Legújabb könyvének, a Vörös szőnyegnek az ajánlója felteszi a kérdést: tisztességesnek maradni a művészetben, a politikában és a szerelemben, lehetséges-e ez ma? Helyzet kérdése lenne a tisztességesség? Nem inkább egy belső folyamatról van szó?
Abszolút egy belső folyamat, és ezért nagyon érdekes a történetnek főhőse, egy Maja nevű színésznő. Ő bekerül egy olyan világba, ahol szinte kínálják magukat a lehetőségek, abban az esetben, ha megalkuszik. Művészetileg például, ha úgy játszik el egy szerepet, ahogy az a közönségnek a leginkább tetszik. Vagy akár ha avval a rendezővel bújik ágyba, akivel éppen kell, akkor sokkal egyszerűbb az élete és a karrierje. De ő nem ezt választja, sokszor botladozik is jobbra-balra, és nagyon drámai a sorsa. Az egész könyv az ő félkómás visszaemlékezéseiből áll, amely egy krízisből indul. Ráadásul egy politikusba szerelmes, aki megalkuszik és nagyon sikeres lesz, viszont nem is vállalja Maját. A harmadik szöge ennek az érzelmi háromszögnek egy meleg rendező, aki vállalja az érzelmeit és ezért el kell hagynia az országot. Nagyon sok oldalról van körbejárva a tisztesség kérdése.
Szintén az ajánlóban olvastam, hogy ez egy keserű közéleti tapasztalattal megírt történet. Ezek itthoni tapasztalatok?
A könyvben az itthoni politikáról - miután azt jól ismerem - festek egy tablót, illetve egy portré-galériát. Ez nem túlságosan hízelgő a politikusokra nézve, mert tapasztalataim szerint a közélet és a politika most olyan helyzetben van, hogy könnyű elsodródni benne. A politikus figuráim elég negatívak.
Apropó közélet. Gyakran összetévesztik önt Juhászné Lévai Katalinnal?
Néha összekevernek, ami most ugye különösen kellemetlen. Tényleg zavaró ez a névazonosság, de egyébként nem szoktak összekeverni minket, legfeljebb azok, akik mondjuk nagyon járatlanok a politikában. Nagyon más az életutunk
Kicsit más vizekre evezve, de maradván a belpolitikai aktualitásoknál, a női kvótáról kérdezném a véleményét, és Dávid Ibolya avval kapcsolatos állásfoglalásáról.
(Lévai Katalin erről a témáról írt cikke itt található)
A kvóta önmagában nem jó eszköz, segít, de nem megoldás. Segít, mert arányosabbá teszi a képviseletet a nők és a férfiak között. Erre szükség is van. De ha nincs egy olyan kulturális háttér és közeg, amelyik ezt a kérdést megfelelően kezeli, akkor sajnos visszaüthet a dolog.
Mondhatják, hogy kvótanő, így került be a köztudatba, mégsem veszik komolyan. Ez az egyik hátulütője a dolognak. Persze ettől még be kell vezetni, vagy lehet ezen gondolkodni.
A másik nagyon nagy kérdés az, hogy aki kvótával kerül be, abból profitál-e valamit a női társadalom. Az így bekerült képviselőnő képvisel-e női érdekeket? Mert akkor lenne értelme. Nemcsak az a fontos, hogy a nők száma több legyen, hanem az is, hogy olyan nők legyenek a törvényhozásban, akik komolyan veszik az esélyegyenlőség ügyét, és nőként női és gyerek érdekeket is képviselnek. Ez a kérdés megérne egy társadalmi vitát. (November 16-án lesz egy rendezvény a témáról a Képviselői Irodaházban Lévai Katalinnal és Lamperth Mónikával.)
Úgy érzi, hogy a kvótát ellenző két parlamenti párt aggályai jogosak?
Vannak jogos felvetések. Dávid Ibolya látott egy lehetőséget, hogy más véleményt mondjon, és egy kis pártnak állandóan fontos az, hogy markáns véleményt fogalmazzon meg, mert így tudja magát megmutatni. Természetesen ennek is van szerepe. Ez a politika. 
Lát esélyt arra, hogy - kvóta ide vagy oda - az elkövetkezendő 30 évben Magyarországnak női miniszterelnöke legyen?
Elképzelhető, de nem könnyű. A politikában az tud nyerni, aki szövetségeseket tud maga mellé állítani. Egy miniszterelnök akkor vész el - lásd Medgyessy Pétert -, amikor nincsen mögötte egy erős szövetségesi tábor. A jelenlegi miniszterelnöknek az az ereje, hogy maga mögé tud állítani különböző érdekcsoportokat, szövetségeseket.
Elméletileg egy nő ezt nagyon jól tudja. Csak kamatoztatni kellene a politikában, ami tulajdonképpen a szövetségkeresésnek a tudománya. Úgyhogy nagyon is el tudom képzelni, hogy egy nő legyen akár miniszterelnök. Vannak erre kemény női jelöltek. Csak nem szabad elfelejtkeznie a női társadalomról, az érdekeik képviseletéről.
