Amikor a hatalmas óceánjáró Southampton kikötőjéből 1912. április 12-é első útjára indult New Yorkba, David Blair másodtiszt zubbonyának zsebében volt a kulcs. Csakhogy Blair nem tartózkodott a Titanicon, hanem hivatalos ügyben úton volt egy másik hajóra. Így azután a Titanic látcsövei, amelyekkel talán idejében felismerhető lett volna a jéghegy, amely felé a az óceánjáró haladt, szekrénybe zártan hevertek egész úton.
A tragédia megtörténte után jegyzőkönyvbe vették a tenger megfigyelésével megbízott Fred Fleet vallomását, aki azt állította, hogy "látcső birtokában minden egészen más lett volna".
Blair csak röviddel halála előtt adta tovább lányának a kulcsot, aki most a Henry Aldridge aukciós ház révén pénzzé tette azt: valóságos "licitháború" után az antwerpeni Tesiro cég, a világ egyik legnagyobb gyémánt kereskedése lett a szerencsés nyertes. Csak találgatni lehet, de nem elképzelhetetlen, hogy a cég azért szálhatott be a licitálásba, mert összefüggést látott a kulcs és a rengeteg gyémánt között, amely a Titanic báltermében tartózkodó hölgyeket ékesítette.
Történészek közt máig sincs egyetértés abban, hogy milyen mértékben járulhatott hozzá a látcső hiánya a Titanic elsüllyedéséhez. Mindenesetre tény, hogy a tengerészek puszta szemmel kémlelték a tengert, amikor a hajó 1912. április 14-én 23 óra 40 perc körül a jéghegynek ütközött.
A Titanic tragédiája még ma is foglalkoztatja közvéleményt", mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a Christie's aukciós ház New York-i árverésén nemrég 150 ezer euróért elkelt May Cribbs naplója, amelyet a szerencsésen megmenekült 16 éves lány a katasztrófa első percétől kezdve vezetett.
