McLuhan determinista elmélete alapján a technikai találmányok kulturális változásokat vonnak maguk után, vagyis alakítják az ember létét. Ezen elmélet szerint egy új médium többet változtat az emberen, mint maga az általa közvetített üzenet, mert az eszközök átalakítják az ember észlelését. Az emberiség története tehát leírható a kommunikációs technológiák történeteként, az alfabetikus ábécétől, a könyvnyomtatáson át, az olyan modern eszközökig, mint a telefon, a rádió, a televízió, vagy akár az internet.

Nem állítom, hogy McLuhannak igaza van, mert azt elég nehéz eldönteni, hogy az új kommunikációs technológiák forrásai, vagy következményei-e a társadalmi változásoknak. Azt viszont könnyű belátni, hogy egy adott társadalom berendezkedése, uralkodó értékei leképeződnek a társadalom kommunikációs csatornáin. Ennek alátámasztásaként elég belegondolnunk abba, hogy a negyvenévnyi szocializmus alatt a magyar média ugyanolyan zárt, teljes egészében felülről irányított volt, mint az egész magyar társadalom. A média akkori lényegét Kádár „elvtárs” (ki más?) fogalmazta meg: „A rádió és a sajtó többet ér, mint a puska.”



Ha pedig ezt a megállapítást – miszerint a társadalom leképeződik a médiumokban – elfogadjuk, akkor érdemes feltenni a kérdést, hogy milyen képet rajzol rólunk napjaink információs szupersztrádája, a világháló. Nemrég egy hosszabb összeállítást készítettem olyan internetes trendekről – videó és filmletöltő honlapok, fogadási oldalak, személyiségi jogokat sértő site-ok – melyek átlépnek minden jogi keretet, minden korlátot és szabályt. Az internet egy olyan nemzetek fölött álló szférává vált, mely hagyományos jogi eszközökkel már nem kezelhető. Ezért minden törvényi szabályozás ellenére lehetetlen megakadályozni az engedély nélküli film és videó letöltéseket, az illegális internetes fogadásokat, vagy éppen az uszító jellegű honlapok működését. Persze ezeknél sokkal durvább dolgokat is csináltak már internet segítségével. Gondoljunk csak az olyan ügyekre, mint a kiskorúak meztelen képeinek terjesztése. A neten nickname-ek mögé bújva szinte bármit megtehetsz, és ha „ügyes” vagy, akkor még felelősségre sem tudnak vonni.

De mindez vajon mit árul el a 21. század társadalmáról? A világunk valóban olyan zabolázhatatlanul gátlástalan, mint azt az internet mutatja? Van bármiféle esély arra, hogy megtaláljuk az önkorlátozás természetes eszközeit? Vagy egyszerűen fogadjuk el az internetet úgy, ahogy van, a maga érték és erkölcsromboló hatásaival együtt? Tehetünk egyáltalán valamit ezek ellen? Nem tudom. Csak azt látom, hogy az internet egyre kuszább, egyre átláthatatlanabb hálót fon körénk, mint egy nagy barna pók…