A licit - amellyel a társaságok azt a jogot szerzik meg, hogy beszállhatnak a piacra - a kikiáltási árról indul, amely minden területre lakosonként fix összeg. Ez a számítások szerint ötezer és tízezer forint között mozoghat. A területi licittől az egészségügyi kormányzat összesen 50-100 milliárd forintos összeget remél bevételként, amely az államkasszába áramlik, azonban ezt a pénzt az ágazat fejlesztésére költenék - mondták az egészségügyi minisztériumban.
Licitálni a tervek szerint nyilvános aukción lehetne, és ha az első körben egy terület nem talál befektetőre, akkor második fordulót tartanak - tudta meg az MTI.
A pénztáralapítás lakossági minimumot is megkövetel, ez 500 ezer lakost jelent, a maximum lakosságszám pedig 1,5 millió.
A terület(ek) megszerzése után a pénztárak úgynevezett előtársaságokként fognak működni, és a befektetői profitmarge maximum 2 százalék lehet, amit "egy ideig" nem vehetnek ki a társaságok, ezen kívül a befektetőknek szavatoló tőkét kell képezniük, amely arra szolgál, hogy az ellátás finanszírozása akkor se akadozzon, ha a kiadás több lenne, mint a szétosztott fejkvótából származó bevétel.
Az új egészségbiztosítási rendszerben megalakul majd a Díjtétel és a Fejkvóta Bizottság, előbbi az ellátási csomagokat és az azokhoz rendelt költségeket határozza meg, utóbbi pedig a fejkvótát (az egyes biztosítottak után járó összeg nem, kor, lakóhely függvényében) állapítaná meg, amelyet minden évben korrigálnának. Ezen bizottságokon kívül a pénztárak létrehozhatják a Pénztárszövetséget, amely azt a pénzalapot kezelné, amelyet a fejkvótából különítenek el. A Nemzeti Kockázatközösség Alapból (NKA) fogják finanszírozni például a mentést, a börtönegészségügyet, az anyatejellátást.
Amit az új rendszerről biztosan tudni lehet, hogy a pénztárak - amelyekben a magántőke 49, míg az állam 51 százalékban jelenik meg - kiegészítő biztosítási tevékenységet nem folytathatnak, de a pénztártagok kérésére ajánlhatnak számukra kiegészítő biztosításokat.
A pénztártagi toborzás során a pénztárak versenyeznek a biztosítottakért. A verseny abban áll, hogy melyik biztosító milyen többletszolgáltatást kínál, azonban a járulék mértékétől, a kötelező ellátások biztosításától nem térhetnek el - ezeket az elemeket a törvény szabályozza.
A biztosítottak az ország teljes területén élhetnek a választási lehetőséggel: bármely biztosított bármelyik pénztárat választhatja, és egy évben egyszer lehetősége lesz minden biztosítottnak másik pénztárat választani.
A toborzási időszakban a jelentkezők egy egyszerű belépési lapot töltenek ki, amelyen nevük, lakcímük, születési idejük és helyük, társadalombiztosítási azonosító jelük (taj) szerepel. Sem a toborzás, sem a későbbi átlépés során a biztosítottól semmilyen - az egészségi állapotára vonatkozó - adat nem kérhető.
A pénztáraknak a pénztártagok részére értesítést kell küldenie a nyilvántartásba vételről, a tagi jogviszony létrejöttéről.
A pénztárak a működésük során nem "szelektálhatnak" a betegek között, és nem alkalmazhatnak olyan módszereket, amelyekkel a nagyobb egészségi kockázattal bíró betegeket távozásra, pénztárváltásra ösztönzik, továbbá tilos számukra a csoportos "ügyfélgyűjtés". A társaságok nem a hozzájuk tartozó tagok által befizetett járulékot kapják meg, mert az összes járulék, állami hozzájárulás, befizetés mind egy közös alapba, az Egységes Nemzeti Kockázatközösség Alapba kerül. A pénztárak ebből az alapból a tagok után - az ellátási igényt figyelembe véve - fejkvótát kapnak.
Az alakulást követő átmeneti időszakban a pénztárak azokon a területeken, ahol van pénztártaguk, kötelesek szerződést kötni az ott területi ellátási kötelezettséggel rendelkező szolgáltatókkal, ha azok megfelelnek a minőségi követelményeknek.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) jelenlegi formájában 2009-ben megszűnik: feladatait az alapkezelő és a pénztárak veszik át.
Új és fontos elem lesz a rendszerben, hogy a pénztárak kötelesek felelősségbiztosítást kötni a finanszírozási döntések által okozott esetleges egészségkárosodások kártérítésére - tájékoztattak a szaktárcánál.
