Családtagjaink betegsége többnyire váratlan eseményként következik be. Megeshet, hogy a kórházban az orvos készíti fel a hozzátartozókat arra, hogy a beteg olyan tartós ápolásra szorul, amelynek egy szakasza otthon is folytatható.
Milyen és hogyan végezhető az otthoni szakápolás vagy házi segítségnyújtás?
Ez olyan gondozási forma, amely a beteg vagy idős ember önálló életvitelének fenntartását az otthonában biztosítja. Talán nem is szorul magyarázatra, hogy az otthonápolás miközben megkíméli a beteget a fárasztó utazástól és költségektől, csökkenti a kórházak terhelését, zsúfoltságát. Tény, hogy olcsóbb az államnak, mert a fűtés, világítás, élelmezés, a terápia költségei kisebbek, s a kórházak gyógyító személyzete valóban azokkal foglalkozhat, akiknek az állapota feltétlen kórházi ellátást kíván. Az ágykihasználás jobb, és a költségcsökkentés az ellátás minőségének javulását is elősegíti.
Az Egészségügyi Minisztérium illetékes főosztályától kapott információk alapján az otthoni szakápolás bevezetése a rendszerváltás után az egészségügyi ellátórendszer továbbfejlesztésének egyik kiemelkedő feladata volt. Az akkori reformfolyamatban egyre nyilvánvalóbb társadalmi igényként jelent meg az új ellátási forma, amely előzményeit nézve tehát viszonylag rövid múltra tekint vissza. Kialakulásában komoly eredmény, hogy az 1990-es évek elején pályázati modellkísérletek után megteremtették az otthoni szakápolás pénzügyi feltételeit, és szakmai rendeletben szabályozták e tevékenységet. Megjelent egy olyan ellátási rendszer, amelynek itthon semmilyen hagyománya nem volt. Indokoltságát alátámasztották részint a demográfiai mutatók, de a kialakuló ápolási, gondozási és társadalmi igények is.
Az othoni szakápolás tehát a kórházi ápolást kiváltó, vagy kórházi ápolást lerövidítő szakellátási forma, amely a beteg otthonában teszi lehetővé, hogy szakképzett ápoló segítse elő a gyógyulást. Az otthoni szakápolás rendszerszerű működését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 1996-tól finanszírozza, a kezelőorvos elrendelése alapján. A főállású szakápolók egy nap legfeljebb öt, szakirányú terápiás szolgáltatás esetén négy vizitet teljesíthetnek, a részmunkaidőben foglalkoztatottak időarányosan kevesebbet. A szakápolást diplomás ápolók, szakápolók, a speciális terápiás tevékenységet gyógytornászok, logopédusok végzik. Napjainkban már országos méretekben széleskörűvé vált e szolgáltatás, az ellátott betegek száma a múlt évben meghaladta a 62 ezer főt, és több mint 1,1 millió vizitről szólnak a jelentések.
Az egészségügyi tárcánál most arra törekednek, hogy az egészségügyi ellátórendszer keretei között a szorosan kapcsolódó területek munkáját jobban összehangolják. Elsősorban olyan otthonápolási rendszer fejlesztését tekintik indokoltnak, amely sokoldalú szakápolásra képes, beletartozik ebbe a hospice ellátás is: a betegségből és az idős korból adódó ápolási szükségletek, ellátási igények együttes kielégítése.
A kormány a reformkeretekben az ápolási feladatokat a 2011/2007(I.30.) határozatában rögzítette. A feladatnak vannak hosszú távú elemei, amelyre hosszú időszak alatt lehet felkészülni. A fejlett országok régiójában megjelenő demográfiai változások okán nálunk is várható az ápolási szükségletek robbanásszerű növekedése a következő évtizedekben. Kapcsolódik ehhez, hogy a komplex hospice ellátás fejlesztésére, bővítésére az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2004-ben pályázatot hirdetett.(A hospice a gyógyíthatatlan betegek testi és lelki támogatásával foglalkozik, a humánus kezelést és az emberi méltóság megőrzését tartja elsődlegesnek). Ez első lépését képezi annak a kétéves modellprogramnak, mely során a hospice ellátást végző szervezetek munkáját nyomon követik és értékelik, s alapját képezheti az ellátási forma finanszírozása későbbi továbbfejlesztésének. A pályázati formában lehetővé vált a szakellátás hiányzó szintjeinek, így a hospice osztályok-részlegek működésének, valamint a beteg otthonában komplexen nyújtott ellátásnak az összehangolása. A három éve elkezdett komplex hospice ellátás eredményeképpen hét megyében az otthoni és intézeti ellátást megszervezték, Budapesten és eddig öt megyében az otthoni hospice ellátásra van lehetőség, ellenőrzött és szervezett formában.
Az otthonápolási szolgálatokkal a háziorvosok tartják a kapcsolatot. A szolgálati segítség a rendelet értelmében minimum fél, maximum három óra lehet, de ezt nem a család igénye szabja meg, hanem az ellátandó feladat. Például probléma lehet egy krónikus lábszárfekély, amivel a beteg nem tud eljárni a kötözésre. Ezt eredményesen kezelik az ápolók, és 30-40 perc elég is a tevékenység elvégzésére. Más betegeknél, például akik infúzióra szorulnak, ennyi idő kevés lenne a napi gyógykezelésre, náluk másfél-két órát is igénybe vehet a szolgáltatás.
