- Kálmán Imre szobrát, Veres Gábor alkotását itt a színház előtt avattuk, október huszadikán. Aznap gálaműsort adtunk a nagy zeneszerző tiszteletére nemzetközi fellépőkkel és a legjobb hazai sztárokkal, többek között Kalocsai Zsuzsával, Lehoczky Zsuzsával, Oszvald Marikával, Peller Károllyal, Vadász Zsolttal. Műsoron van a Marica grófnő, és jövő ősszel a rendezésemben színre kerül a Bajadér című, ritkán játszott Kálmán-operett. Meghirdettük az I. Nemzetközi Kálmán Imre Karmesterversenyt is, amelynek döntőjét a televízió is közvetítette, - igaz, felvételről.
A Szinetár Miklós vezette zsűri magyar fiúnak ítélte az első díjat. Mondhatom, minden elfogultság nélkül, mert Rácz Márton, a győztes egy sztárkarmester minden adottságával rendelkezik. Jutalma többek között az, hogy tíz előadást vezényelhet a színházunkban, ami esetleg lehetőséget ad a szerződtetésére. Erős volt a mezőny, a középdöntőben hat külföldi és négy magyar maradt, de azt kell mondjam, hogy ebben a műfajban - csupa operettszám szerepelt - a magyarok voltak jobbak. Így a második helyezett is magyar lett - foglalta össze az ünneppel összefüggő eseményeket az igazgató.
- Ön hat éve áll a Budapesti Operettszínház élén. Hogyan látja a színház helyzetét, a mai gazdasági viszonyok közepette?
- Nem panaszkodom, mert az állami támogatás, amit kapunk, megtérül az országnak, amikor külföldön sikereket aratunk. Hungarikumot képviselünk mindenütt a világban - most éppen Tel-Avivban van a társulat egy része -, és ennek óriási reklámértéke van, ami pénzben ki sem fejezhető.
A színház megerősödött az elmúlt hat évben, és hihetetlen ismeretségre tettünk szert, a legnagyobb külföldi lapokban dicsérő kritikák özöne jelent meg rólunk. Ugyanakkor külön öröm, hogy itthon is gyarapodott a közönségünk, elsősorban a fiatalok köréből. Ennek talán az az oka, hogy nem csinálunk múzeumot az operettből, nem Honthyt és Latabárt akarjuk utánozni, hanem élő zenés színházra törekszünk. A fiatalok pedig elismerik és méltányolják ezt a törekvésünket, amelynek egyik lépése az volt, hogy újra fordíttattuk az ismert operettlibrettókat, mert a szövegek a 19.század óta - éppúgy mint például Shakespeare-nél - elavultak. Most éppen a Bajadérnak készült új fordítása, Müller Péter Sziámitól.
- Hogyan oszlik meg a színház műsorában a hagyományos operett és a musical aránya?
- Tudni kell, hogy ez egy kéttagozatos színház, hiszen beolvadt hozzánk a hajdani Rockszínház. Ők adják a musical tagozatot, a régi társulat pedig az operettet. Az arány körülbelül fele-fele. De külföldön több operettet játszunk, itthon pedig több musicalt. Ám ezek nem Broadway-musicalek - az a Madách Színház profilja -, hanem ifjúságcentrikus, magyar történelmi értékeket felmutató darabok, amilyen a Rudolf vagy az Elisabeth. Ehhez kapcsolódik idei új bemutatónk, Szabó Magda Abigélje, Kocsák Tibor zenéjével, Udvaros Dorottya, Balikó Tamás, Csonka Zsuzsa, Földes Tamás főszereplésével. Somogyi Szilárd rendező kapta meg a most kilencven éves írónőtől a kizárólagos jogokat.
- Megfizethetők a jegyáraik? És meg vannak-e fizetve Önöknél a sztárok?
- A jegyek csak kicsit drágábbak a prózai színházakénál: kétezer és tizenötezer forint között mozognak, ez Pesten valóban nem olcsó. De a műfaj sem az. Ugyanakkor a sztárjaink is jobban meg vannak fizetve magyar viszonylatban. Ez nekem, igazgatónak is nagyon fontos, mert sokat is várok el tőlük. Azt akarom, hogy érezzék: meg vannak becsülve. Családias színház vagyunk, de keménykezű igazgató vagyok.
- Milyen bemutatóik lesznek még ebben az évadban?
- December 14-én lesz a következő, A víg özvegy, a színház főrendezőjének, Béres Attilának rendezésében, Haumann Péter, Kalocsai Zsuzsa, Vadász Zsolt főszereplésével. Én most Erfurtba utazom, ahol vendégként az Egy éj Velencében című darabot állítom színpadra. Az Abigél márciusi bemutató lesz. Nyáron pedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon egy újdonsággal lépünk színre: Szakcsi-Sziámi-Kerényi átiratában Shakespeare Szentivánéji álom című művének worldmusical változatát. És már most készülök a Bajadérra, amelyből a Kálmán Imre gálaesten is elhangzottak részletek Dolhai Attila előadásában. A fellépők egyébként mind ingyen vállalták azt az estet - a zeneszerző iránti tiszteletből, mint ahogy a Kálmán-szobor is közadakozásból készült.
