„A tavalyi év közbeszédét folytatja Gyurcsány” – ezt mind Kiszelly Zoltán politológus, mind Gyulai Attila, a Political Capital kutatási igazgatója így látja. Kiszelly Zoltán a miniszterelnök Szembenézés című dolgozatának elemeit vélte felfedezni a mostani évértékelőben, míg Gyulai Attila arra hívja fel a figyelmet: a 2005-ös beszédben is központi helyet foglalt el a „cselekedni, nem beszélni” elv.

Önmagában egyikük szerint sem hiba, hogy nem volt „történelmi jelentőségű” Gyurcsány Ferenc felszólalása. A beszéd alapján Kiszelly szerint a szociális elégedetlenségre, a politikai válságra a miniszterelnök a reformpolitika folytatásával válaszol, egyúttal nem nyit új frontot az ellenzéknek, mintegy belekényszerítve őket eddigi szerepük továbbvitelébe. A fejlesztések említésében, a reformok melletti tanúságtételben Gyulai ugyanakkor azt látja: a miniszterelnök mindezekkel távol kívánja magát tartani a napi politikától.

Szocialisták és liberálisok kormánya

Kiszelly Zoltán szerint a miniszterelnök elsősorban a tízmillió magyarhoz beszélt, amikor az idei év nehézségei mellett a 2008-ban stagnáló, majd 2009-től emelkedő reálbérekről tett említést. A reformok melletti kiállás főleg a kormánypárti képviselőknek szólt, hiszen időről-időre innen is éri – még ha burkoltan is – kritika a miniszterelnököt. „Gyurcsány Ferenc a koalíciót a reformokhoz és saját magához köti” – reagált Kiszelly a kormányfőnek arra a szófordulatára, amellyel a kormányt gyakran „szocialisták és liberálisok kormányának” nevezte.

Gyulai Attila rámutatott arra, hogy Gyurcsány máskor is szívesen használja ezt a megjelölést kormányára, ám ennek most, a két pártban bekövetkező tisztújítások előtt kiemelt szerepe lehet: a koalíció egységét hangsúlyozza.

„Batthyány nem biztos, hogy működik”

Mindkét szakember kitért arra, hogy a kormányfő több reformkori politikushoz, Batthyányhoz, Széchenyihez, Deákhoz Kíván felérni. Kiszelly Zoltán úgy véli, a kormányfő a Batthyány-évforduló kapcsán „van ilyen hangulatban”, és nem kell ennek különösebb jelentőséget tulajdonítani, hiszen Gyurcsány megszólította már korábban Nagy Imrét is.

Gyulai Attila szerint a miniszterelnök nyilvánvalóan a reformokat akarja „hitelesíteni” a nagy előképek emlegetésével, bár a szakember hozzátette: „ez nem biztos, hogy működik”. Arra felvetésre, hogy saját magát Batthyányval állítani párba a miniszterelnöknek nem túl magas labda-e az ellenzék felé (mint ahogy Semjén Zsolt ki is rohant ez ellen), Gyulai azt mondta: „ha emiatt támadják, akkor ő nyert”, hiszen ezzel elérte azt, hogy ő határozza meg a vita tárgyát.

Mi a botrány?

Sokak számára meglepő lehetet Gyurcsány beszédének azon része, amikor az állandósuló zavargásokat félresöpörve felsorolásba kezdett, hogy „mi a botrány”, említve többek között atzt, hogy a felnőttek körében alacsony a szövegértési képesség, hogy 20 százalékuk szakképesítés nélkül fejezi be az iskolát. Gyulai Attila szerint mindezt lehet szó szerint értelmezni, a miniszterelnök hosszútávon gondolkodik.

Kiszelly Zoltán ehhez hozzátette: Gyurcsány Ferenc azt hangsúlyozza, hogy hosszútávon gondolkodik és elkötelezett a jobbító reformok mellett. Kiszelly ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a „mélyszegénységgel”, írástudatlansággal foglalkozni most a nyugati politikában is „divat”.

Gyulai Attila összegzésében kiemelte, hogy a beszédnek volt funkciója: az eddigi irány mellett tett hitet. Kiszelly Zoltán azt mondta: az évértékelőt igazából Orbán beszéde után lehet véleményezni, annak tükrében. Hozzátette: a mai politikai beszédeket egyébként sem feltétlenül érdemes önmagukban elemezni, hiszen azok egy-egy taktika részei.