Csen Pest édesapja, a szintén színművész Csen Csiang (Chen Qiang) egyike volt azoknak akik a Kínai Népköztársaság megalakulása után közép-európai vendégszereplésre utazhattak. A harmadik Világifjúsági Találkozó alkalmával, 1951-ben járt Budapesten, és annyira megszerette fővárosunkat, hogy az ekkor született első fiát Buda becenévvel illette, a három évvel később született humorista pedig a családi hagyományt követve a Pest becenevet kapta. A szokatlan névből később az iskolában lett hivatalos keresztnév.
Az eredetileg geológusnak készülő Csent az élet irányította a színészi pálya felé. A kínai kulturális forradalom idején a családjától távolra került fiú úgy tudott csak életben maradni, hogy színművészetet tanult a néphadsereg színművészeti csoportjában.
Komikus-filmszínészként kezdte, de pályáját egy idő után a sokkal megerőltetőbb, több színészi képességet igénylő színpadi életre cserélte, elmondása szerint azért, mert elege volt már a szappanopera szerepek korlátaival.
"Úgy éreztem magam, mint akit gúzsba kötöttek, és ezt már nem bírtam tovább" - mondta Csen a Beijing Review angol nyelvű hetilapnak adott interjújában.
Felismerte, hogy a legtöbb társulat, miközben támogatásokat kap az adófizetők pénzéből, olyan darabokat játszik, amelyek a valódi élettől távol állnak. Tudatosan próbálta megváltoztatni ezt a generációk óta fennálló tradíciót, és a mindennapi élethez közelebb álló darabok írásába kezdett.
Chen előadásainak többsége az élet apró-cseprő ügyeiről szól, nagyobb részük kritikus hangvételű, és felfedi a társadalom sötét oldalát. Műfajként azonban továbbra is a vígjátéki formát részesíti előnyben.
"Hiszem, hogy a vígjáték arról szól, hogy válaszoljunk a közönség reakcióira. A társulatom tagjai figyelik, hogy a közönség a poénokra hogyan reagál. Ha az emberek a bemutatón nem nevetnek, a következő előadásra megváltoztatjuk az adott részt" - hangsúlyozta Chen.
A kínai humor alapját a szóviccek alkotják, amelyre a kínai nyelv szerkezete adhatja meg a választ. Egy hangalakhoz gyakran akár 50 különböző jelentés is társul. Ezek között lehet dallambeli különbségek, például a maj (mai) szó más-más hanglejtéssel kimondva jelentheti az eladni vagy a vásárolni igét. A kínaiak szeretik a burleszket, az irónia viszont távol áll tőlük, egymás kifigurázását illetlenségnek tartják.
A Kínában szeptember elején kezdődött magyar gazdasági, idegenforgalmi és kulturális évad népszerűsítéséhez kézenfekvő volt, hogy a világ legnépesebb országának "magyar származású" humoristáját kérjék fel.
A CCTV-3-on, a kínai állami televízió szórakoztató és utazási csatornáján a Magyar Évad keretében leadott filmsorozat gyakorlati információkkal megtűzdelve könnyed, vicces formában mutatta be hazánkat. A film a tervezett két rész helyett végül hétrészesre sikeredett, ami azt jelenti, hogy a Magyarországról szóló 6-10 perces részeket - a kínaiak kedvelt humoristájával készült beszélgetésekkel összeállítva - 25-30 perces műsorokban hét héten át sugározták, az ismétléseket is beleszámítva összesen 14 alkalommal.
Vértes Róbert, a Magyar Turizmus Zrt. Pekingben élő képviselője az MTI kérdésére elmondta, hogy a film visszhangját még korai lenne értékelni, de nem is rövid távú befektetésről van szó. A Kínából utaztató magyar idegenforgalmi irodák többsége azonban már most is növekvő vendégforgalomról számolt be, s ehhez alighanem a filmsorozat is hozzájárult.
