A magát megnevezni nem kívánó vezető diplomata néhány nappal azután beszélt, hogy a szlovák parlament nagy többséggel újra szentesítette a Benes-dekrétumokat, amelyek alapján közvetlenül a második világháború után jogfosztottság sújtotta a szlovákiai németeket és magyarokat, tízezrek kitelepítésére is sor került.
A külügyi tisztségviselő szerint jó lenne, ha olyan üzenetek érkeznének Pozsonyból, amelyek nem értetlenkedést tükröznek, hanem előremozdulást jeleznek. Úgy látja, hogy szlovák oldalon zajlik bizonyos kármentő tevékenység, elkezdték magyarázni, mire gondoltak a határozat elfogadásakor.
Budapesten úgy látják, hogy a szlovák felet meglepte a magyar felzúdulás ereje, s annak egységessége. A szlovák magyarázatok egyik eleme: a határozatban - a nem kötelező érvényű preambulumban - benne van, hogy elítélik a kollektív bűnösség elvét.
A tisztségviselő úgy ítélte meg, hogy a magyar-szlovák viszony sokkal gazdagabb, mint azt a jelenlegi, mintegy "a víz tetején úszó habként" jellemezhető vita sejteni engedi. A normalitás jeleként említette, hogy a vita kellős közepén tették le Pozsonyban a magyar nagykövetség új épületének alapkövét.
Megjegyezte, hogy Budapest a diplomáciai hatékonyságot nem kívánja hangerővel helyettesíteni, miközben nem rejti véka alá véleményét. A vita kezelésében az ügy politikai oldalára összpontosít, de a politikai szintet nem tekinti azonosnak a kapcsolatok egészével.
A második szintet az önkormányzatokig lenyúló gyakorlati együttműködés képezi, míg a harmadik szinten, amelyet talán a "megbékélés", a "jóindulat" szavakkal lehetne jellemezni, a terhes történelmi örökség meghaladása cél. A magyar politika meggyőződése, hogy 60 évvel ezelőtti szövegek nem lehetnek mérvadóak a két EU-tagország kapcsolatában.
