A földi időjárást és vele az életet döntően befolyásoló, zömmel Dél-Amerikában, Afrikában és Dél-Ázsiában elterülő úgynevezett esőerdők területe naponta 50 ezer hektárnyit zsugorodik. Ez egyben naponta száz különféle élő szervezet (moszatoktól a főemlősökig) végleges kihalásával is fenyeget. Az Amazonas medencéjében elterülő dzsungel esőerdejéből például évente 25 ezer négyzetkilométer tűnik el!
Az erdőterület csökkenésének igen prózai okai vannak. Kiirtják a fákat, hogy mezőgazdasági termőterület nyerjenek, nyersanyagot akar a faipar, tűzifára van szükség, és hatalmas mennyiségű fát dolgoz fel a papíripar is. Ha ilyen mértékben folytatódik a tarvágás, 2050-re egészen eltűnhetnek a "Föld tüdejének" is nevezett esőerdők. Velük a jelenlegi élővilág fajainak a fele, s a gyógyszerek alapanyagául szolgáló növények és állatok negyede is.
Az erdőpusztítás a gazdasági okok miatt aligha állítható meg. De - ha csak részben is - új telepítésekkel ellensúlyozható a kár. Ennek korszerű lehetőségeit kutatják a dél-karolinai Charlestonban működő ArborGen vállalat biológusai. Olyan, gyorsan növő fafajtákat igyekeznek géntechnikával kialakítani, amelyek a fűrészárúhoz felhasznált, főleg fenyőfa-fajtákkal szemben a jelenleg erre használt földterület mindössze 5 százalékán is felnevelhetők. Az ezredforduló táján megkezdett kísérletsorozat eredményeként már hat olyan fafajtát alakítottak ki, amelyek rendkívül gyorsan nőnek, ellenállnak a külső behatásoknak és ligninben szegények.(A lignin az a vegyi anyag, amit a papírgyártáshoz használt fából drága és szennyező vegyi eljárással el kell távolítani.)
Céljuk az is, hogy ezek a génkezelt faféleségek az eddigi 30 év helyett alig fele annyi idő alatt vágásra éretté nőjenek. Különleges újdonságuk az az eukaliptusz, amelyikben egyáltalán nem képződik lignin, így közvetlenül - a lignin drága kivonását elhagyva - alkalmas a papírgyártáshoz. Érdekes mellékterméke a hétéves kísérletezésnek, hogy a már csaknem kihalt amerikai diófa génjeiből sikerült géntechnikával a fákat elpusztító üszögnek, rozsdának is ellenálló egyedeket kinevelni, amelyektől remélik ennek az őshonos fajnak a megmentését.
Az ígéretes újdonságok gyors bevezetésének azonban van két akadálya: a bonyolultságuk és a technológia ára. A géntechnikával előállított új fafélék minden egyes darabját Petri-csészében kell előnevelni, aztán a magoncokból kialakult palántákat kis edényekben egyenként kell kiültetni, onnan pedig a csemetéket faiskolában tovább nevelni, s végül a létesítendő erdő termőtalajába átültetni. Aztán 18 évet várni, amíg a favágók megindíthatják a láncfűrészeiket. Emiatt egy négyzetkilométernyi erdő facsemetéinek kiültetése pillanatnyilag még 50 ezer dollárba kerülne.
