Győrffi Zoltán sajtóreferens szerint a 62. illetve a 65. életévüket betöltött szaktekintélyek nyugdíjazása gazdaságilag kedvezően fog hatni az intézményre, ugyanis egy professzor évi bruttó fizetése 12 millió forintra tehető, ebből az összegből pedig akár 3 tanársegéd vagy 5 szakdolgozó munkáját is lehetne finanszírozni. Ilyen módon az intézmény nem tesz kivételt senkivel; mindenkinek, aki eléri a nyugdíjkorhatárt mennie kell, ezzel teret engedve az újabb generációnak, a pályakezdőknek. Így történhet meg, hogy szeptemberben a törvény rendelkezései alapján 25 docens és professzor vonul nyugdíjba a Pécsi Tudományegyetem klinikájáról.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az intézmény végérvényesen megválna szaktekintélyeitől, ugyanis lehetőségük nyílik az egyetemen maradni a nyugdíjba vonulás után is; részmunkaidőben, mint óraadó, vagy alkalmi megbízások esetén. Emellett az egyetem biztosít számukra egy 5 évre szóló elismerési juttatást, amely hozzávetőlegesen egy átlag professzori fizetés egyharmadának felel meg. Így az intézmény kiadása redukálódik. Az elismerési juttatás és az óraadási díj összege ugyanis alacsonyabb, mint egy professzori vagy docensi fizetés. Így talán az év végére kigazdálkodható az a szükséges 1, 5-2 milliárd forint.

A klinika megközelítőleg 7000 embert foglalkoztat, melyből további 80 aktív korú dolgozójától kényszerül megválni, szintén pénzproblémák miatt. A meglévő 4 milliárdos adósság problémáját súlyosbítja a magyar egészségügyre általánosan jellemző anyagi válság.

A Pécsi Tudományegyetem nem járul hozzá, hogy további nevek kerüljenek nyilvánosságra az elbocsátásra várók közül. A már ismert személyekkel pedig nem sikerült kapcsolatot létesíteni, vagy nem óhajtottak nyilatkozni.

Dr. Molnár Imre budapesti szülész-nőgyógyász a témában független, mégis hozzáértő, nyilatkozatában egyetértését fejezte ki a pécsi vezetőséggel. Álláspontja szerint igaz az, hogy az idősebb korosztály jóval nagyobb tudásalappal rendelkezik, mint a fiatalabbak, már csak korából adódóan is, de egy szaktekintélynek már a nyugdíjba vonulását megelőző években ügyelnie kell arra, hogy a következő generációnak maradéktalanul át tudja adni az összes tudását, hogy ne okozzon fennakadást, mikor ő maga már nem fogja tudni betölteni pozícióját. Évről évre képzett orvosok kerülnek ki az egyetemekről, és nem tudnak elhelyezkedni, mert nem jut számukra hely. Az új nemzedéknek is meg kell adni az esélyt, hogy professzorok, docensek váljanak belőlük idővel.