Harcolt az első világháborúban, majd orvosi egyetemre járt.
1919-ben André Bretonnal bekapcsolódott a dadaista mozgalomba, folyóiratuk nagyító alá vett és ízekre szedett minden "burzsoá" értéket. A dadaizmust zászlajára tűző első verseskötete 1920-ban jelent meg, ebben meghirdette a hagyományos intézményrendszer és értékek lerombolását. Szakítva a régi formákkal újjáteremtette a novella műfaját, rendkívül rövid történetei szürrealista kollázsok, melyek mellőzik a cselekményt és a szereplők jellemrajzát.
Aragon az irodalom után a politikában is szembefordult a polgári társadalommal. 1927-ben csatlakozott a Francia Kommunista Párthoz és a harmincas évek elején szakított a szürrealizmussal. Barátságot kötött Majakovszkijjal, a harmincas évek elején többször ellátogatott a Szovjetunióba.
935-ben az írók világkongresszusán Sztálin iránti lojalitása miatt szembekerült korábbi barátjával, a trockizmussal szimpatizáló André Bretonnal, s ezután soha többé nem beszéltek. Szocialista realista korszaka során született A való világ című regényciklusa, amelynek ismertebb darabjai A bázeli harangok, az Úri negyed, Az omnibusz utasai, Sziget a Szajnán - ezekben a polgári társadalom lappangó válságát igyekezett feltárni. Az ötvenes évek elején Kommunisták címmel újabb regényciklust kezdett, de ezt a többszöri átdolgozás után sem tudta befejezni.
1937-ben egyebek között André Gide és Romain Rolland társaságában elvállalta a Forradalmi Írók és Művészek Szövetségének Commune című folyóiratának irányítását, a lapot 1938-tól egyedül irányította. 1939-ben feleségül vette az orosz származású Eliza Triolet írónőt, Majakovszkij szerelmének húgát. Ugyanebben az évben frontszolgálatra hívták, helytállásáért érdemérmet és katonai keresztet kapott. Amikor a németek elfoglalták Franciaországot tagja lett az ellenállási mozgalomnak, melynek keretén belül megszervezte az Írók Nemzeti Bizottságát.
Bár a kommunista pártot többször is nyílt kritikával illette, annak meghatározó kultúrpolitikusa maradt, egy ideig a párt központi bizottságának is tagja volt. Sem az 1956-os magyar forradalom leverése, sem a prágai tavasz eltiprása után nem lépett ki a pártból (igaz 1968 után elítélte a szovjet intervenciót), élete végéig párttag maradt. 1957-ben megkapta a szovjet Lenin Békedíjat, 1981-ben a Becsületrendet. Felesége 1970-ben bekövetkezett halála után visszatért gyökereihez, a szürrealizmushoz.
Aragon 1982. december 24-én halt meg Párizsban, 85 éves korában. Magyarországon először Illyés Gyula, majd Szabó Lőrinc, Kardos László, Somlyó György és mások is fordították verseit.
