Szarka László történészt, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatóját a csehszlovákiai politikus szerepéről, elhíresült rendeletéről és annak máig ható utóéletéről kérdeztük.
Milyen szerepe volt Edvard Benešnek a második világháború utáni csehszlovák politika alakításában?
A csehszlovákiai határok visszaállítására, a németek elűzésére, kitelepítésére vonatkozóan Benešnek már a világháború utolsó éveiben sikerült meggyőznie a győztes nagyhatalmak vezetőit. Különösen a britek és a szovjetek támogatták a csehszlovák köztársasági elnök háború utáni rendezési elképzeléseit. Az 1945. április 5-én Kassán elfogadott, de a csehszlovák kommunistákkal közösen Moszkvában készítetett kormányprogram hatására a csehszlovák kormány politikájában folyamatosan erősödött a szovjetek befolyása. A csehszlovák köztársasági elnök azonban mindvégig szimbolikus vezéralakja volt a német és a magyar kisebbség felszámolását célzó kormánypolitikának.
Mivel indokolhatók csehszlovák szempontból a dekrétumok?
Beneš elnök dekrétumai az 1945. októberi választásokig nem működő csehszlovák parlament jogalkotó tevékenységét pótolták. A londoni emigrációban és az 1945-ben elfogadott közel kétszáz dekrétum túlnyomó többsége Csehszlovákia újjáépítését, valamint a háborús bűnösök megbüntetését, az új közigazgatás, valamint az államosítás és a nemzeti forradalomnak nevezett folyamat érdekeit szolgálta.
Mi ezek lényege? Kiket érintett?
A dekrétumok közül 13 foglalkozik a német és a magyar kisebbséggel. Pl. az 1945. 5. számú dekrétum „a németek, magyarok, az árulók és kollaboránsok, valamint egyes szervezetek és intézmények vagyonának nemzeti gondokság alá helyezését", az 1945. évi 12.számú pedig „a németek, a magyarok, valamint a cseh és a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának az elkobzását” rendelte el. Külön dekrétumok születtek a belső telepítésekről, az elkobzott földek kiosztásáról, a kényszermunkáról, a „náci bűnösök, árulók és segítőik megbüntetéséről és a rendkívüli népbíróságokról”. A potsdami konferencia befejezésének napján, 1945. augusztus 2-án írta alá Beneš a „a német és a magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának rendezéséről" szóló dekrétumát, amellyel együttesen közel négymillió csehszlovákiai német és magyar személyt fosztott meg állampolgárságától és vele együtt minden állampolgári jogától. Ezzel lehetővé tette, hogy velük mint külföldiekkel bánjanak. A vagyonelkobzások esetében német vagy magyar nemzetiségű személyeknek azokat tekintették „akik az 1929 óta tartott bármelyik népszámláláskor német vagy magyar nemzetiségűeknek tekintették magukat vagy pedig a német vagy magyar nemzetiségű személyeket tömörítő nemzeti csoportok, egyesületek vagy politikai pártok tagjai lettek". Kivételt azok a német és magyar nemzetiségűek kaphattak, akik „aktívan részt vettek a Csehszlovák Köztársaság egységének megőrzéséért és felszabadításáért vívott harcban".
Hogyan befolyásolták a csehszlovákiai magyar és német kisebbség
további sorsát, anyaországaikhoz való viszonyát?
A közel három és félmilliós német kisebbségnek jelentős részét, mintegy 600-700 ezer embert a háború utáni hetekben hónapokban erőszakkal elűzték otthonaikból. A potsdami határozat megszületése után rendezett körülmények között minimális csomagokkal szállították el a hátramaradt 2,5 millió szudétanémetet Németország amerikai, illetve szovjet megszállási övezeteibe. A magyarok közül főként az 1938 után Felvidékre települt 30-32 ezer anyaországi magyart üldözték el 1945 májusában, júniusában. A közel hétszázezer csehszlovákiai magyar egyoldalú kitelepítésére Csehszlovákia nem kapott engedélyt. Ezért a csehszlovák és szlovák hatóságok a magyar kérdés „globális megoldása" érdekében Csehországba deportáltak mintegy félszázezer magyart. Az 1946. február 27-én aláírt csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtása során 76 ezer felvidéki magyar került át Magyarországra. Az otthonmaradás egyetlen esélyét a kényszerasszimilációt jelentő reszlovakizáció elfogadása jelentette, amit a rendkívüli helyzetben több mint négyszázezren kérelmeztek.
Hogyan hat ma a kisebbségben élők helyzetére a dekrétumok megerősítése?
A németekkel ellentétben a szlovákiai (és a csehországi) magyarok többsége szülőföldjén maradhatott és mind Csehszlovákiának, mind pedig a két mai utódállamnak lojális polgárai. Történeti emlékezetükben az 1945-1948 közötti jogfosztottság, üldöztetés emléke a szlovákiai magyarok történeti és a mai csoportidentitása szempontjából egyaránt fontos szerepet játszik.
A háború után elszenvedett sérelmeiket, káraikat csak részben rendezték az elmúlt évek kárpótlási törvényei. Magyarország sem kárpótolta a lakosságcsere során Magyarországra került felvidékiek egy részénél bizonyíthatóan elszenvedett károkat. Hatvan év után mindazonáltal talán a legsúlyosabban az a diszkriminatív mozzanat esik latban, hogy saját állampolgáraival szemben a szlovák állam nem tette meg azt a gesztust, amelyet az üldözött, elhurcolt zsidósággal, illetve a kitelepített szlovákiai zsidósággal szemben már 1992-ben megtett.
A Beneš-dekrétumokat most megerősítő szlovák parlamenti határozat pedig azt jelzi, hogy a szlovák politikai pártok nem is érzékelik mulasztásukat, nincsenek tisztában annak súlyával, a magyar-szlovák viszonyt évtizedek óta negatív irányban befolyásoló következményeivel. 
Természetesen Csáky Pált, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnökét is megkérdeztük, hogyan értékeli a parlament tegnapi döntését, fontolgat-e válaszlépéseket az MKP.
Elnök úr, váratlanul érte a szavazás eredménye?
Csalódást jelentett ez a döntés, amely azt mutatja, hogy hiába válik egy ország, illetve annak polgárai és politikusai az Európai Unió tagjává, ha nem képesek belülről is demokratává és európaivá változni. Úgy gondoljuk, egy ilyen határozatnak nincs helye a 21. század demokratikus Európájában.
Különösen súlyosbítja a helyzetet, hogy – az önök 20 képviselőjének nem-szavazatát és egy honatya tartózkodását leszámítva – a kormányoldal és az ellenzék egyaránt megszavazta a határozatot. Miért van ebben a kérdésben ekkora konszenzus?
Az ellenzék politikai pártjai alulmúlták önmagukat, és megmutatták, hogy nem igazán az európai értékrendek mentén politizálnak. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy nem léptek fel kezdeményezően ebben az ügyben, hanem hagyták magukat sodródni az árral. Tény, hogy az a szerencsétlen politikusi hozzáállás, mely szerint tartottak attól, hogyha nem támogatják a határozatot, támogatókat veszíthettek volna bizonyos közép- és észak-szlovákiai régiókban, az megbénította őket. Amikor megkérdeztem a két pártelnök kollégát, az előbbi választ kaptam. Ezt szerencsétlennek tartom, vannak dolgok, amikkel nem lehet üzletelni.
Tervez válaszlépéseket az MKP?
Természetesen a parlamenti döntésnek nincsenek jogi következményei. A mögötte meghúzódó szándékot, a hozzáállást érzem veszélyesnek. Az, hogy egy hat évtizede, rendkívül rossz körülmények között meghozott, akkor is hibás és mai szemmel nézve teljesen elfogadhatatlan dokumentumcsomag érvényességét, filozófiáját erősítették meg, az borzasztó problémás.
A párt elnöksége holnap fogja a helyzetet értékelni szepsiben, az elnökségi ülésen, utána hozzuk nyilvánosságra a véleményünket és azokat a lépéseket, amelyeket meg fogunk tenni.
A beneši örökség felfrissítése gondolom, nem tesz jót a szlovák-magyar megbékélési folyamatnak.
Ez így igaz. A mi megbékélési javaslatunk esetében nem is feltételeztük, hogy az rövid lefolyású ügy lesz. Persze, mi itt Szlovákiában nagyra tartjuk, hogy a magyar Országgyűlés valamennyi pártja konszenzussal támogatta meg ezt az irányzatot. Múlt héten hangsúlyoztam a magyar parlamentben, hogy a lépéseink gyorsaságát, irányát és tartalmát is befolyásolta az a folyamat, amely a szlovák parlamentben már megindult azzal, hogy a Szlovák Nemzeti Párt a tegnap elfogadott határozatot beterjesztette, tehát mi kényszerhelyzetben voltunk. Európai párt módjára mi nem csak azt akartuk, hogy tiltakozunk az említett javaslat ellen, hanem alternatívát is akartunk kínálni. Mindenki számára világos immár, hogy a magyarok békülni akarnak.
A határozat megszavazása változtathat a szlovákiai magyarok és németek megítélésén, életén? 
Változtathat, mégpedig negatívan. Azért is próbáltunk ebből a kérdésből európai ügyet csinálni, hogy ezt megakadályozzuk. Nem mindegy, hogy a demarkációs vonal a politikai deklarációk elfogadásánál, vagy teszem azt, az egyetemünk lefokozásánál, iskoláink megszüntetésénél vagy a nyelvi jogok korlátozásánál húzódik-e. Három héttel ezelőtt az volt a helyzet, hogy Európában mindenki azt mondta, a szlovák kormány politikájára a Szlovák Nemzeti Párt nincs hatással. Most bebizonyosodott az ellenkezője. Utalok arra, hogy jelenleg további három, a mostanihoz hasonló határozati javaslat van a szlovák parlamentben, egyik a bősi vízi erőmű megnyitásának 15. évfordulója alkalmából, a másik a csernovai tragédia 100. évfordulójára emlékezve, a harmadik Andrej Hlinka kapcsán, akit a nemzet atyjának akarnak kikiáltani, holott nevezett politikus azt állította magáról, hogy nagyobb náci vezér, mint Adolf Hitler. Tehát több ilyen téma hever az asztalon, amelyek valószínűleg tisztább képet festenek majd Szlovákiáról, mármint arról, melyik erő mit gondol az európai normákról.
Milyen lépésekre számít az Európai Uniótól?
Az Európai Parlament hibát követne el, ha figyelmen kívül hagyná azt, ami most történik Szlovákiában. 
Kíváncsiak voltunk az ügy kapcsán az Európai Parlamentben politizáló képviselőink véleményére is. A szocialista Tabajdi Csaba azzal hárította el megkeresésünket, hogy pártja állásfoglalását megtaláljuk az MTI híreiben.
A fideszes Szájer József, a magyar néppárti delegáció képviselője készségesen válaszolt kérdéseinkre.
Képviselőcsoportjuk hogyan fogadta a szlovák parlament döntését?
Európai uniós szabályok elleni magatartásnak tekintjük, hiszen Szlovákiának az EU-hoz való csatlakozásáról szóló szerződés tartalmazza, hogy bizonyos beneši dekrétumok ma is élő diszkriminatív hatásainak megszüntetésére kötelezte magát az ország. Azt látom, hogy az EU jogrendszere, nevezetesen az Európai Bíróság felléphet egy ilyen határozat ellen, hiszen szembemegy az unió alapjogát képező csatlakozási szerződésekkel is. Mi ezt a többi magyar EP-képviselővel együtt – beleértve a felvidéki és erdélyi képviselőket is – folyamatosan napirenden tartjuk, a frakcióban felvetettük, a kisebbségi pártközi csoportban már napirenden is szerepel a kérdés. Hozzáteszem, hogy a magyar kormányfőnek és a külügyminiszternek néhány nyilatkozata is hozzájárult ahhoz, hogy ide jutottunk, és Szlovákiában ilyen döntések születtek, hiszen nevezett politikusok egy nevezőre helyezték a szlovákiai kisebbségpolitika jelenségeit bizonyos magyarországi jelenségekkel, mindezt egyfajta virtuális veszélyként megjelenítve. Egyébként az Európai Néppárt bajor delegációjának a vezetője kiadott egy nyilatkozatot péntek reggel a Beneš-dekrétumok diszkriminatív hatásaival kapcsolatban, és várható, hogy a jövő heti strassburgi ülésen is szó lesz erről.
Mekkora az átfutási ideje annak, hogy az unió érdemi intézkedéseket hozzon a szlovák döntés ellen?
A politikai diskurzusban már szerepel a téma, de érdemi döntést ebben az ügyben csak évek múlva lehet várni, amennyiben valaki bíróság elé viszi az ügyet. Ahhoz képest, hogy a Beneš-dekrétumok már évtizedek óta mérgezik a politikai légkört és sértik az alapvető emberi jogokat, éppen ideje, hogy a megszüntetésükhöz vezető lépéseket jogi eljárásokkal is érvényesítsék. Addig az EU lépéseinek csupán szimbolikus ereje van.
