- Az egyik legmeghatározóbb élményem az volt, mikor bejött a stúdióba Ole Nidal, buddhista tanító. Tudni kell, hogy a Reggelinek van egy sajátos hangulata, nagy a nyüzsgés, a kollégák folyamatosan ugratják egymást. Mikor ő megérkezett, olyan karizmája volt, hogy azonnal csend lett és mindenki feszülten itta a szavait. Én elmeséltem neki egy gyermekkori élményemet, vajon mit gondol róla. Körülbelül nyolc éves lehettem, mikor az utcán szembejött velem egy férfi. Egymásra néztünk, és azt éreztem, hogy valami közöm van hozzá, bár soha nem láttam. Mentem tovább, hátrafordultam és abban a pillanatban ő is. Nem találkoztunk többet, de nem tudom elfelejteni az arcát. Ole Nidal, mikor elmeséltem neki, annyit mondott, hogy valószínűleg előző életemben ez az ember az apám volt. És úgy mondta ezt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, még bele is borzongtam - mesélte Buci a Netbulvárnak.

Élő adásban bármikor adódhatnak váratlan szituációk. Számolni kell egy véget nem érő röhögőgörccsel is.

- Masszázsról és különféle olajokról beszélgettünk a műsorban, behoztak egy ágyat is. Nekem félmeztelenül rá kellett feküdnöm. Illetve csak kellett volna, mert ahogy rá akartam ugrani, a szerkezet összedőlt. Én a földön kötöttem ki és nem bírtam abbahagyni a nevetést. Persze a kollégám sem. Ráadásul a riportalany még rá is tett egy lapáttal, mert azt mondta: „Látom, Robi jól szórakozik!”. De ilyen előfordul. Ez az élő adás varázsa.

Stohl Andrásnak az évek alatt nem csupán vicces helyzetekben volt része. Fájdalmas pillanatokat is átélt már.

- Amikor Kaszás Attila meghalt, másnap műsort vezettem. Nagyon nehéz volt akkor dolgoznom.

Szerencsére ezekből az emlékekből van kevesebb. Hiszen a Reggeli éppen arról szól, hogy mindenki vidáman kezdje a napot. Buci és kollégái pedig már hajnalok hajnalán is gondoskodnak a jókedvről.