A Faludi Ferenc Akadémia és a Magyar Katolikus Püspöki Kar közös konferenciájának sajtótájékoztatóján a váci megyéspüspök azt hangsúlyozta, hogy az állam a szocializmus idején a méltánytalanul alacsonyan tartott bérek fejében mindenkinek élete végéig ingyenes egészségügyi ellátást ígért, de a visszatartott pénz nem került az egészségbiztosítás rendszerébe.
Szólt arról, hogy a szakmai és civil szervezetek megnyilvánulásai mutatják, hogy az egészségügyi rendszer kérdésében még nem alakult ki egyetértés. Emlékeztetett arra, hogy az egészségügyben hangsúlyosan kell figyelembe venni a személyi méltóság, a szolidaritás és a szubszidiaritás elvét.
A közfinanszírozás csökkenő szintjét a versengő magánbiztosítók önrész-fizetéssel, szűkülő ellátási csomaggal ellensúlyozzák - jósolta.
Beer Miklós az MKPK félelmének adott hangot, miszerint a sok kis szociális háló nem pótolja majd a korábbi egyetlen nagyot, emiatt a krónikus betegek egyre kevésbé kapnak ellátást.
Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház igazgatója a konferencián ismertette, hogy az országban négy egyházi kórház működik: a Szent Ferenc Kórház, a Budai Irgalmasrendi Kórház, a Bethesda Gyermekkórház és a Mazsihisz Szeretetkórház, ahová a betegek területi alapon, a progresszivitás, valamint a szabad vallásgyakorlás alapján kerülnek.
Az elmúlt év statisztikája szerint egy év alatt a felére csökkent az aktív ágyszám az egyházi kórházakban, amíg 2006-ban 1,29 százalék volt az összes aktív kórházi ágyból a részesedésük, addig 2007-ben ez a mutató 1,19 százalékra csökkent - közölte. Elmondta, hogy a Bethesda Gyermekkórházban most létesültek először krónikus ágyak, noha nem állt szándékukban ilyenek létrehozása. Szólt arról is, hogy átlagosan a krónikus ágyak száma jobban nőtt az egyházi kórházakban, mint országosan.
Hangsúlyozta: 2007-ben mintegy 500 millió forintos állami és 47 millió kiegészítő támogatás hiányzik a költségvetésükből.
Az egyházi kórházakat ért hátrányos megkülönböztetésnek nevezte, hogy a területi ellátási kötelezettségük csökkent, és egyikük sem került a súlyponti kórházak közé. Értetlenségének adott hangot, hogy az állam miért nem használja ki, hogy az egyházi kórházak betegközpontúbbak lelki gondozóik, lelkészeik és önkénteseik miatt, a munkaerejűk olcsóbb, mert fokozottabb a belső motivációjuk, a gondozói és prevenciós hálózatuk pedig karitatív alapon működik.
