A forradalom végnapjai

A Corvin közi ellenállás fekete napjának november 4-e számít. Az ekkor meginduló szovjet páncélos és gyalogos invázió lényegében megsemmisítette a forradalmárok állásait, és rengeteg civil is áldozatul esett. A támadás súlyosságát fokozta egy végzetes malőr: a Kisfaludy utca és az Üllői utca sarkán működő tankot 4-ére virradóan üresen hagyták a corvinisták. Az így behatoló szovjet harckocsi félelmetes pusztítást vitt véghez; csak a tetőkön kúszva, a magasból tudták levadászni az ekkorra csupán 800 főre apadt forradalmárok.

A szabadságharc végnapjairól Zsukov szovjet marsall ekképp emlékezett meg: „15 órakor a Corvin filmszínháznál folytatott kétórás tüzérségi előkészítés után megindult a roham e támaszpont ellen. Egyidejűleg csapataink a Moszkva tér körzetében is támadást intéztek a lázadók ellen. A lázadók ellenállását ezekben a körzetekben lényegében megtörtük. A Corvin filmszínház épülete ég. Folytatódnak a harcok, amelyek célja a még visszamaradt, a filmszínház épületének pincéibe befészkelődött csoportok felszámolása.”



A corvinisták november 9-én hagyták el végleg állásaikat, hiszen védhetetlenné vált a köz és környéke, illetve két elfogott, majd kihallgatott civilruhás orosztól megtudták, hogy nehéztüzérségi alakulatokkal akarják elsöpörni az ellenállást. Ezért Pongrátz vezetésével a megmaradt csoport a Vásárcsarnok mögötti épületekben rendezkedett be, de 15-én a túlerő miatt ők is feloszlottak. A történészi számítások szerint több mint ezer sebesültje és 435 mártírja van a Corvin köznek.

A harcok során a köz több lakóépülete kigyulladt, így a lakosok kénytelenek voltak a pincékbe leköltözni, és ott élni majdnem két hétig. A leköltözöttek a föld alatt gyakran nem is értesülhettek harcoló családtagjaik, barátaik sorsáról. Sok hősi halált halt felkelőt ezért nehezen találtak meg november 9-10-e után a hozzátartozók. Az azonosítást nehezítette, hogy ekkorra romokban hevert az egész környék

Az 1989 utáni időszak végre a megemlékezések színhelyévé tette a Corvin közt. Felújították a mozit, majd sorra helyezték el az emléktáblákat, sőt kopjafát állítottak A pesti srácok tiszteletére Győrfi Lajos szobrot készített, ezt 1996-ban avattak fel. 2005-ben idekerült Pongrátz Gergely emlékplakettje is, amit minden évben megkoszorúznak a túlélők, az egykori forradalmárok.

Interjú egy szemtanúval

A Corvin köz egyik lakójával beszélgettünk a forradalmi történésekről. Az idős doktor ugyanabban a házban él, mint 1956-ban, lakásának ablakai ma is a mozira néznek. Ő orvosként vett részt az eseményekben, tapasztalatairól szívesen mesélt nekünk, csak neve feltüntetéséhez nem járult hozzá.

Doktor úr, mikor népesült be forradalmárokkal a Corvin köz?

Egész pontosan 23-án éjjel érkeztek a forradalmárok, és 24-én reggel öttől már lövöldözésre ébredtünk. Ekkor engem három sebesülthöz hívtak reggel, de mindhármuk halott volt.

Később milyen szerepet játszott az eseményekben? Hívták más sebesültekhez is?

Igen, sokakhoz. Általában az Üllői úti házakból az útra néző lakásokban élők szenvedték el a a legsúlyosabb támadásokat, ott volt a legtöbb halott. Kezdetben nem rendelkeztek kellő tapasztalattal a fiúk, és nem szaladtak el a Molotov-koktélok kidobása után, pedig a szovjet tankok éppen ezeket az ablakokat lőtték. Később már tudták, hogy azonnal el kell menekülni a másik szobába.