Száznyolcvanmilliárd forintot költenek évente a magyar férfiak a prostituáltak szolgáltatásaira. Elképesztő összeg: mennyi boldogtalan házasság, mennyi adózatlan milliárd! - sóhajt fel a szentimentális honpolgár és az adóhivatal. Tehát egy átlag férfi évi harmincezer forintot áldoz az éjszakai pillangókkal való szórakozásra. Ma mintegy negyvenezer nő foglalkozik az országban prostitúcióval, ennek csak kis százaléka fizet adót. Csábító ajánlatokkal várja a többieket az APEH: az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltásával különböző egészségügyi szolgáltatásokat vehetnek igénybe, biztosíthatják maguknak a boldog öregkort, és még hitelhez is juthatnak.
Arról, hogy mennyire sikeres a program, és mi ösztönzi leginkább a prostituáltakat arra, hogy igénybe vegyék ezt a lehetőséget, Földi Ágnest, a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnökét kérdeztem.
A program indulása előtt a negyvenezer prostituáltból körülbelül hányan rendelkeztek vállalkozói igazolvánnyal, és ez a szám mennyire fog emelkedni?
- A program még csak most indult el, de legjobb információim szerint tegnap ez a szám tíz körül volt, de ma már, a mostani állapotban azt merem állítani, hogy elértük a húsz főt. Úgy gondolom, hogy eddig nagyon szép eredményt értünk el, de azzal kapcsolatban, hogy a végeredmény mennyi lesz, nem szeretnék becslésekbe bocsátkozni, hiszen csak most kezdődött a tanácsadás. Ez az eredmény azért is komoly, mert sokan, akik hallottak erről a programról, már el is kezdték a vállalkozói igazolvány kiváltását.
Pontosan milyen tanácsokat kaphatnak az érdeklődők?
- Először is jogi tanácsadás lesz, utána pedig pénzügyi-számviteli ismeretek. Magában az a tény, hogy a szexmunkások társadalmának tagjai sohasem voltak adófizető állampolgárok, nem rendelkeztek munkahellyel, megnehezíti a munkát, hiszen így a tanácsadást az alapoknál kell kezdeni. Mindent el kell nekik mondani: hogy menjenek el a postára, álljanak be abba sorba, ahol az illetéket látják kiírva, és vegyenek a munkavállalásihoz egy az erkölcsi bizonyítványhoz szükséges nyomtatványt. Tehát, már az indulásnál is muszáj nekik segíteni.
Mennyire lehetnek ösztönzők számukra az adófizető állampolgárként nekik járó szolgáltatások?
- A nyugdíj és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének lehetősége is szerepet játszik náluk az igényléskor, ám ami a legcsábítóbb, az az, hogy adófizetőként hitelképessé válhatnak. Ma Magyarországon a prostituálttársadalom kilencven százaléka albérletben lakik, és addig nincs is gondjuk annak kifizetésével, amíg örömlányként élik mindennapjaikat, hiszen így az átlagosnál magasabb jövedelemhez jutnak. Arra viszont nem elég ez a pénz, hogy mondjuk tízmillió forintot kifizethessenek egy lakásra. Ám ahhoz igen, hogy ha félretesznek belőle, akkor ugyanúgy hitelképesek lesznek a bankoknál, mint bármelyik másik adófizető vállalkozó Magyarországon. Úgy gondolom, ez a legfontosabb; ez az a lehetőség, ami a leginkább vonzóvá teheti a prostituáltak számára a vállalkozóvá válást.
A beszélgetést itt egy pillanatra félbe kellett szakítanunk, mert az elnök asszonyhoz épp új vállalkozójelöltek érkeztek, be kellett őket engednie az irodába - úgy látszik, a program tényleg működik… A folytatás:
- Láthatja, ennyire nagy az igény erre; nem csak a tanácsadó busznál érdeklődnek, hanem itt is szinte egymás kezébe adják a kilincset. Tehát, azt mondhatom, hogy a program eddig igen sikeresnek bizonyult.
Borai Ákos, a Belügyminisztérium Jogi Főosztályának helyettes vezetője szerint nincs különbség prostituált vállalkozó és egyéb vállalkozó között, és a kormány nem saját érdekeit akarja érvényesíteni a program bevezetésével; bár tény, hogy így valóban jobban ellenőrizhetővé válik a prostituáltak jövedelme. Milyen előnyökkel jár a prostituáltak számára a vállalkozóvá válás? - Most abba a helyzetbe kerülnek, amit anno a törvény is megcélzott. Hiszen a törvény korábban legitimálta ezt a tevékenységet, beszélt róla, mert egyébként nem ez volt a tárgya: a maffiaellenes törvény úgy emlékszem, harmadik fejezete foglalkozik ezzel a kérdéssel. Legitimálta a prostituáltak tevékenységét, ami azt jelenti, hogy a gazdaság részévé vált, azaz gazdasági szolgáltatásként ismerték el. Ennek a háttérszabályai már adottak voltak, hiszen az örömlányok szexuális szolgáltatása éppen olyan szolgáltatásforma, mint bármi más. A problémát sokáig az jelentette, és némiképp jelenti ma is, hogy az a bizonyos New York-i egyezmény, amely jelentősen korlátozza a prostituáltak nyilvántartásba helyezését, hiszen az egyezmény hatodik cikkelye azt mondja, hogy őket semmilyen jogcímen nem kerülhetnek különleges nyilvántartásba. E cikkely alapján éveken keresztül viták dúltak arról, hogy a prostituáltak nyilvántartása, mondjuk egyéni vállalkozóként stigmatizáló-e; tehát olyannak tekinthető-e, amit ez a bizonyos New York-i egyezmény tilt, bár alapjában véve védi a prostituáltakat. A prostitútorokat, azaz, akik a prostitúciót kizsákmányolják, azokat üldözi.
A kérdés sokáig az volt, hogy ez tekinthető-e különleges nyilvántartásnak; mivel, hogyha a prostitúció a gazdaság részévé vált, akkor az így keletkezett nyilvántartásokban a prostituáltak mint szexuális szolgáltatók lesznek nyilvántartva, hiszen cipész kisiparosként vagy magánnyomozóként nyilván nem lehetnek; azaz, a nevén kell nevezni a dolgokat. Sokáig az volt a vélemény, hogy ezek a nyilvántartások szemben állnak a New York-i egyezmény szellemiségével. Ez pedig azt idézte elő, hogy éveken keresztül semminemű lépéseket nem lehetett tenni annak érdekében, hogy a prostituált mint egyéni szolgáltató működése mögötti adminisztratív szabályokat meg lehessen teremteni. Nem lehetett meghozni ezeket a speciális szabályokat a közigazgatásban; ez abban a tekintetben is nehézséget okozott, hogy a prostituált adóalannyá váljék, függetlenül attól, hogy ő kőkeményen adóalany volt idáig is egyébként, hiszen a tárgyi adómentes szolgáltatások körében nem jelenik meg - és ne is jelenjen meg - a szexuális szolgáltatás. Ehhez képest az adóhatóság nem látta a prostituáltat, nem jelent meg semmiféle adminisztrációban, és a nyilvántartások hiánya miatt a feketegazdaság része maradt, miközben ez a bizonyos maffiaellenes törvény legitimálta ezt a tevékenységet.
Ez egy nagyon súlyos, éveken át fennálló jogi anomália volt, ezt törte most át a jogalkalmazás, nagyon-nagyon helyesen és régóta várt módon; és ezt a vitát úgy döntötte el, hogy egyszerűen elismerte a prostituáltakat vállalkozónak, és nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy ez most különleges nyilvántartás-e vagy sem. Hiszen, ha ezek az elméleti viták folytatódnának, az örömlányok helyzete még tragikusabbá válna. Győzedelmeskedett az az álláspont, hogy a prostituáltak javát szolgáló nyilvántartások nem tekinthetők stigmatizálónak, azaz olyan nyilvántartásnak, amely ütközik a New York-i egyezmény szellemiségével. A lényeg az, hogy a prostituáltak sokkal kedvezőbb helyzetbe kerültek, hiszen papíron is a legális gazdaság részévé váltak. Ezelőtt is elismerte ugyan a jog a prostitúciót, hiszen szabad volt, ám nem tett lépéseket annak érdekében, hogy a gazdaság részévé válhasson. Az állam most segíti őket az első lépések megtételében, tanácsokat ad, és azt a bizonyos adminisztrációs hátteret megteremti, mindenféle elméleti vitát elkerülve.
Nem lehet, hogy a kormány volt a leginkább érdekelt ennek a programnak a bevezetésében? Hiszen így jobban tudják ellenőrizni a prostituáltak jövedelmét, és az adót is beszedhetik tőlük. - Nem erről van szó. Azt tekintve, hogy a prostitúciót ellenőrizni lehet, sok minden mást is lehetne, amiket az egyezményt nézve nem. Azokat a rendszereket lehetne megteremteni, mint mondjuk Németországban, Ausztriában, Hollandiában vagy Svájcban. Van tehát olyan konstrukció, amellyel sokkal jobban lehetne kontrollálni a prostitúciót. Az, hogy a prostituáltak immár a gazdaság részévé váltak, és vállalkozói igazolvánnyal rendelkezhetnek, magának a prostitúciónak az ellenőrzését nem igazán szolgálja. Abból, hogy ők már vállalkozók, és így nyomon követhető adóalannyá váltak, tehát tetten érhető az adóalanyiságuk és a jövedelmük, az állam nem fog hasznot húzni. Bár sokan mondják, hogy igen, főleg feministák vagy a prostitúciómentes Magyarországért küzdő szervezetek képviselői, hogy az állam a legnagyobb prostitútor, ha elismeri ilyetén módon a prostituáltak gazdasági tevékenységét, és megadóztatja azt a hasznot, amelyet a prostitúcióból szerez. De ez egy rettenetes butaság, és sehova sem vezet. Ez a helyzet igen üdvözítő, már évek óta vártak rá a szakértők és a kodifikációban részt vevők. Ez egy nagyon jó dolog, mert azt jelenti, hogy elindult valami abba az irányba, amit még az eredeti jogalkotási szándékok is megfogalmaztak, hogy legyen része a prostituált a gazdaságnak. Nem azért, mert az állam szereti a prostitúciót; ezt sehol sem szeretik, sem Németországban, sem sehol máshol, ahol legitimálták; hanem azért, mert az állam pontosan tudta, és most is tudja, hogy a prostitúciót nem lehet felszámolni. Együtt kell élni vele; a több ezer éves történelmi tapasztalatok is ezt mondják, és legfeljebb kezelni kell valamilyen módon, és úgy tudjuk kezelni, hogyha meghatározzuk a játékszabályokat: ezáltal lehet kontrollálni a prostitúciót.
Amit az előbb említett, hogy a kormány így képes ellenőrizni a prostitúciót, ez kétségtelen; azokat a szegmenseit képes, amelyek a vállalkozói rendszerbe épültek be. De nyilvánvalóan a prostitúciónak vannak fekete zónái, szürke zónái, amelyeket az állam nem igazán lát. Erről beszéltem az előbb, hogy olyan legális intézményi kereteket kellene biztosítani, hogy azokon belül az állam még erőteljesebben tudja kontrollálni az egyébként általa nem szeretett, és a társadalom számára nem feltétlenül előnyös jelenséget; hiszen megszüntetni azt nem lehet. A prostituált számára ez védettséget jelent. Ugyanolyan veszélyei vannak a törvényen kívüliségnek; tehát azt mondom, hogy a prostituáltaknak csak egy nagyon kis hányada válik a legális gazdaság részévé, és esetleg valaki felvetheti, hogy abszolút nem lehet nyomon követni, hogy mennyit keres, és abból mennyit adózik. Nincs különbség, és ezt nagyon határozottan mondom, a prostituált vállalkozó és valamely más vállalkozó tudati állapota között. Ugyanúgy csal a másik vállalkozó, mint ahogy megkeresi a kiskapukat a prostituált vállalkozó is - mondta el Borai Ákos.
Megkérdeztük az APEH-ot is, milyen előnyökkel jár az örömlányok számára, ha a vállalkozóvá válást választják.
- A lányok szempontjából a legfőbb ösztönző erő, hogy így biztosítottá válnak, jogosultak lesznek a természetbeni és pénzbeli egészségügyi ellátásra, a nyugdíj számításánál szolgálati időnek számít a vállalkozás időtartama, befolyásolja a nyugdíj nagyságát. Ha adózott jövedelemmel rendelkeznek, akkor lehetőségük van hitelfelvételre, jövedelemigazolást kaphatnak az adóhivataltól, amelyre például a gyerekek kollégiumi elhelyezésénél szükség lehet. Nyilván előny, hogy nem kell félniük egy olyan adóellenőrzéstől, amely a bejelentés nélkül végzett tevékenységeket kutatja.
Mit tudnak így költségként elszámolni? - Esetükben is a költségelszámolás általános szabályai érvényesülnek, tehát azt a költséget lehet elszámolni, ami kifejezetten a bevételszerző tevékenység érdekében merül fel és nem szolgál személyes célokat. Ilyen költség lehet például a tb-járulékon kívül az egyesületi tagdíj, a rájuk vonatkozó kötelezető egészségügyi vizsgálat díja, esetleg az útnyilvántartással alátámasztott gépjárműhasználat, taxi-szolgáltatás, illetve a "telephely" költségei. A felmerülő költségeket nekik is számlával, hitelt érdemlő bizonylattal kell igazolni.
A kormány vagy az adóhivatal érdeke - azaz, hogy új adófizetőket szerezhessenek - mennyire állt előtérben a program bevezetésekor?
- A magyar gazdaság érdeke, hogy minden jövedelemhez jutó ember fizessen adót és járulékokat. Az APEH-nak nem volt szerepe a program elindításában, de - mint bármely szakma esetén - a prostituáltak számára is biztosítja az adózáshoz szükséges alapismeretek átadását. Így az utólagos ellenőrzés helyett, megelőző tájékoztatással tud hozzájárulni a feketegazdaság fehérebbé tételéhez - tudtuk meg az APEH-től.
Azaz, ezentúl az örömlányok is töltögethetik szorgosan minden évben az adóbevallási nyomtatványt, és fizethetik a járulékokat. Cserébe viszont lehetőséget kapnak arra, hogy kemény munkával egy idő után saját lakáshoz jussanak; s egy ízlésesen berendezett hajlék tulajdonosaként talán még az üzlet is fellendül.
