A repülőmérnökök 1917 óta kísérleteznek az aerocar-ral, azaz a repülésre is alkalmas gépkocsival. Eddig 70 ilyenre adtak szabadalmat, de csak kettő kapott forgalmi engedélyt, s ezeket sem gyártják sorozatban. Az ok: autóként nagy helyet foglalnak el, repülőgépként pedig a fel-és leszállásukhoz akadályoktól mentes, szilárd talajú és nagyobb sík terület szükséges.
A holland PAL-V vállalat repülőmérnökei azonban a jelek szerint feltalálták és már szabadalmaztatták is a köztes megoldást, amit "girocikli"-nek nevezhetnénk. Ez egy olyan kétszemélyes, hátul két-, elöl csak egykerekű jármű, azaz tricikli, amelynek a hátsó kerekeit a felettük elhelyezett benzinmotor hajtja meg. Ám, ha forgalmi dugóba kerülve végképp nem marad remény arra, hogy az úton egyhamar célhoz jusson a rajta utazó, a legközelebbi nagyobb parkolónál, vagy bekötőútnál kioldalaz járművével egy legalább 50 méter hosszú, egyenes útszakaszra és ott lendületet véve felszállhat, majd a levegőben akár 180 kilométer/órás sebességgel repülhet át a dugó felett. Vagyis a girocikli átalakul girokopterré, - egy olyan forgószárnyas repülőgéppé, amelynek rotorját nem a motor, hanem az előre haladása közben keletkező menetszél forgatja. (A szót a giroszkóp és a helikopter szavak összevonásával képezték, ezért "zsiroszkóp"-ként kiejtése helytelen!).
Ahhoz persze, hogy a rotorja egyáltalán forgásba jöjjön, előbb fel kell gyorsítani, mintegy óránkénti 60 kilométeres sebességre. Ezt egy, a berántó-zsinórral beindítható benzinmotorról áttétellel hajtott, a girokopter törzsének végére szerelt kis légcsavarral érik el. A legalább ötven méteres sík útszakasz a jármű felgyorsításához szükséges, leszálláskor már nincs ilyen hosszú kifutóra szükség, mert a girokopter néhány méternyi gurulás után megállítható.
Az 500 kilogramm összsúlyú PAL-V One kétszárnyú rotorjának lapátjai a jármű teteje fölé összehajlíthatók, a kis toló légcsavarja a girocikli farához simul.
Egyelőre nem olcsó, az előrendeléseket a gép teljes árával, 100 ezer euróval (több mint 25 millió forinttal) kell megtámogatni. Egyelőre tehát nem fognak tömegesen repkedni az autópályák felett, s a magyarok nagy töbsége is csak álmodozhat erről a megoldásról, miközben kocsijába zárkózva várja, hogy tovább haladhasson a zsúfolt sztrádán, vagy a nagyvárosi dugóban.
A holland cég tervei szerint azonban 2011-ig már 200 darabot adnak át, főleg közlekedési rendőröknek és a paramedikusoknak, vagyis az olyan általános képzettségű, beteglátogató orvosoknak, mint akik nálunk, például a balatonmenti falvakhoz vezető, nyáron rendszerint beduguló utakon motorkerékpáron mennek ki hívásra, vagy balesetekhez.
