Ahelyett, hogy számos apró, külön felvitt modulból állítaná össze holdbázisát, a NASA abban reménykedik, hogy kevesebb utazásokkal eljuttathat három nagy lakóhelyet égi kísérőnkre, előőrsének kiépítésére - írja a hirado.hu.
Doug Cooke, a NASA szakembere szerint, az űrügynökség módosított holdtervei nagyobb élőhelyek felvitelét jelentik automata teherszállítóval. Ezen módon az első, új holdi asztronauták már gyorsabban elnyerhetik tudományos jutalmukat, mintha kisebb szekciókat és hardvert kellene felszállítaniuk a Holdra minden egyes repülés során, majd azokat egy nagyobb állomássá összeszerelni, mely segítené a hosszú távú expedíciókat.
Cooke és a NASA többi szakértője az AIAA - American Institute of Aeronautics and Astronautics - 2007-es Űrkonferenciáján ismertette a NASA módosított holdtervét. Az űrügynökség célja 2020-ig ismét űrhajósokat küldeni a Holdra az új Orion űrhajóval. A szakemberek szerint a holdi asztronauták segíthetnek jobban megismerni a Hold környezetét és belsejét.
A NASA a Hold déli-pólusa közelében lévő, Shackleton-krátert nézte ki egy lehetséges holdbázis helyszínének, mivel az közel van az állandóan napfényben fürdő és árnyékos régiókhoz, melyek kulcsfontosságúak lehetnek a napenergiával működtetett bázisoknál, és a vízjég felkutatásánál. Cooke elmondta, a Shackleton nem az egyetlen kiszemelt helyszín a holdbázis számára, különösen, mióta a módosított terv mobilis lakómodulokat igényel, melyeket a tudományos célpontok között lehet mozgatni, vagy pedig össze lehet gyűjteni egyfajta lunáris tartalék-alkatrész raktárnak. A NASA jövőre felbocsátott, Lunar Reconnaissance Orbiter szondája, és egyéb, nemzetközi szondák segítenek majd kiszemelni a jövőbeli leszállóhelyeket.
Amint az asztronauták visszatértek a Holdra, a NASA nem azt várja el tőlük, hogy egyszerűen a bázis közelében gyűjtögessék a közeli sziklákat. Mike Gernhardt asztronauta elmondta, a NASA azt tervezi, hogy egy pár túlnyomásos terepjárót küld fel, mely lehetővé teszi, hogy az űrhajósok a holdi felszín nagyobb részét térképezhessék fel, miközben fenntartják az "ingujjas környezet" relatív kényelmét.
Gernhradt szerint a terepjárók alapjáraton, kerekeken guruló élőhelyek. Az új járművek mérete ugyanakkora, mint az Apollo asztronautái által vezetett, még nem túlnyomásos holdjáróé. A kutató szerint a jármű egy sportautó és egy űrruha kombinációja között van valahol. Mindkét járművet egyszerre vetik majd be, mindegyiken két asztronautával. Így, ha egy jármű lerobban, mind a négy űrhajós be tud ülni a másikba, és visszatérhet az űrbázisra. A jelenlegi tervek szerint egy 2267 kilós, túlnyomásos járműre van szükség, olyan ülésekkel, melyeket a hosszabb utakra ággyá lehet alakítani. (Fotó: NASA)
A kétszemélyes terepjárókat úgy lehet felszerelni, hogy háromnapos, hétnapos és kéthetes holdi kirándulásokat is nyújtani tudjanak, külsejükre szerelt űrruhákkal, melyeket egy osztott nyíláson keresztül mászva lehet felölteni. Mindössze 10 percbe telik az űrruhákba belépni és aztán a holdi felszínen landolni. A rövid kirándulások körülbelül 40 kilométert, míg a kéthetes utak 960 kilométert is lefedhetnek a holdi felszínen. A szakemberek egyelőre csak megbecsülni tudták, mennyibe kerülhet egy ilyen jármű. Gernhardt szerint, valószínűleg drágább lenne, mint egy Ferrari.
