- A magyarok másképp bánnak-e a megtakarításaikkal, mint a nyugat-európaiak? Korondán Gábor szerint statisztikai adatok is tanúskodnak arról, hogy lényeges a különbség a hazai és a nyugat-európai megtakarítási szokások között. Jellemző, hogy a hazai lakosság pénzének több mint 50 százalékát bankbetétben tartja, míg ez az arány nyugaton 12 százalék körüli. Nyugat-európában a megtakarítások döntő hányada különböző pénzügyi befektetésekbe kerül, ami lehet részvény, kötvény, állampapír, vagy a legkülönfélébb befektetési alap. Az említett befektetések ugyanis hosszabb távon általában jövedelmezőbbek, mint bankbetétben tartani a pénzt.
Ezért azt lehet ajánlani, hogy akinek megtakarítása van, tájékozódjon, gondolja át a lehetőségeit. Például, másképp célszerű befektetni a pénzt annak, aki egy éven belül autóvásárlást tervez; másképp, ha a gyereke számára akar lakást venni, mondjuk 5-10 éves távlatban; és ismét másképp, ha a félretett pénzből akarja kiegészíteni majd a nyugdíját.
Ám a befektetés időtávja csak az egyik szempont, legalább olyan fontos a befektetendő pénz célja is. Más a helyzet, ha valaki ebből akar a jövőben megélni, mert nem lesz más forrása, ez esetben nyílván nem fogja kockázatosabb ügyletekbe fektetni, mivel egy részét akár el is elveszítheti. Megint más, ha biztos, folyamatos bevétele van, s választhat bátrabban a kockázatosabb befektetési formák közül is, ugyanis nem a befektetés eredményétől függ a megélhetése.
- Amennyiben rögzítjük az időtávot és a felhasználás célját, akkor már meg tudjuk határozni a "jó" befektetést?
- Ezek valóban szükségesek, de van egy nagyon fontos szempont, az úgynevezett "szubjektív faktor". Az egyik ember nagyon nehezen viseli, ha azt látja, hogy a befektetése értéke hol több, hol kevesebb, mert azt szeretné látni, hogy napról-napra több a pénze. Nekik például nem célszerű befektetniük részvénybe, hiszen ott az árfolyamok eléggé változóak. Másokat nem zavar annyira, ha egy időszakban esett a befektetésük értéke, abban bíznak, hogy később nagyobb növekedésre számíthatnak. Ezekből a szubjektív megítélésekből vezethetjük le a "kockázatvállalási hajlandóságot", ami szintén a befektetések egyik kritériuma.
Következésképp nincs mindenki számára ajánlható befektetési javaslat. Egy dolgot azért érdemes kiemelni: az elérhető hozamok és az ezekhez kapcsolódó kockázatok egymással egyenes arányban állnak. Tehát nagyobb hozam olyan befektetéseknél érhető el, amelyeknél a vesztés kockázata is fennáll. A másik oldalon viszont a kis kockázatú befektetések mindig alacsonyabb hozamot biztosítanak. A pénzpiaci alap, ami rövid távú befektetésre ajánlott, biztos, de nem túl magas hozamú. A kötvény alapot minimálisan is több hónapos időtávra célszerű alkalmazni, de a kockázata és elvárt hozama magasabb, mint a pénzpiaci alapnak. A részvényalapok viszont több éves befektetésre javasolhatók, egyértelműen magas kockázatúak, de potenciálisan magas hozammal járnak. Végül ott vannak a vegyes alapok, amelyek kötvényt és részvényt valamilyen megadott arányban tartalmaznak.
A részvény mindig jobb befektetés, mint a kötvény. Ámde, míg az egyik részvényalap sokkal jobb hozamot ért el, mint a kötvény, a másik részvény alap még annyit sem, csak azért, mert más befektetési politikával eltérő piacokon fektet be. Amennyiben más országokra irányulnak a befektetések, akkor az árfolyamváltozás további rizikót jelent, mely kihat az alap hozamára. Aki 1998 októberében egy amerikai dollár alapú részvényalapba fektetett be, ma annyi pénzzel sem rendelkezik, mint a befektetéskor - kilenc éve!
Ha viszont ugyanebben az időben egy kötvényalapba helyezte volna a pénzét, akkor annak értéke már 2,3 szeresére nőtt. Alapigazság, hogy a korábbi hozamok nem adnak garanciát a jövőbeli teljesítményre.
