Kötelező beilleszkedési vizsga

A beilleszkedési vizsga többek között kiterjed Hollandia alapvető politikai és kulturális ismeretére és természetesen nyelvének legalább alapfokú elsajátítására.

Eddig ilyen vizsgát csak harmadik ország állampolgáraira alkalmazták, ám az utolsó egy-két évben tapasztalt nagyfokú bevándorlás - Lengyelországból, Romániából és Bulgáriából - felvetette ennek szükségességét.

A friss kelet-európai bevándorlási hullám lassan összehasonlítható lesz a hatvanas évek migrációs mozgásával, amikor a holland gazdaságnak szüksége volt a spanyol, portugál, marokkói és török vendégmunkásokra, ám jelenlétüket csak átmenetinek gondolták. A tapasztalat ezzel szemben a tömeges letelepedés volt, ennek szociálpolitikai kihívásaival együtt. A problémákra csak későn figyeltek fel, és most a múlt hibáiból tanulva, vetődött fel a gondolat, hogy megelőző intézkedésként jobban összpontosítsanak az új bevándorlók társadalmi integrálódására.

Ugyanakkor az uniós joggal ütközésben állna, ha ezt a munkavállalás egyfajta feltételeként szabnák. Ezért alkalmazására akkor kerülne sor, ha valaki munkanélküli (vagy egyéb szociálpolitikai) segélyért folyamodik.

Az Európai Bizottság (EB) ellentmondásosan foglalt állást: egyfelől leszögezte, hogy megengedhetetlen az uniós állampolgárok bármilyen diszkriminálása. Másfelől azonban Johannes Laitenberger, az EB szóvivő szavaival "az adott tagállam legitim törekvése, hogy megkönnyítse a külföldi polgárok beilleszkedését, amit kétségkívül segít, ha elsajátítják a fogadó ország nyelvét".