Miként foglalhatók össze az elmúlt hat év történései szeptember 11. tükrében?

A szeptember 11-én történtek azonnal jelentős változásokat hoztak a nemzetközi rendben. A gazdaságban instabilitást eredményezett, a tőzsde rögtön zuhanni kezdett, nemcsak a Wall Streeten, hanem másutt is; és amikor kisebb-nagyobb mértékben ismétlődtek ezek az események, gondolok elsősorban a madridi és londoni merényletekre, akkor bizonyos értelemben a nagybefektetői készség csökkent, és a biztosítótársaságok vonatkozásában is jelentkezett bizonyos fokú passzivitás. Mindezek mellett az energiabiztonság veszélyeztetése is fontos szempont, mivel a terroristák bármikor és bármilyen körülmények között felrobbanthatják a vezetékeket, vagy akadályozhatják a szállítást, illetve magukat a lelőhelyeket, a kitermelőközpontokat is megzavarhatják. Ugyanakkor a gazdaságban a befektetések elindultak abba az irányba, amely kevésbé terrorveszélyes, így például Kínában jelentős fellendülés indult, és a közép-európai országok egy részében is nagyobb mértékben megmozdult a külföldi tőke. Ennyit a gazdaságról. A világpolitikában viszont alapvető változások történtek. Kétségtelen tény, hogy a második világháború után kialakult egy szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok, ami nem azért történt, mert a korábbi elnökök ezt akarták, és ez volt a politikájuk, hanem a bipoláris világ megszűnése utáni objektív törvényszerűség következménye. A Szovjetunió gyakorlatilag megszűnt, Oroszország szétesett, legyengült. Az USA katonai fölénye egyértelművé vált, felszabadult a kutatás-fejlesztés, aminek következtében új technológiák jelentek meg. Ennek hatására az USA sérthetetlensége tulajdonképpen mítosszá vált, éppen akkor, amikor egy neokonzervatív kormány volt hatalmon, amelynek jelentős mértékben áll a háta mögött a texasi hadiipari vállalkozások tömege; amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a korábbi alelnök, Dick Cheeny is ennek az iparágnak a képviselője. Mindezek együttes hatására megváltozott az amerikai politika szerepe. Ellentétek keletkeztek a békét akaró és a terrorizmus ellen háborús eszközökkel katonai terjeszkedést óhajtó amerikaiak között. Az utóbbiak kerekedtek felül, és a terrorizmus casus bellijével indítottak kevéssé indokolható háborút Irak ellen. Az USA támaszpontok építésével fokozta a jelenlétét a térségben, összemosva az iráni nagyhatalmi törekvéseket és a palesztinok gerillaharcát a nemzetközi terrorizmussal, lényegében általános háborút indítva a világban. Növeli jelenlétét Grúziában, Romániában katonai támaszpontot épít ki, tehát voltaképpen elindult egy új fegyverkezési verseny. Másfelől bizonyos felemelkedések is tapasztalhatóak. Kínában hihetetlen mértékben nő a GDP, az évi növekedés meghaladja a 6,5 százalékot, az államhatalom megerősödik, de fölülről elindul egyfajta demokratizálódási folyamat is; összességében az ország befolyása nő, ráadásul vétójoggal rendelkezik az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Változások tapasztalhatók az Európai Unióban is. Az unión belül különböző országcsoportok vannak, amelyek egy része erőteljesebben képviseli saját nemzeti érdekeit, másik része internacionálisabb. Megemlítendő továbbá, hogy az oroszok ebben a helyzetben nem egészen megfontolt hidegháborús lépéseket tesznek; az orosz birodalmi gondolkodás elsősorban presztízsorientált, tehát a hatalmi pozíció kihangsúlyozása a fontos. Rendelkeznek olajjal, ugyanakkor nincsenek expanziós szándékaik. Afrikát illetően megemlítendő a várható exodus, a Marokkóból jövő migráció, amely összefonódik a terrorizmus dél-európai szárnyával. Mindezek rendkívül bonyolult helyzetet eredményeznek. Ezért „robbantotta föl” a közvéleményt a volt iráni elnök a közelmúltban egy osztrák lapnak adott nyilatkozata, mely szerint az USA várhatóan a napokban támadást indít Irán ellen. Egy ilyen lépés növelné a válság kiterjedését, akár a fél világot is lángba borítaná. Az ENSZ egyértelmű reformjára lenne szükség a relatív béke megőrzéséhez, mely folyamatban „az erőszak nélkül az erőszak ellen”-gondolat jegyében fontos szerep jutna a polgári mozgalmaknak is. Az EU megerősödése és a szuperhatalmat megközelítő pozíciója lenne kívánatos, ami a világot multipoláris helyzetbe vinné.



Mindezek a történések és folyamatok hozzávetőlegesen mennyi pénzébe kerültek a világnak?

Körülbelül 3700 milliárd dollárjába.

Miből tartja fenn magát a terrorizmus?

Az elején már szó esett a tőzsdemozgásokról. Egyrészt látni kell, hogy a terrorizmus mögött gazdag szaúdi olajmágnások is állnak – legalábbis a kezdeti időszakban álltak –, másrészt nem zárható ki, hogy egy terrorcselekmény előtt a tőzsdespekulációnak óriási a szerepe. Tudják, mi az, aminek csökkenni fog az értéke, mi az, aminek emelkedni, és ezekre rá lehet játszani, milliárdokat lehet vele keresni. Ezen kívül ott vannak a gazdag iszlám országok, Irán ma már áttételes formában anyagilag is támogatója a terrorizmusnak. Hozzá kell tenni, hogy a terrorizmus alapvetően nem drága. Eszközei egyfelől az informatika szuper színvonalához tartoznak, másfelől a hagyományos robbanóanyagok, a bakterológiai fegyverek előállítása, kórházakból történő ellopása nem túl nehéz, ráadásul a terrorszervezetek nem fizetnek zsoldot az öngyilkos merénylőiknek, akik illetmény nélkül is vállalják a bevetést.

 

Várhatók újabb terrorcselekmények akár az Egyesült Államok területén, akár Európában? Már csak azért is kérdem, mert a hírek szerint Oszama bin Laden újabb videóbejelentést tett a minap, ami legalábbis azt jelzi, hogy a terrorveszély nem ült el.

A terrorizmus mint a globalizáció természetes kísérő jelensége fennmarad, ami azt jelenti, hogy továbbra is lesznek terrorcselekmények. Azonban ezeknek a mérete, a váratlansága a prevenciónak köszönhetően jelentősen csökken. Nőtt a nemzetközi információcsere, a legutóbbi német-amerikai titkosszolgálati összefogásból eredő leleplezés is ezt bizonyítja. Ide sorolható a határőrség fokozott figyelme, a lakosság széles körű felvilágosítása, amelyek kétségkívül eredményesebbé teszik a terrorizmus elleni harcot. Száz százalékos védelem persze nem lehetséges.