Bekérették a külügyminisztériumba Szlovákia budapesti nagykövetét - mondta hétfő reggel az RTL Klub Híradójában a külügyi tárca vezetője.

Göncz Kinga veszélyesnek nevezte a szlovák parlament Benes-dekrétumokkal kapcsolatos döntését. Szerinte ugyanis miközben a két ország kapcsolata jó irányba halad, a döntéssel sebeket tépnek fel, hiszen a dekrétumok miatt a II. világháborút követően számtalan magyarnak és németnek kellett szülőföldjét elhagynia. A kérdéssel várhatóan az Európai Parlament is foglalkozik majd.
A szlovák parlament múlt pénteken olyan határozatot fogadott el, amely kimondja: érinthetetlenek az 1945 és 1948 közt hozott csehszlovák elnöki rendeletek, vagyis az ún. Benes-dekrétumok. Ezek a második világháború utáni években az élet számos területén korlátozták vagy teljesen akadályozták a szlovákiai magyarokat és németeket jogaik gyakorlásában.

Liberálisok Benes ellen

Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának határozottan állásfoglalását szorgalmazza a kollektív bűnösség elvével szemben Szent-Iványi István liberális EP-képviselő abban a levélben, amelyet Jean-Marie Cavadához, a testület liberális elnökéhez írt.

Az MTI-hez pénteken eljuttatott levélben a magyar politikus azt kérte a bizottság elnökétől, hogy haladéktalanul tűzzék napirendre a csütörtökön elfogadott szlovák parlamenti határozat kérdését. A pozsonyi dokumentum a Benes-dekrétumok érinthetetlenségét deklarálta.

"A kollektív bűnösség elve, amely a Benes-dekrétumok némelyikében kifejezetten szerepel, elfogadhatatlan a liberálisok számára, bárhol is éljenek, és bármilyen nemzethez tartozónak vallják magukat" - fogalmazott Szent-Iványi István.

Az SZDSZ politikusa szerint komolyan megkérdőjelezhető a jogállamiság iránti elkötelezettsége azoknak a politikai erőknek, akik e dokumentumokat újra és újra támogatásukról biztosítják. A határozat elfogadása a szlovákiai kormánykoalíció valamennyi szereplőjét végleg diszkreditálja Európában - hangsúlyozta Szent-Iványi István.

Mint írta, a határozat mindössze néhány nappal azután látott napvilágot, hogy a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja - valamennyi magyarországi parlamenti párt támogatásával - magyar-szlovák megbékélési nyilatkozat elfogadását kezdeményezte.

"Ma, amikor Szlovákiának és Magyarországnak az Európai Unió, a NATO, az Európa Tanács és a visegrádi együttműködés keretében végre lehetősége lenne túllépni az évszázados kölcsönös sérelmeken, a Benes-dekrétumok a történelemkönyvekbe, és nem a parlamentek napirendjére valók" - áll a liberális képviselő levelében.

A KDNP is megdöbbent

A Kereszténydemokrata Néppárt kibővített országos elnöksége szombati ülésén a következő nyilatkozatot fogadta el: A KDNP megdöbbenéssel fogadta a szlovák törvényhozás szeptember 20-ai nyilatkozatát, amellyel kiállt a Benes-dekrétumok mellett. A dekrétumok ugyanis a kollektív bűnösség elvét ültették át a gyakorlatba, a mai napig be nem gyógyult sebeket ütve a csehszlovákiai magyarok százezreinek lelkén, egyszersmind súlyos joghátrányokat okoztak több millió csehszlovákiai magyar és német nemzetiségű állampolgárnak.

A KDNP értetlenül áll a tény előtt, hogy a szlovák nemzetgyűlés egy Szlovákiában működő, a Szlovák Köztársasághoz minden tekintetben lojális magyar párt által megfogalmazott megbékélési nyilatkozatra ilyen, az Európai Unió alapelveivel szemben álló, durva hangvételű határozattal reagál. A KDNP továbbra is a nemzeti megbékélést kívánja, és reméli, a szlovák politika mielőbb visszatalál az európai útra.

A KDNP úgy ítéli, hogy a Magyar Köztársaság kormányának jelentéstételre haza kell rendelnie Pozsonyból nagykövetét, és minden nemzetközi szervezetben fel kell emelnie szavát a kisebbségi jogok védelmében, a kollektív bűnösség mindenféle megnyilvánulása ellen.

A Benes-dekrétumok története

Az 1945-ben kiadott 11 ún. Benes-dekrétum, azaz a csehszlovák kormány és Eduard Benes csehszlovák köztársasági elnök intézkedései a II. világháború utáni új egységes csehszlovák nemzetállamnak a német és a magyar nemzetiségtől való megtisztítását célozták.

A londoni Csehszlovák Nemzeti Bizottmány és a moszkvai csehszlovák kommunista emigráció, élén Klement Gottwalddal, a CSKP főtitkárával egyetértett a magyar és a német kisebbséggel szembeni nyílt erőszak szükségességében, a nemzeti kisebbségek likvidálásában. A Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége és a londoni emigráns kormány tagjai 1945 márciusában Moszkvában megegyeztek az új kormány összetételében, a kormányprogramban, a nemzeti kisebbségekkel szembeni bánásmódban.

A szlovák-magyar távolság forrásai

A szovjet vezetés szabad kezet adott a Benes-Gottwald kettősnek a magyar kérdés általuk elképzelt megoldására. A szociáldemokrata Zdenek Fierlinger vezette új kormány 1945. április 4-én az ideiglenes fővárosban, Kassán hivatalos elnöki dekrétummal jelképesen átvette a hatalmat, s másnap kihirdették a valójában már Moszkvában, Gottwald által megfogalmazott, de a londoni kormány tagjai által is jóváhagyott, 16 fejezetből álló, ún. kassai kormányprogramot.
A kassai programnak főként az V., VIII., XI. és a XV. fejezete tárgyalta a magyarok (s a VII. fejezet Kárpátalja) jövendő sorsát. A VIII. fejezet a kollektív bűnösség elve alapján kimondta: "Minden német és magyar egyén, akit a köztársaság, illetve a cseh vagy a szlovák nép ellen elkövetett bűn alapján vád alá helyeztek és elítéltek, elveszti csehszlovák állampolgárságát és halálos ítélet esete kivételével a köztársaság területéről örökre kitiltatik". Az V. fejezet jelezte a közigazgatás teljes megtisztítását a nem szláv elemektől, a XI. fejezet kimondta a magyar földbirtokok elkobzását, a XV. fejezet a nemzetiségi iskolák bezárását (ez mintegy 800 magyar iskolát és több mint 100 ezer magyar diákot érintett), a művelődéspolitikában pedig a szláv orientáció megerősítését.

A kormányprogramot számos magyarellenes megnyilvánulás, erőszakos cselekmény (munkából való elbocsátások, utcai atrocitások, internálások,) követte. Több ezer magyar menekült a Dunán át Magyarországra. A kassai program után születtek meg a Szlovák Nemzeti Tanács magyar- és németellenes rendeletei, majd a magyar kisebbség teljes jogfosztásáról intézkedő és a kassai kormányprogramban foglaltaknál jóval tovább menő köztársasági elnöki rendeletek, a tulajdonképpeni Benes-dekrétumok.

Az első magyarellenes intézkedések egyike az ún. pozsonyi akció volt. 1945. május 5-én a Pozsonyban élő magyarok lakásaira szlovák katonák törtek, s a csomagolásra fél órát engedélyezve a magyar lakosság mintegy 90 százalékát a Duna-hídon áthajtották Ligetfaluba, ahol mintegy 20 ezren embertelen körülmények közé, internálótáborba kerültek. Az akkori pozsonyi belügyi megbízott, Gustav Husák nem vette át a pozsonyi magyarok írásbeli tiltakozását, s küldöttségüket sem fogadta. Egy ligetfalui tömegsírban 90 magyar fiatal holttestét temették el 1945 nyarán.

A pozsonyi akció mintegy nyitánya volt az országszerte meginduló letartóztatásoknak, a magyar államhatáron való áttoloncolásoknak, a magyarok csehországi deportálásának és az ún. magyar-csehszlovák lakosságcserének. 1945 májusában elbocsátották a magyar közalkalmazottakat, majd a 69/45. számú SZNT (Szlovák Nemzeti Tanács) rendelet a "megbízhatatlan" magyarokat a magánalkalmazásból is menesztette. A rendeletek értelmében megszüntették a nyugdíjak folyósítását, mindennemű szociális segélyezést, az egészségügyi gondozást stb.

Az 1945. október 1-jei, 88. számú elnöki rendelet értelmében a közmunka-kötelezettség a nők számára 18-45 éves korig, férfiak számára 15-55 éves korig terjedt, ennek a dekrétumnak alapján deportálták a dél-szlovákiai magyarságot cseh-morva területre. A magyar közvélemény és a kormánykörök a szövetséges nagyhatalmak közbelépését kérték, hogy vonják ellenőrzésük alá a szlovákiai magyarok ügyét, ezt a Szovjetunió és az angolszász hatalmak is elutasították, de a csehszlovák követeléseket, elsősorban a magyarok kitelepítését nem sikerült a potsdami konferencián elfogadtatni.

Mivel a nagyhatalmak nem akadályozták meg a deportálást, a magyar kormány a csehszlovák kormánynak a lakosságcseréről szóló ajánlata elfogadására kényszerült (1946. február 27.), az egyezményt a párizsi magyar békeszerződés (1947. február 10.) 4. cikkelye is tudomásul vette. A magyarellenes politikát betetőző lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött, s 1949. június 5-én fejeződött be. Ez idő alatt 73273 szlovák hagyta el Magyarországot, és Szlovákiából 89 660 magyart űztek el. Ezután következett az erőszakos elmagyartalanítás, a reszlovakizáció. (A lakosságcsere összesített adatai egyes forrásokban eltérnek egymástól.)

A Benes-dekrétumoknak halálos áldozatai is voltak: az intézkedések közvetlen és közvetett áldozatainak számát a cseh történészek is 30-40 ezerre becsülik, a szudétanémet szövetségek ezt a számot közel negyedmillióra teszik. (http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=18378&page=1 )