A történelemoktatás egyike a különösen összetett és olykor felettébb ellentmondásos feladatnak, ami próbatétel elé állítja a tanári munkát csakúgy, mint az oktatásügyet. E tantárgy - miközben objektív tényekre, időszakokra, eseményekre és személyiségekre épül - sokszor támaszt pszichológiai, érzelmi, tradicionális hatásokat is, amelyeket a múlt, jelen és jövő konglomerátuma gerjeszt. A történelmi ismeretek a hagyományőrzéstől kezdve a példaképek választásáig, a nemzeti tudat és öntudat kialakításának erősítéséig fontos szerepet játszanak az emberek szemléletében.
A történelmi közelmúlt ismerete, értelmezése és értése az 1956-os forradalom tekintetében különösen nagy jelentőségű, ám meglehetősen bonyolult feladat elé állítja a történelemoktatás művelőit, irányítóit. Hogyan birkóznak meg vele?
Kazimity György szaktanárt, a történelemtanítás elméleti és gyakorlati szakértőjét, az Oktatási Minisztérium által akkreditált érettségi elnöki testület tagját kerestük meg kérdéseinkkel.
- Oktatási szakemberként miképp értékeli a hazai történelemoktatást az 1956 forradalom és szabadságharc szempontjából?
- A maga történelmi összefüggésében kell szemlélni és tanítani 1956-ot, s ez bizony nem egyszerű feladat. Ez is indokolja, hogy az oktatási kormányzat koncepciójában kiemelt feladatként szerepel az 1956-ban történtek tanítása. Ezért kell az iskolai munkaközösségeknek külön megvitatniok e kérdéskör összefüggéseit, arra törekedve, hogy maguk a tanárok is egységesen értelmezzék, szemléljék a forradalom jelentőségét. Ugyanis tudvalévő, hogy a rendszerváltás előtt ellenforradalomnak minősítették e történelmi eseményt és folyamatot. A tanárok között is vannak olyanok, akik annakidején, az egyetemen maguk is így tanulták és így is értelmezték. Nem beszélve arról, hogy a politikai szemlélet, beállítódás szintúgy szerepet játszik e történelmi kornak megítélésében, amint az is, hogy 1956 eseményeinek szereplői, átélői közül sokan még ma is közöttünk élnek. Ők személyes élményeik, saját helyzetük interpretálásával ma befolyásolják a tanárokat, de a tanulókat,sőt, a közvéleményt is. Erre utal, hogy jómagam sokszor tapasztalom érettségi elnökként a tanulókkal beszélgetve, hogy szívesen vennék, ha nem szerepelne ez a tétel az érettségin - kapjuk a meglepő közlést Kazamity Györgytől.
- De ott van a tételek között...
- Az oktatási reform keretében e téren is új helyzet állt elő. Korábban csak szóbeli vizsgát kellett történelemből tenniük a tanulóknak, most viszont bővült az írásbeli vizsgával is. Mégpedig, az Oktatási Minisztérium által elkészített és kibocsátott írásbeli témák kidolgozásával. Ezek között éppen úgy szerepel az 1956-os forradalom és szabadságharc, amint más történelmi korszakok kérdései. Az értékelés - mint más tantárgyaknál is - szintén központi szempontok alapján történik. Ugyanúgy kell minősítenie a javítást végző szaktanárnak a tétel kidolgozását, mint más téma esetében. Így például, hogy a tanuló megértette-e a témát, tájékozott-e abban, szaknyelven válaszolt-e, feltárja-e az eseményeket és a nyelvhelyesség követelményeinek is megfelelt-e. Ami 1956-ot illeti, az a körülmény is nehézséget okoz, hogy a tananyagban ehhez a korszakhoz már a tavaszi érettségihez közelgő hónapokban érkeznek el a diákok. A figyelmük így érthetően kevésbé összpontosul az 56-os témakörre, hiszen már a nagy megméretésre, az érettségire koncentrálnak. Arra, hogy majd öt tárgyból kell kötelező írásbeli és szóbeli vizsgát tenniök. Ugyanakkor a történelem szóbeli érettségi vizsgán is a húsz tételből kell választaniok, s természetesen ezek között is szerepelnie kell az 1956-os forradalomnak. Amennyiben a szóbeli tételek összeállításánál valahol netán kimaradna e téma, akkor az érettségi elnöknek ezt jeleznie kell, ami következményekkel is jár. Annyi azonban biztosan igaz, hogy az 56-os forradalom tan- és vizsgaanyagként történő feldolgozása a tanároknak és a tanulóknak egyaránt komoly próbatételt jelent - állítja az oktatási szakember.
dr. Takács Ilona
