Február 11-én a Jobbik Magyarországért Mozgalom szervezett megemlékezést, lovas huszárok által vezetett felvonulást, közel másfél ezer résztvevővel. A rendezvényen Vona Gábor, a Jobbik elnöke beszédében kijelentette: a vasárnapi megemlékezést Horthy Miklós rehabilitálásának kezdő napjának tekintik. A kormányzót egyetlen bíróság sem ítélte el, jogi rehabilitációról tehát nem beszélhetünk (a nürnbergi per során tanúként hallgatták ki, még Sztálin is visszautasította, hogy vádlottként kerüljön a törvényszék elé).
Közmegítélés
Vona Gábor lapunk kérdésére cizellálta ezt a rehabilitációs kérdéskört. A Jobbik elnöke beszédében egyértelműen arra célzott, hogy a szerintük mind a közbeszédben, politikában, mind a történelemoktatásban szerintük nagyon negatív kép él Magyarországon a kormányzó személyéről. Megítélésük szerint a trianoni katasztrófa után Horthy olyan állapotba hozta az országot, ami lehetővé tette, hogy Magyarország egyáltalán fennmaradjon a második világháború után. A Jobbik minden negatívum ellenére a néhai kormányzót kiemelkedő magyar személyiségnek tartja, ezért a tények tudatosításával szeretnék a róla alkotott képet rehabilitálni Magyarországon. A szobrot a Kossuth térre tervezik, a Károlyi-szobor helyére, bár méltányolják özv. Horthy Istvánné azon kijelentését, hogy ő nem szeretne Horthy-szobrot, amíg ezt nem a magyar társadalom igényli, hanem csak a társadalom egy kisebb része. Ezért a Jobbik a közmegítélésen szeretne változtatni, majd utána emeltetne szobrot.
A napokban Szegeden is Horthy Miklós-szobor felállítását kezdeményezte több magánszemély, köztük a szőregi Csodaszarvas Polgári Kör. Erről felhívást adtak ki, és Tóth Sándor Szegeden élő, Munkácsy-díjas szobrászművészt kérték fel a szobor elkészítésére. A felhívás szintén Horthy halálának 50. évfordulója alkalmából született, a szobrot pedig 2008. június 18-án, Horthy születésének 140. évfordulóján avatnák. A Jobbik támogatja a szegedi szoborfelállítási kezdeményezést, s reméli, hogy ez egy országos mozgalommá fog terebélyesedni. Vona szerint szükségünk van a múltunkban pozitív pontokat találni, mert az elmúlt tizenhét évben, illetve az előtte lévő évtizedekben annyi negatívumot hoztak a magyar társadalom számára, hogy kell találni olyan sarokköveket, amelyekre büszkék lehetnek, s ennek szerintük tökéletesen megfelel Horthy Miklós személye, aki példaként állítható a magyar társadalom elé.
Arra a kérdésre, hogy mikor lesz esély arra, hogy a szoborállítás megvalósuljon, Vona nem sok esélyt lát a közeljövőben, csak egy új választás, esetlegesen egy új politikai felállás hatalomra kerülése adhatna erre lehetőséget. A társadalmi megítélés megváltoztatása szükséges ahhoz, hogy a szobor felállítása esetlegesen ne negatív érzéseket váltson ki a társadalomból, s minden magyar ember számára közkedvelt és elfogadott szobor legyen - mondta el a párt elnöke. A szoborállítás finanszírozását érzi a legkevésbé problémásnak, úgy gondolja, arra a hírre, hogy Horthy Miklósnak szobrot állítsanak a Kossuth téren, a megfelelő engedélyek birtokában, közadakozás keretében Vona Gábor már a következő napra elő tudná keríteni a szükséges forrásokat.
Adós történelemtudomány
Zeidler Miklós történész szerint a rendszerváltozást követően a Horthy-korszak rehabilitációja bizonyos értelemben végbement, hiszen a pluralizmus viszonyai közepette ismét szabadon lehet véleményt nyilvánítani erről az időszakról is, s az újonnan létrejött pártok számára afféle identifikációs tényező lett magának a Horthy-rendszernek megítélése. A pártok a Horthy-korszakhoz való viszonyuk megvallásával is üzenetet küldtek a választóiknak saját politikai hovatartozásukról. Egyikük sem volt érdekelt Horthy és az általa fémjelzett korszak árnyalt bemutatásában, hiszen azzal a saját magukról közvetített képet tette volna bizonytalanabbá. Így valamennyi párt azt az elemet emelte ki és nagyította fel a Horthy-korszakból, amelyhez hangsúlyozottan pozitívan vagy negatívan viszonyult, s kizárólag ezzel kapcsolatban nyilvánított véleményt. A kényes, illetve bonyolult témákról pedig óvatosságból vagy az egyszerűség kedvéért inkább hallgattak. A baloldal és a liberális pártok általában antidemokratizmusa, háborús szövetségi szövetségi politikája és fokozódó antiszemitizmusa miatt ítélik el a Horthy-rendszert. A különböző keresztény, konzervatív pártok erről annál kevésbé kívántak beszélni, minél inkább jobbra találjuk őket a politikai palettán. A konzervatív erők a hagyománytiszteletet, a nemzeti érzés erősítését, a lassú, de folyamatos gyarapodást és modernizációt emelik ki pozitívumként a két világháború közötti korszakból, amit viszont a baloldali és liberális erők kétségbe vonnak vagy elhallgatnak.
A történész véleménye szerint ezért a Jobbik nem fogja tudni elérni, hogy Horthy személyét beemeljék a nemzeti panteonba. A Teleki-szoborral kapcsolatos vitában már kiderült, hogy a jelenleg vitában álló felek addig nem tudnak közelebb jutni a magyar történelem alapkérdéseiről alkotott felfogásukban, amíg e szimbolikus tényezők oly fontos részét képezik saját identitásuknak. Az egyetemi adjunktus véleménye szerint történelmi rehabilitáció helyett a méltányos, elfogulatlan történelmi értékelés tekintetében a magyar történettudomány jóval előrébb tart, mint a politikai pártok vagy a közvélemény. Ezért szerinte a Jobbik nem Horthy Miklósnak akar szobrot állítani, hanem saját magának, s személyén keresztül saját népszerűségét akarja növelni.
Önmagában a történész nem tartja bajnak a szobor felállítását, azonban a politikai marketing részeként egy joggal vitatott történelmi személyiségnek politikai párt általi szoborállítását teljesen elhibázottnak látja. A történettudomány mindezidáig adós egy alapos, méltányos és közérthető Horthy-életrajz megjelentetésével. Ugyanakkor rengeteg tanulmány, forrásszöveg, visszaemlékezés és az életút egyes szakaszait feldolgozó könyv van forgalomban Horthyról, ezeket általában a szakmabeliek forgatják. A lehetőség azonban mindenki számára adott: okuljunk belőle.
