Jankovich Sztojan ismertetése szerint a Noran kiadó által útjára bocsátott mű lényegében az első kórház-privatizációs irodalmi alkotás, amely mindennapjaink mélységébe ránt bele. Ennek megfelelően akárcsak a kemencéből frissen kiemelt, csábítóan illatozó, piros-barnára sült cipó, valósággal megégetheti az érte nyúló olvasó kezét. A mohóság helyett ajánlatos higgadtan nekiveselkedni a soroknak.
Kellő távolságtartás nélkül magunk is könnyen megzavarodhatunk, a groteszk, bő aszfalt-humorral elénk táruló helyzetkép azzal szembesíthet bennünket, hogy valamennyien egy nagy, rácsos ablakú, sárgára mázolt házba vagyunk bezárva. Lényegében mindegy is, hogy a falakon kívül vagy belül harcolunk magunkkal, tótágas környezetünkkel, a gyorsuló idővel - vélte a kritikus.
Hozzátette: a formabontó, váratlan szófordulatokkal örvénylő, tébolyult regény mindenképpen felkavar. Olvasása közben olyanná válhatunk, mint a lövészárokban srapnelltűzbe került, lőporfüstöt először szagoló baka, aki elveszítve idegei felett az uralmat, egyszerre sír és nevet, tehetetlenül várva sorsa beteljesedését. DrMáriás hőse emlékeztet is Svejkre, a derék katonára, aki az őrültség és a józan praktikum határvonalán imbolyogva volt képes túlélni a közép-kelet-európai lét tornyosuló akadályait.
A Vajdaságból áttelepült író, zenész, képzőművész drMáriás, a könyvét bemutató szerdai sajtótájékoztató színhelyének megválasztásával sem tagadta meg magát. A felszámolás alatt álló Országos Pszichoterápiai és Neurológiai Intézet kápolnája előtt egy épphogy lábadozó ápolt olvasott fel fejezeteket, kizárólag a mentálisan szilárd talajon álló hallgatóságnak tanácsolva a részvételt.
