Teréz Anya - született Gonxha Bojaxhiu - mindenki számára jelkép lehet. Függetlenül attól, hogy ki, milyen vallási felekezethez tartozik. Élete és tettei arra késztethetnek bennünket, hogy jobbak legyünk, segítsünk és, hogy tegyünk a nyomorúság ellen.

A darab rendezőjével, Miklós Tiborral beszélgettem erről a darabról.

- Miért pont Teréz anya?

- Nagyon sok musicalnek van olyan hőse, aki egy nevezetes történelmi személy, vagy olyan, akiket legendák öveznek és Teréz anya élete mindenképpen egyfajta legenda. Egy tiszta élet cseppet sem hivalkodó, de mégis csak példázat. Nagyon nagy kihívás ebben a műfajban, főleg azért, mert itt nem a csillogásról szól minden, hanem az emberi tartásról, a szolidaritásról, hogy kiálljunk másokért, és segítsünk másokon. Ez engem nagyon megfogott. Sok éven át foglalkoztatott ez az életút. Kerestem a formai megoldást: először egy drámai oratóriumban gondolkoztam, de rájöttem, hogy meg lehet írni egy egész estés zenés színdarabként is.

- Musical-opera a műfaja. Ez azt jelenti, hogy operai hangzások is vannak benne?

- Igen vannak, de azt is jelenti, hogy ez végig zene. Néhány mondatnyi próza van benne, de az is zene fölött hangzik el. Egyfajta operai szerkesztése is van a dolognak. Két zeneszerző dolgozott rajta: Kemény Gábor és Kocsák Tibor. Mind a ketten visszatérő témákkal dolgoztak. Nagy áriák mellett, duettek, tercettek, nagy zenei egységek képezik a darabot.

- Honnan indul a történet?

- Ott kezdődik, amikor még gyermek, 12-13 éves. Látjuk őt 18 évesen, mikor elhatározza, hogy apáca lesz. A gyermeki énje és a kamaszkori énje visszatér még a darab folyamán. 43 éves, amikor eléri őt az a bizonyos hívás a hívásban, ami azt jelentette számára, hogy már apácaként egy rendi iskolának tanáraként szembesült Indiában azzal az irtózatos nyomorral és szenvedéssel, ami ott az utca emberének jut. Ezt a hívást ő Jézus hívásának véli és egész életét ,az apáca sorsot is Jézusnak tett felajánlásként éli meg. Először csak kint akar dolgozni a szegények között, de amikor szembesül a nyomorral, létrehoz egy ispotályt Kalkuttában a szenvedőknek és haldoklónak. Majd el kezd foglalkozni az árva-, utcagyerekekkel és a betegekkel. Így szépen lassan egy önálló renddé növi ki magát és ez az a rend, ami az ő szívós, áldozatos munkájával meghódította a világot és létezik ma, itt Budapesten is. Ők már nem Jézus hívására, hanem Teréz anya közvetítésével jöttek ebbe a rendbe dolgozni.

- Milyen sűrűn tudják ezt a darabot játszani, és hol van rá lehetőségük?

- Mi egy olyan társulat vagyunk, akiknek semmiféle támogatásuk nincsen. Nekünk az előadás bevételéből kell gazdálkodni, ezért nem tudunk sokat játszani, hiszen nagy szereplő-létszámú, viszonylag nagy technikát mozgat a darab. Ez nem egy kis hakni produkció. Csak ott tudjuk játszani, ahol a kiadásainkat tudják fedezni. Ez havi egy, két előadást jelent, pedig ettől sokkal nagyobb érdeklődés van rá, de a pillanatnyi helyzetünk ezt nem engedi meg. Egyfajta küldetés, hogy játsszuk ezt a darabot, de azt nem várhatom el, hogy az ország minden részéről összeverbuválódott, nagyon tehetséges társulat ingyen dolgozzon, akár estéről estére.

- Legközelebb hol lesz látható?

- A Soroksári Napok keretében szeptember 17-én. Nem tudjuk a teljes színpadi illúzióval megjeleníteni ott, mert rendkívül kicsi a színpad, és a nézőtér is, így nem sokan férnek majd be, de mégis úgy gondoltuk, hogy egy ilyen ünnepi alkalommal, muszáj eleget tenni a felkérésnek. A társulat is erősen csökkentett fellépési díjért fog szerepelni, mert mindenki tudja, hogy nem is tudnának annyit fizetni, mint amennyibe ez a produkció kerül. Úgy éreztük, hogy ezt nem lehet nem elvállalni és létre kell hoznunk ott is, a körülmények ellenére is.



A darab főszereplője, Nagy Anikó, aki hosszas gondolkodás után tudott arra válaszolni, hogy milyen érzés is Teréz anya szerepét eljátszani.

- Nehéz, nagyon nehéz erre bármit is mondani, hiszen az ember nem akar közhelyes lenni. Amikor játszom rendkívül nagy boldogsággal tölt el az egész. Arra vagyok különösen büszke, hogy mint színész közvetíthetem Teréz anya hitvallását és üzeneteit. Ennél többet nem tudok elképzelni, ezért is mentem erre a pályára. Ez nem pusztán egy szerep, ez egy misszió, hogy az ő alakját életre kelthetem. Tulajdonképpen mikor az ember egy hivatást választ, akkor a pénz sem mellékes szempont, de úgy gondolom Teréz anyát bármikor, bárhol szívesen közvetítem és remélem még sokszor lesz alkalmam ezt a szerepet eljátszani.