Grófi család sarjaként született 1816. július 4-én, apja elkötelezett royalista volt. Ereiben kevés kreol vér is folyt, anyai nagyanyja ugyanis Dominikáról került Franciaországba. Tizennégy éves volt, amikor anyja megszökött szeretőjével és fiát is magával vitte Svájcba. A fiatal Gobineau az alpesi országban kezdett el érdeklődni az orientalisztika iránt.
Franciaországba visszatérve barátságot kötött Alexis de Tocqueville-lel, aki külügyminisztersége idején beajánlotta a minisztériumba. Gobineau 1849-ben csatlakozott a diplomáciai testülethez, a következő három évtizedben követként szolgált Svájcban, Perzsiában, Görögországban, Brazíliában és Svédországban, barátjának tudhatta Bismarckot és a brazil császárt.
A külföldön töltött évek alatt állt össze sajátos eszmerendszere, amely a pozitivizmus józanságának ellentéteként, különféle mítoszok köré épült. Gobineau szélsőséges irracionalista lett, a pozitivizmus filozófiájában már benne rejlő "észellenes" vonásokat vitte tovább. Nietzsche és Chamberlain mellett ő volt az, aki a természettudományos, pozitivista kutatás tényanyagából kiindulva és a modern biológia alapelveit meghamisítva megteremtette a felsőbbrendű ember, a faj mítoszát.
Gobineau - aki a vikingek leszármazottjának hitte magát - meggyőződése szerint a fehér, a fekete és a sárga faj közül kiemelkedik a fehér vagy árja, indoárja faj (elsősorban az angolok, az északi franciák és a belgák). Ez értelem, erkölcs és akaraterő tekintetében a másik kettő fölött áll, s öröklött tulajdonságai magyarázzák, hogy a Nyugat hatása az egész világra kiterjedt. (Érdekesség, hogy Gobineau a németeket nem sorolta az árják közé.) A három faj közül a legkevésbé fejlettnek a feketéket tartotta. Elmélete szerint a történelem során a birodalmak és civilizációk bukását a fehér, fekete és sárga fajok ártalmas keveredése okozta.
Az Értekezés az emberi fajok egyenlőtlenségéről című műve révén híressé vált Gobineau ugyanakkor nem volt antiszemita és a fajok keveredését is befejezettnek tekintette. Ez persze nem gátolta meg az utókort abban, hogy elméletét más formába öntve, könyvét és cikkeit átszerkesztve, a XX. század politikai viszonyaira alkalmazzák az általa leírtakat. Éppen ezért rá való későbbi náci hivatkozás jogossága mind a mai napig vitatott.
Gobineau-ról kevésbé ismert, hogy a reneszánsz nagy rajongója volt, irodalmi alkotásai közül jelentős a reneszánszról szóló, öt nagy részre tagolt élőképsorozata, amelyben Itália történelmének 1490 és 1560 közé eső hét évtizedét elevenítette meg.
