Fakutatás

Az amerikai Cardiff egyetemének kutatói New York állam múzeumának munkatársaival közösen rekonstruálták az ősfát, amely 8 méter magas lehetett. A watiezzának nevezett fa a mai fák és erdők egyik legrégebbi elődje. A mintegy 385 millió évvel ezelőtt, a devon korszakban keletkezett fajta, amely a pseudosporochnales fajtához tartozik, felépítésében hasonlít a mai fákhoz.
A nyolc méter magas gilboa fa hosszú, egyenes törzsből és szélesre tárt koronából állt. Ezt vastagabb ágak képezték ujjakhoz hasonló elágazásokkal. "A fa különlegességének számított, hogy a hosszéletű törzs állva maradt, de koronájának kisebb elágazásait rendszeresen lehullatta" - írta Berry. Az ágak folytatásában valószínűleg a fotoszintézis egy primitívebb formája ment végbe. A fa gyökerei a felszín közelében maradtak és kevéssé ágazódtak el, ami megnehezítette a tápanyagok felvételét. A mai fafajtákhoz hasonlóan a gilboák is spórákkal szaporodtak.

A gilboa-watiezza törzsének maradványait már 1870-ben megtalálták a New York állambeli Gilboa településen, de csak egy jó állapotban lévő korona két évvel ezelőtti felfedezése segítette a kutatókat abban, hogy feleljenek a szaporodásra, és a fák kinézetére vonatkozó kérdésekre. A tudósok szerint a leletek valószínűleg a világ egyik első erdőségéből származnak. A hasonló fajta fosszilis maradványaira bukkantak még Venezuela és Belgium területén is, ami egyben hasonló ősi klimatikus viszonyokat sejtet ezeken a területeken.