A tokaji történelmi borvidék 2002 óta része a UNESCO Világörökségnek. Magyarország 22 borvidéke közül egyik sem tekinthet vissza ekkora múltra, Tokaj-Hegyalján jött létre a világ első zárt borvidéke 1737-ben egy királyi rendelet nyomán.
A „Tokaj szőlővesszein” csepegtett nektárt nemcsak a Napkirály, a francia történelem egyik legnagyobb alakja emlékezetes kijelentése nyomán (Vinum regum, Rex vinorum – A borok királya, a királyok bora) ismerhette meg a világ, de több világirodalmi alkotás szereplője is. Említi Ibsen a Vadkacsában, de Goethe Faustjában is fogyasztják e nedűt. A Nobel-díjas Pablo Neruda egész költeményben zengte el a bor dicshimnuszát.
Mégis a helyi borászoknak bőven akad bosszankodni valójuk az időjáráson kívül is. Kezdve a bodrogkeresztúri szemétlerakóval, folytatva a szlovákok által tervezett tőketerebesi erőművel, majd az aranyos völgyi víztározó tervezetével. A túlzott mértékű kamionos forgalmat növelheti, és a terület problémáit fokozhatja az engedélyt már megszerző szerencsi szalmaégetésű erőmű is.
A Tokaji Aszú születését a legenda szerint a török veszedelemnek köszönhetjük. Történt ugyanis,hogy Sepsy Laczkó Máté (ő irányította Lorántffy Zsuzsanna birtokán a szőlőtermelést) a török fenyegetettség miatt elhalasztotta a szüretet. Így léphetett színre a nemes rothadás (Botrytis cinerea) folyamata, mely összetöppeszti, aszúsítja a szőlőszemeket. Ezek a szemek adják a Tokaji Aszú jellegzetes édes ízét. A szerencsés mikroklímához, a kiváló vulkanikus talajadottságokhoz társult különleges szüretidőponttal alakult ki a világ talán legédesebb fehérbora.
Persze a tokaji bor különlegességét és jelentősségét senki nem vitatja. Mégis bár a most vihart kavaró szerencsi tervek kapcsán már márciusban felmerültek aggályok, teljesen megnyugtató megoldás azóta sem született. Sőt a vita mérgesedik.
Az ICOMOS (a UNESCO műemlékvédelmi világszervezete)Magyar Nemzeti Bizottságának internetes oldalán található tavaszi állásfoglalás szerint: „Az ICOMOS a Világörökség Bizottság állandó műemlékvédelmi szakértő testülete. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának kötelessége felhívni a figyelmet a tervezett beruházás veszélyére, ezért tiltakozik a szerencsi szalmatüzelésű erőmű tervezett megépítése ellen.” Ezenkívül indoklásul még hozzáteszik: „Megvalósítása sérti a Tokaj-Hegyalja Kulturtáj, a tokaji borvidék világörökségi területet, látványa tönkre teszi a tájat. Tüzelőanyag ellátása csak külső területekről történhet, ami a környezetre jelent különös veszélyt.”
Arnóth Ádám, Az ICOMOS főtitkára szerint, amennyiben a tiltakozások ellenére megépül az erőmű, az vezethet a UNESCO Világörökségi cím megvonásához. Ez nemcsak gazdaságilag káros, de presztízsvesztességgel is járna az ország számára.
Ráadásul amennyiben engedélyezzük egy erőmű építését a közelben, avval csökkenthet az erkölcsi alapunk a szlovákiai, Tőketerebesre tervezett erőmű elleni tiltakozáshoz
Borászok tiltakoznak
A sajtóban az utóbbi hetekben „kapott lángra” a hír, a borászok tiltakozó akciójának köszönhetően. Mészáros László a Tokaj Renaissance Egyesület vezetője elmondta, hogy az erőmű tervéről először májusban szereztek tudomást, és mire a tiltakozáshoz szükséges ügyféli jogállásuk kérdése megoldódott, a BHD Kft. engedélyei jogerősek lettek. Ezért az építkezés megakadályozásában a nyilvánosságra számítanak, támogató aláírásokat gyűjtenek. Ezenfelül a UNESCO-hoz is fordultak véleményezésre, melyre egyelőre nem kaptak választ. Mindezek mellett adminisztratív úton is keresnek megoldást az építkezés meghiúsítására. Állami intézmény nem szállt bele a vitába: senki nem érzi úgy, hogy az eset az ő jogkörébe tartozna.
A konkrét eset mellett általános az igény a tokaji borvidéken egy olyan jövőkép létrehozására, amellyel a környéken történő fejlesztéseket a terület jellegzetességeivel egyeztetve hoznák létre. Ugyanis nem a szerencsi eset az első Tokaj történelmében: fejtörést okoz a Bodrogkeresztúron létesített szemétlerakóhely is.
Hujber Ottó, a BHD Kft. ügyvezető igazgatója szerint ők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy az erőmű építése nem okozzon kárt a Világörökség részét képező tokaji borvidéknek: a létesítményt mintegy elrejtik a kíváncsi tekintetek elől a tervek alapján. Véleménye szerint nincs alapja az aggodalomnak, mert ahogy a Környezetvédelmi Minisztérium is megállapítja: „Környezetvédelmi szempontból a biomassza erőmű korszerű, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő, a kibocsátott káros anyagot minimális szinten tartó erőműnek számít, amely hozzájárul a megújuló energiaforrás-felhasználás növeléséhez.” A már így is túl nagy kamionos forgalom növekedését érintő kérdésre azt válaszolta, hogy az erőmű csak napi 14 kamionnal növelné az amúgy ezernél nagyobb forgalmat, és ezt is megoldhatják komppal. Az erőmű 133 embert foglalkoztatna. A BHD Kft. szerint évi 3 milliárdos haszonnal. A szalmatüzelésű erőmű a megújuló energiaforrások közé tartozik. A szerencsi önkormányzat támogatja a tervet.
Abban mindenki egyetért, hogy a térségnek óriási szüksége lenne ipari fejlesztésekre, de abban nincs egyetértés, hogy a térség beruházásait milyen normakontroll alapján lehetne úgy engedélyezni, hogy mindenki nyugodt és elégedett maradjon.
Ettől eltekintve vitázó felek álláspontja lényegesen távolabb esik egymástól, mint Szerencs a tokaji hegyvidéktől. A probléma egyik fő forrása az a tény, hogy nincsen egyértelműen megadva, hogy adott esetben melyik hatóság, milyen szervezet véleménye a döntő. Az erőmüvet hivatalosan engedélyezték, a tokaji borászok aggodalmát viszont sokan osztják.
A Környezetvédelmi Minisztérium hivatalos állásfoglalása szerint „A szerencsi szalmatüzelésű biomassza erőmű kérdése nem környezetvédelmi kérdés. Az ipari és turisztikai szempontokat figyelembe véve az erőmű megépítéséről vagy meg nem építéséről az ott élőknek kell dönteniük.”
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Miskolci irodájának engedélye és a velük folytatott egyeztetések nem a tokaji borvidék védelméről szóltak. A KÖH által kiadott engedély jelentése szerint a tervezett építési területen régészeti lelőhely nem található, az építkezés megkezdésének ezért nincs akadálya. Nem a tokaji borvidék védett vagy nem védett státuszával kapcsolatos az állásfoglalás.
Az országban található UNESCO Világörökség helyszínek védelme nem feltétlenül csak a konkrét területről kellene, hogy szóljon. Egy kultúrtáj közvetlen közelében alacsonyabb toleranciaküszöb szükséges, és ez nem csak gazdasági, csak a turizmust és a borozókat érintő kérdés. A Fertő-tó esetében azért egyszerűbb a döntés, mert védett területnek számít a Világörökséghez tartozó terület meghatározó része (Fertő-Hanság Nemzeti Park). Hasonló ok miatt nem kerülhet sor ilyen konfliktusra a Hortobágy (Hortobágyi Nemzeti Park).
Megoldást jelenthetne a jövőben akár az is, ha kiterjesztenék a védettséget a tokaji borvidék eddig nem védett területeire is, vagy a kultúrtájak védelmét definiálnák pontosabban. Kérdéses, hogy a UNESCO mit tart veszélyesnek a térségben. Továbba az is, hogy akinek nem ad igazat a szervezet a vitában elfogadja-e, hogy „csatát vesztett”. Perdöntő jelentőségű lehet-e a vélemény, amely lehetséges, hogy csak hónapok múlva születik meg? Ráadásul egy nemzetközi szervezet szájából.
Tulajdonképpen kár, hogy az ügyben érintett felek és döntéshozók nem tudnak leülni egy asztalhoz, és egy mindenki számára elfogadható kompromisszumot találni. Mondjuk pár pohár Tokaji Aszú társaságában.
