A Kelet-Afrikában honos ugrópókoknak (latinul Evarcha culicivora) egészen egyedülálló szerelmi életük van: egymást választják ki, vagyis mindkét nem egyforma arányban részese az aktív párválasztásnak. Az aktus után is egyenlőek maradnak: vagy a hím falja föl a nőstényt, vagy fordítva (a hímek csak egy kicsivel gyakrabban lakmároznak a párjukból). A közösülés után kannibalizmust folytató pókoknál gyakorlat, hogy a pókasszony falja föl a férfit.

A legnagyobb csodálkozást az váltotta ki a kutatókból, hogy a női egyedek elsőre a húsos hímekhez vonzódnak, némi tapasztalás után azonban gebébb pókpartnerre váltanak.

Simon Pollard új-zélandi biológus, a kutatócsoport vezetője ezt úgy magyarázza, hogy a szűz nőstény pókok rejtélyes okokból elsőre még felvállalják felfalatásuk nagyobb kockázatát, ami a nagyobb méretű hímmel jár. Később azonban már az inkább életbiztosítást jelentő kisebb hímeket szemelik ki párosodásra, így kisebb az esély, hogy szex utáni rágcsává válnak.

A tudósok azt is bebizonyították, hogy a nőstény pókok kizárólag a méret és a külső alapján engedik magukhoz közel nyolclábú uraikat - a hasonló méretű állatoknál (3-7 milliméter) nem tudnak hasonlóról.