A luxusadó értékalapon működő ingatlanadó. A javaslat szerint az adó az önkormányzatok bevétele, a fővárosban a forrásmegosztási jogszabályok szerint illeti meg a bevétel a kerületi és a fővárosi önkormányzatot.

Az adó tervezete még 2005-ben született meg. Eszerint adóköteles a Magyar Köztársaság területén lévő, lakásnak, valamint üdülőnek minősülő, magánszemély tulajdonában álló, illetőleg magánszemély ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jogával terhelt épület, épületrész, feltéve, ha annak törvény szerinti számított értéke a 100 millió forintot eléri. Mindez 2005-ben.

2006-ban módosították a tervezetet, nem kerületenként, hanem 15 értékövezetbe való besorolással, az adózó bevallása alapján vetik majd ki Budapesten a luxusadót. A fővárosban nincs egységes adathalmaz a luxusadó kivetéséhez. Mintegy 960 ezer lakás, lakóépület van, az üdülők száma nem ismert. A tervek szerint a lakástulajdonosok az egyes közterületek értékövezeti besorolásából tájékozódhatnak tulajdonuk valódi értékéről. A szakértők úgy vélik, hogy az értékövezeti rendszer hasznos lehet az ingatlanpiaci szereplők és a közigazgatás számára is.

A Pénzügyminisztérium nem tervezi a luxusadó értékhatárának 100 millió forintról 50 millió forintra történő csökkentését 2008-ban.

Szerettük volna megtudni a Pénzügyminisztérium álláspontját is, hogy jelenleg hol áll a dolog ám kérdéseink megválaszolására a minisztériumban nem találtak megfelelő riportalanyt. Helyette a jogszabályok útvesztőiben kéne elvesznünk, de a száraz tények helyett megpróbálunk egy érthetőbb változatot tálalni.

A legújabb koncepció szerint a kormány "központilag", azaz jogszabályban fektetné le az egységes ingatlanadó kereteit. Meghatározná az értékbecslés módszertanát, az alkalmazható adókulcsokat, a kereteken belül azonban szabad kezet adna az önkormányzatoknak, azok saját hatáskörben dönthetnének a bevezetésről, az adókulcsról és a különböző mentességekről, kedvezményekről. A kormány azonban az egységes ingatlanadó bevezetésével párhuzamosan megszünteti az építmény-, a telek-, a kommunális- és a luxusadót.

Az ingatlan szakma a 0,25 százalékos ingatlanadót elfogadhatónak tartaná, de csak azzal a feltétellel, ha az kiváltja az ingatlanhoz jelenleg kapcsolódó terheket. Előbbi egy tízmillió forintot érő lakás tulajdonosának évente 25 ezer, negyvenmilliós értéknél pedig már százezer forint kiadást jelentene.

Mehrli Péter, a Magyar Ingatlanszövetség elnöke elmondta: „Az ingatlanadó bevezetése csakis abban az esetben fogadható el, ha a meglévő ingatlanalapú helyi adókat eltörlik. Ilyen feltételek mellett indulásnál a 0,25 százalékot tartom reálisnak, ami a későbbiekben 0,5 százalékra emelkedhet. A teher mértékét kétféleképpen lehetne megállapítani: pontos forgalmi érték vagy az ingatlan mérete alapján.”

Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy ki fizeti? Fizet-e egyáltalán mindenki? Csak a lakóingatlanokat terheli? És mennyi adóbevétel folyhat ebből be? Ezekre még nincs válasz…

A Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökhelyettesét, Morvayné Bajai Zsuzsannát kérdeztem, hogy nekik mi a véleményük a luxusadó bevezetéséről.

Arról van szó, hogy egy kevés módosítással valójában nem csak a luxusértékű ingatlanokra, hanem csekély kivétellel minden ingatlanra tervezi a kormány bevezetni az érték alapú adóztatást, ami katasztrófához vezetne ebben a formában, ahogy megjelent a 3892-es számú, az egyes adótörvények módosításáról szóló törvénytervezetben – kezdte az elnökhelyettes asszony.

Mi lenne a legfontosabb feladat?

Mindenképpen arra hívnám fel a figyelmet - akármilyen értékű ingatlanról van szó - minden személy számára egy minimális, a méltányolható lakáshasználat jogszabályi mértékének megfelelő lakhatási területet adómentessé kellene tenni. Ez a lakáshasználati mérték ugyanolyan elemi szükséglet, mint ahogy az ember eszik, és cipője van.

Én most nem egy 100 milliós ingatlanról beszélek. A korábban alacsonyabb értékű ingatlan sokszor úgy válik, például 50 millióssá, hogy a tulajdonosa semmit nem tett érte. Ha az ingatlan lepusztult, akkor csak a fekvése miatt ne értékeljék többre azt az épületet. Jó példa a javaslat szociális érzéketlenségére, hogy nem gondol a jelentős eltartotti terhekre, az értékes ingatlanban csekély egy főre jutó jövedelemből élőkre. Ha pl. egy XII. kerületi Kékgolyó utcai, 140 négyzetméteres lakásban él egy család, hét gyerekkel, akkor ők a méltányolható lakásigényük legalsó határán vannak, hiszen két emberre jut egy lakószoba. Ha nagyon jól keresnek, és ezért még éppen nem szorulnak segélyre, akkor sem képesek 100-200 ezer forintos évi adóterhet kifizetni.

A helyi adókról szóló törvényben, az építményadónál, a bevezetni javasolt diktált minimális érték teljességgel elfogadhatatlan. Egy sötét udvari bérház, vizes, szoba-konyhás lakásának is lényegében ugyanúgy 300 ezer forint négyzetméteres árat gondol, mint ugyanabban a kerületben egy sokkal jobb helyzetű lakásnál, tehát a tényleges forgalmi értéknél is magasabb érték alapján adóztatna. Ez abszurdum. Nagyon csekély korrekciós tényezőt enged meg és ebből kifolyólag lehetetlen helyzetbe, kerülhetnek családok. Ennek következtében tömegesen eladásra fogják kínálni az ilyen értékes területen fekvő ingatlanokat, ami leviszi az ingatlanárakat, ilyen módon a jelzálog bankoknál a fedezet értéke csökken. Ettől a jelzáloghitelezés is komoly veszélybe kerülhet. És jelentősen megnőhet a bérlakás támogatások iránti igény, hiszen a lakásingatlanukat eladni kényszerülőknek is lakniuk kell valahol, ezt azonban általában már csak piaci lakbérekkel tehetik meg.

Valami megoldás lehetne rá találni?

Reménykeltő lehet az, hogy az Európai Unió nem lőtte ki az iparűzési adót, ami az önkormányzatoknak jelentős bevétel. Megoldás lenne, ha nem írnának elő értéket a területekre és, természetesen, mentesítenék az adó alól a méltányolható lakáshasználati mértéket.

A luxusadóval is az a probléma, hogy köze nincs az adóviselő képességhez, csak a költséges egyedi adóellenőrzést akarja megtakarítani és mindenkitől, a tisztességesen adózótól is beszedni az elhallgatott jövedelmek miatt kieső adótömeget. Nem lehet tudni, akármilyen nagy értékű ingatlanról van szó, hogy az illetőnek nem alapvető dolgok céljára van-e szüksége. Lehetséges, hogy magánszemélyként végez a társadalom számára hasznos tevékenységet. Mondjuk épített egy menedékszállást. Nem látjuk annak a biztos garanciáját, hogy nem kell például egy alapítványi iskolának vagy egy egyetemnek, a tűzoltó egyesületnek stb. jelentős adóterhet viselnie az ingatlan után. Nem látni annak garanciáit, hogy az ilyen ingatlanok hosszú távon is vitathatatlanul adómentesek maradnak.

Mindenképpen szükséges volna az érintett érdekképviseletekkel pontosan megbeszélni, amire eddigi tudomásom szerint, nem került sor.