Az egyház, amely pártpolitikai célokat szolgál, nem jár el helyesen, az államnak viszont nem lehet más célja, mint a nemzet szolgálata - tolmácsolta Ravasz László gondolatait Kozma Zsolt kolozsvári emeritus professzor.
Ehhez kapcsolódóan Ritoók Zsigmond történész professzor, a Kálvin téri református gyülekezet tiszteletbeli gondnoka megjegyezte, hogy Ravasz László a politikai körülményekhez alkalmazkodni tudó lelkész volt, mert az 1950-es évekre belátta, hogy a befogadó közeg, a gyülekezet megváltozott.
Bogárdi Szabó István, a dunamelléki református egyházkerület püspöke Ravasz László szónoklattani alapelveit ismertette. Ebben hangoztatta, hogy Isten törékeny eszközöket, az embert és a beszédet alkalmazza az emberiség megtérítésére.
A Ráday Gyűjtemény történész-levéltárosa, Szatmári Judit Ravasz László egyházlátogatásait elemezve kiemelte, hogy a püspök kérdőívekkel igyekezett tájékozódni egyházkerülete helyzetéről, iskoláiról, presbitériumairól. Ennek során az egyházvezető felszólalt az egykézés ellen, valamint felhívta a figyelmet egy új jelenségre, a "rádiókeresztyénségre", melynek keretében a hívők otthonról hallgatták az istentiszteleteket.
Ravasz Lászlót a kolozsvári református teológiai akadémiáról választották meg 1921-ben a dunamelléki egyházkerület püspökének és a Kálvin téri református templom lelkészének.
A Horthy-korszakban a Protestáns Szemlét, az Egyetemi Lapokat, a Református Szemlét és az általa alapított Az Út című lapokat szerkesztette, közben átdolgozta Károli Gáspár bibliafordításának újszövetségi részét.
1948 májusában a kommunista hatalomátvétel miatt minden tisztségéről lemondott, 1953-ban lelkészként is nyugdíjba vonult, az 1956-os forradalom alatt rövid időre visszakapta püspöki címét, majd haláláig Leányfalun élt..
