A 237 oldalas vádirat szerint, a vádlottakat az Osztrák Megbékélési Alap terhére elkövetett csalással, illetve az ahhoz kapcsolódó, különösen nagy kárt okozó, bűnszövetségben, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett csalással, illetve magánokirat-hamisítással vádolja az ügyészség.
Az osztrák és a magyar kormány 2000-ben megállapodott abban, hogy kárpótlást kérhettek azok az emberek, akiket a II. világháború idején a mai Ausztria területére hurcoltak kényszermunkára. A kárpótlási igényeket 2003-ban lehetett beadni.
Magyarországról több mint 12 ezer roma kárpótlási igénylés érkezett be, ebből csak Bács-Kiskun megyéből háromszáznál több személy nevében adtak be kárpótlást. A megyébe több mint háromszáz millió forint érkezett. A rendőrség 2004-ben kezdte meg a nyomozást. A nyomozást megindítását követően több megyében is hasonló bűncselekmények elkövetése miatt indítottak eljárást, de az ügyeket nem egyesítették. A megyei bíróságok külön eljárásban tárgyalják az ügyeket, néhány megyében még csak vádemelések történtek, de például Győr-Moson-Sopron megyében már elsőfokú ítélet is született, amelyben letöltendő börtönbüntetést szabtak ki a vádlottakra.
Surányiné Pólik Erika tanácsvezető bíró októberben és novemberben szinte minden második munkanapon tárgyalást tart. A vádlottak kihallgatása várhatóan két hónapot vesz majd igénybe, ez után következik a háromszáznál több tanú meghallgatása. A vádlottakat 26 ügyvéd védi, többségük kirendelt védőként. A vádlottak - akik közül 12-en előzetes letartóztatásban is voltak a nyomozás során - szabadlábon védekeznek. Ítélet várhatóan 2008 közepén lesz.
A vádirat szerint a rendszer piramis szerűen épült fel, melyben alul helyezkedtek el az igénylők, akik a legtöbb esetben a kárpótlás valódi mibenlétével sem voltak tisztában. Az elkövetői láncolat összes tagja részesült a jogtalan haszonból. Az első rendű vádlott, Sz. Katalint 150 millió forint jogtalan visszaigénylésében történő közreműködésben vádolja az ügyészség.
Az ügyészség szerint, a benyújtott igénylésekhez csatolt okiratok közül több valótlan adatokat tartalmazott.
Az ügyészség a kalocsai, a keceli, a kiskunhalasi, a miskei, a jánoshalmi, a dusnoki és a soltvadkerti cigány kisebbségi önkormányzat korábbi elnökeit és több korábbi tisztségviselőjét is vádolja a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon megkezdődött büntetőügyben.
A vádlottak között van a kiskőrösi rendőrkapitányság igazgatásrendészeti főelőadója is. A rendőr őrnagyot a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztették beosztásából.
Kárpótlást az az érintett kérhetett, aki 2000. február 16-án életben volt, vagy munkatáborban született.
Az igénylőlapokra beírt adatok elemzése alapján az osztrák hatóságok 2.500 vagy 7.600 euróban határozták meg a kárpótlás mértékét, tehát egyes személyek közel kétmillió forinthoz juthattak.
A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványt bízták meg, hogy koordinálja a kárpótlási pénzek szétosztását, de a beérkezett kérelmek alapján a döntést Ausztriában hozták meg.
A kérelemhez egy kérdőívet kellett kitölteni, melyhez a deportálás után kapott igazolást kellett volna csatolni. Lehetőség volt arra, hogy az okiratokat közjegyző, jegyző vagy kisebbségi önkormányzati vezető igazolja.
A rendelkezésre álló levéltári és egyéb adatok alapján a II. világháborúban megközelítőleg 40 ezer embert hurcoltak el a mai Ausztria területére kényszermunkára. Az elhurcoltak 80 százaléka zsidó származású volt, tehát a becslések szerint Magyarország területéről elhurcolt, egyéb népcsoporthoz tartozók száma nyolcezer körüli lehetett.
Az érintett zsidó származásúak közül kevesebb mint kétezren tudtak élni a kárpótlás lehetőségével.
A rendelkezésre álló adatok szerint Bács-Kiskun megyére nem volt jellemző, hogy területéről nagyszámban deportáltak volna nem zsidó származásúakat osztrák munkatáborba.
