már elnézést kérek minden egykori résztvevő illetékestől. A paraszt itt nem pejoratív jelzőnek szánva! Vidéki pajzán balhés történet.
Ez volt valahogy így, ha nem is tudom pontosan. Nekem is csak elmesélték, lassan harminc(?) éve is már.
Úgy tudom azonnali válás lett és a hölgy talán azzal kötötte össze a sorsát akivel a 'valódi nászéjszakát' - félrebújtan, ám nem elég titkon - megejtették anno ott és akkor.
Bizonyára bőven akad(na) hitelesebb "kútfő" ezt elmondani, csak hát nem akaródzik ugye. Egy falubelinek sokkal kényesebb erről megnyílni, bizonyára. Pedig de pletyka főtéma volt ez anno! ;D
Tulajdonképpen lehet ilyen története akár minden megyének is, esetleg környéknek. :)
Kérem, aki hitelesebben tudja, nem szégyellem és nem sért meg vele, javítson ki, írja meg ő. De csak az igazat, ennyit kérnék.
Végül kívánom minden olvasó(m)nak: Járjanak jól önök is! ;)
(Tanulságok: Ha elbújsz kakálni, vidd a fejszédet is magaddal a lábad mellé tedd le. Aki pedig hangosan örül, azt még a kukoricás is meghallhatja. Vagy mint a másik esetben, meg is látják. :)
Ha pedig nem tudod visszafogni magad és a kiszemelt partner sem a nagy love hevében, akkor sem mindegy, hogy hol és mikor teszed meg azt. Nagyon nem mindegy. - Ha csak nem filmeznek éppen és gázsit is ígértek...) ;-)
"