A vizsgálatot végző kutatók olyan embereket toboroztak, akik átestek már hipnózison, és arra a következtetésre jutottak, hogy előző életeik is voltak.

Az alanyokat arra kérték, hogy olvassanak fel hangosan egy 40, nem népszerű nevekből álló listát, majd kétórányi várakozás után azt mondták nekik, olyan listát kapnak, melyen három típusba sorolt nevek találhatóak. Nem népszerű nevek, melyeket már láttak - a korábbi listán, nem népszerű emberek nevei, melyeket korábban még nem láttak, illetve népszerű nevek. A feladat az volt, azonosítsák, mely nevek népszerűek.

A kutatók kimutatták, hogy a kontrollalanyokkal összehasonlítva - akik elutasítják a reinkarnáció elméletét -, a korábbi életben hívő alanyok kétszer nagyobb valószínűséggel azonosították tévesen a neveket. Különösen az első feladat során látott nem népszerű neveket azonosították rosszul népszerűnek. Ezen típusú hiba - az úgynevezett forrásellenőrző hiba - azt jelzi, hogy egy embernek nehéz rájönnie, honnan származik az emlék.

Azon emberek, akik hajlamosak ezen hibákra, akár meg is győzhetik önmagukat a nem valós dolgok igazáról - mondja Maarten Peters kutató. Amikor az ilyen hibákra hajlamos emberek hipnózison esnek át, és ismétlődően arra kérik őket, beszéljenek, mondjuk korábbi életükről, olyannyira megkedvelik az ötletet, hogy azt végül teljes, ám hamis emlékké alakítják.

"Ennek oka, hogy nem tudnak különbséget tenni a ténylegesen megtörtént események és a csak sugallt események között" - mondja Peters. Az elmúlt életek emlékei nem az egyetlen, ezen a módon tanulmányozott, valószínűtlen emléktípusok. Richard McNally pszichológus korábban kimutatta, hogy a magukat idegenek által elraboltnak vélő alanyok szintén kétszer nagyobb valószínűséggel követik el ezen hibákat.

A kutatók szerint az ilyen hibák elkövetésére mutatott nagyobb hajlandóság a rendkívül élénk képzelet mellékterméke lehet. McNally kimutatta, hogy a forrásellenőrző hibákat gyakran felmutató emberek sokkal erősebben válaszolnak és élik bele magukat az élményekbe, mint az átlagember, emellett sokkal kreatívabbak is.

Az ilyen embereknek sokkal nehezebb lehet különbséget tenni a saját maguk generálta élénk képzelet és egy ténylegesen érzékelt, korábban látott dolog emléke között. Peters vizsgálata során azt is megfigyelte, hogy a valószínűtlen emlékekkel rendelkező emberek nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak, szenvednek alvási problémáktól, mely még inkább hajlamossá teszi őket a memóriahibákra.

Amint az emberek elkövetik ezen hibákat, hajlandóak spirituális okokból ragaszkodni azokhoz. McNally szerint ez a jelenség "bizonyos vallási indíték eltérő kifejeződése lehet". A kutatók azt gyanítják, egyfajta pszichológiai tárolómechanizmus lehet a halálfélelem ellen, közölte a hirado.hu.