Sok az iskola, kevés a gyerek - és a pénz
Tömören így foglalható össze az a helyzet, amely az idei tanévkezdetet sok helyütt jellemzi. Honi és külföldi megoldások példája bizonyítja, hogy összefogással, s ötletességgel mindenütt megszervezhető az alapfokú oktatás, habár néhol a pedagógusról alkot
2007. augusztus 27. hétfő 10:33 - Hírextra
Sok vidéki szülő még a tanévkezdés előtti napokban sem tudja, melyik általános iskolába fog járni a gyermeke. Az aprófalvak önkormányzatai ugyanis sok esetben nem képesek biztosítani az alsó- és felső tagozatos iskola fenntartásához szükséges pénzt. Másutt pedig ugyan meglennének a források, viszont nincs meg az iskola fenntartásához megszabott minimális létszám.
Volt, ahol ezen úgy segítettek, hogy lakóház ajándékozásával és állás ígéretével csábítottak a faluba sokgyermekes családokat. Másutt egy közeli nagyobb helység iskolájának és kollégiumának fenntartását segítik a szomszédos kistelepülések és oda utaztatják a tanulókat. Van, ahol az egyik helységben a felsősöket, a másikban meg csak az alsósokat tervezik tanítani és keresztbe utaztatják a tanulókat. Ismét másutt három-öt nagyon közeli település fogott össze, hogy közösen csak az egyikben tartsák fenn és fejlesszék az iskolát, ahová a tanulók naponta járnak át. Enyhít az önkormányzatok terhein, hogy így nem kell mindenütt fenntartani az épületet, és kevesebb tanítóra, s főleg igazgatóra van szükség, ami ellen meg az érintett pedagógusok háborognak.
A pedagógusi létszámot netán pótló, úgynevezett interaktív számítógépes oktatás feltételei viszont a legtöbb kistelepülésen még nincsenek meg. Egyébként a "monitor tanítónéni" nem képes a nevelő feladatokat is ellátni, márpedig a pedagógusok szerint a gyerekeket rendre kell szoktatni, fegyelmezni, s a figyelmüket is folyamatosan le kellene kötni. A tesztlapos vizsgáztatás, kikérdezés hiányosságai is közismertek.
A kevés, vagy akár csak egy gyermek tanítását azonban más módon is meg lehet oldani. Hollandiában, Franciaországban, Belgiumban és Németország egyes vidékein sok család vízen, a hajózó-csatornákon szállítást végző kis motoros bárkáján él. A velük lakó gyermekeik tanítását az egyes zsilipeknél szükséges megálláskor ott beszálló, "utazó tanítónénik" látják el, akik fél napig a családdal utazva okítják, kérdezik ki a csemetéket. A következő zsilipnél kiszállnak és egy ellenirányban hajózó bárkára átszállva, az ottani csemetéket tanítva, térnek vissza lakóhelyükre.
Ausztráliában a nagyon távoli farmokon élők egészségére már régen a "Flying Doctor" (repülő orvos) szolgálat ügyel. Hasonlóan működik a repülő-tanító szolgálat is, amelynek kis, kétszemélyes repülőgépein a pilóta is tanár. "Tanrend" szerint járják az olykor egymástól száz kilométerre lévő tanyákat és okítják a nebulókat.
A módszer Kanadában, Alaszkában, Izlandon is elterjedt, de ott télen a repülőgép helyett a tanítók azokon a nagy, lánctalpas hójáró kocsikon utazva keresik fel a gyermekes családokat, amelyek kiszállítják oda a számítógépen megrendelt élelmiszereket, árukat is. Egy-két napi oktatás után aztán a következő járművel utaznak át egy másik kisgyermekes családhoz.
Középiskolai fokon azonban ez nem lehet megoldás, mert ezen a szinten a tantárgyakat már szaktanároknak kell oktatniuk.
Forrás: MTI