Két évvel ezelőtt egy dolgozat kertében az 1956-os forradalomról szóló politikai diskurzust kutattam. Megvizsgáltam a politikusoknak, illetve a politikailag elkötelezett újságíróknak a forradalomról szóló, a sajtóban megjelent, vagy különböző rendezvényeken elhangzott megnyilatkozásait. Ezek a megnyilatkozások ugyan 2005-ben születtek, de tökéletesen leképezik a mai magyar politikai valóságot is, azt, hogy 56’-ot a politika a saját aktuális érdekei szerint értelmezi, használja.

Az ellenzéki megnyilatkozások egyik fő csoportját a következő kijelentések alkották:

- Ugyanabban a nép- és nemzetellenes diktatúrában élünk jelenleg is, mint a Rákosi-rendszerben. - A valódi baloldal világa már ’56-ban is messze esett az elrabolt villákban pöffeszkedő, szegényekre hivatkozó luxusbaloldal világától. - Hatvan éve alattomos, mocskos kis háború folyik ez ellen a nép ellen. - A baloldal egy része nem emlékezni akar, hanem elfeledtetni, elmosni saját felelősségét. - Az MSZP-sek és társaik olyan szellemiség követői, ami ’56 eltiprásából született, és ma is meghamisítja ’56 történetét, céljait, eszményeit. - Az uralkodó réteg is hasonló, mint régen: Kádár, Apró, Dögei után, most a Gyurcsány, Hiller, Szekeres trió van hatalmon. - Olyan időket élünk, amikor újra eladósítják a jövőt, amikor nő a szegénység, miközben a kormányon lévők arról beszélnek, hogy nagy a jólét.

Persze a baloldal válasza sem maradt el:

- A fideszesek minden rendezvényt arra használnak fel, hogy beszédeikkel diszkreditálni tudják a szocialistákat. - Nem a hősökre emlékeznek, hanem a hatalom megszerzésére törekednek. - Kövér László és tettestársai szándékosan elrontják az ünnepet, ez a szellem, ez a stílus, ez a politika tönkreteszi Magyarországot. -Álhősök, haszonlesők és politikai hamiskártyások vették kezükbe az ’56-os emlékek rombolásának és a közös hagyomány lejáratásának munkáját. -Nem más ez, mint politikai méregkeverőknek ízléstelen tülekedése, primitív és tartalmatlan zajongás. - Számukra a forradalom ünnepe csak a politikai versenytárs legitimizációjának megkérdőjelezéséről szólt. - A gáttalan mocskolódás mozgósító erejében bíznak, ennyi telik a nagyobbik ellenzéki párttól.

Ilyen és ehhez hasonló kijelentések tucatjait lehetne még idézni a 2005-ös ünnepi megemlékezésekről. Igen, erről szólt az ünnep, évek óta erről szól. Pedig egy nemzeti ünnep a szakirodalom szerint (és szerintem is…) rituális cselekvések által életre hívott megemlékezési szertartás. Olyan szertartás, mely során az ünnepségen résztvevők nyíltan utalnak mintaképnek tekintett személyekre vagy eseményekre. A megemlékezési szertartásokban egy közösség egy alapnarratíva segítségével emlékezik saját identitására, e narratíva egy elmondott és kifejezett történet, bemutatott kultusz. A múlt képét rituális előadások közvetítik és tartják fenn, a résztvevőknek végre kell hajtaniuk az előadást, és bele is kell nőniük az előadásokba.

A magyar politikusok számára viszont valami egészen mást jelent a nemzeti ünnep fogalma. Számukra ez egy olyan esemény, mely során nyíltan utálhatnak bizonyos személyeket, a politikai ellenfélből ellenséget csinálhatnak, a múltat pedig saját aktuálpolitikai érdekeik mentén értelmezhetik. A mai politika egyetlen téren hű 56’-hoz: ugyanúgy megosztja az országot, mint akkor, és ha rövid időn belül nem fejeződik be az évek óta tartó sárdobálás, akkor könnyen lehet, hogy az akkori események is megismétlődnek. Tavaly egy tank már újraindult, nem kéne megvárni, amíg  fegyverek is eldördülnek…