A jelenlegi megosztottság, társadalmi és politikai békétlenség okát az Országgyűlés elnöke egyrészt abban látja, hogy miután 2006-ban a társadalom először választott úgy, hogy valamire, valamiért szavazott, és nem valami ellen, "a mélyrétegekben bent szorult felhalmozódott egyfajta feszültség", és erre a jobboldal időnként rá is játszik. A másik, súlyosabb gond azonban a társadalmi polarizálódás, amely a rendszerváltást követően alakult ki.

A szocialista politikus rámutat, hogy ma az országban mintegy hárommilliónyian élnek a létminimumon és főleg a vidéki szegénység súlyos. "Az ő érdeksérelmük, kilátástalannak tűnő helyzetük valós feszültséget jelent". Szili Katalin úgy értékeli, hogy reformokkal el lehet érni a rendszerkorrekciót, de ahhoz is változtatásokra van szükség, hogy minden a régiben maradhasson. A vita tehát ebben van, hogy a szükségesnek ítélt átalakítások jelentik-e egyben a rendszer kijavítását vagy sem.

A házelnök megállapítja, hogy "a közteherviselés rendszerének módosítása nélkül, a szociális és ökológiai problémák figyelembe vétele nélkül változatlan foglalkoztatási szerkezettel" Magyarország aligha zárkózhat fel Európához. Amikor ezeknek a nézeteknek hangot ad, azzal vet számot, hogy elszámolnivalója csak a lelkiismeretével és a választóival van, ők fogják visszaigazolni, hogy jó úton jár-e.

Úgy tartja, nem csak néhányak kiváltsága, hogy "gondolkodhatnak és írhatnak". Hangsúlyozza: egy baloldali politikus soha nem mondhat le az igazságosság, a szolidaritás és a közösségvállalás eszméiről. A baloldalnak nem szabad hagynia, hogy jobboldali pártok akár populista módon balról előzzék meg őt. Meg kell őriznie azt a támogatói bázist, amelyet az elmúlt 17 évben többször is magáénak tudhatott, egyben ki kell törni "az országot sanyargató végletes kettéosztottságból" - fogalmazza meg a tennivalókat a politikus asszony.