A minőségi oktatás biztosításához megfelelő normatív támogatásra lenne szükség, azonban, már a változtatások előtt sem volt a legrózsásabb a helyzet, most pedig egyre romlik. Intézménybezárások, osztálylétszám-növelések, csoportösszevonások és több tízmilliárd forint megvonása - a tanárok, diákok és a családok helyzete egyre aggasztóbb. Kerpen Gábort, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnökét kérdeztem arról, hogy mit kívánnak tenni a helyzet megoldása érdekében.

A 2008-as költségvetés pontosan mely elemeit kifogásolja a szakszervezet?

Most már van tapasztalatunk azon a téren, hogy mit okoznak a változtatások: megszűnt ugye a tanulói normatíva; ország-, illetve csoportnormatíva lett. Ez a tavalyi költségvetési törvényen keresztül került be, és már akkor jeleztük, hogy szerintünk ebből nagyon súlyos gondok lesznek. Például, ma olvastam az egyik napilapban, hogy Pécsett több tíz osztályban a törvényesnél jóval magasabb az osztálylétszám. Az osztály-, illetve csoportnormatíva miatt a fenntartók növelték az osztályok létszámát, mert rákényszerültek erre, iskolákat adtak át nem önkormányzati fenntartásba önkormányzatok, illetve összevontak oktatási intézményeket az új normatív szabályozás miatt, és ezt fenn kívánja tartani a mostani költségvetés is. Mi ezt messzemenőkig ellenezzük, és nem csak a mi elemzésünk miatt, hanem az általunk sajnálatosan előre megjósolt és később valóban megvalósult következmények miatt. Ez az egyik, amit kifogásolunk.

A másik tény, hogy a jelenlegi költségvetés nem orvosolja azt, hogy a 2008-as évben újabb harmincmilliárd forint vonódik ki a közoktatási normatívából. Ezt elfogadhatatlannak tartjuk. Különös tekintettel arra, hogy ez gyengíti az esélyegyenlőség felé való mozgást. Úgy látjuk, hogy a jelenlegi költségvetési törvénytervezetben még mindig háttérbe szorul az oktatáspolitika. A harmadik elem az, hogy nem elfogadható, hogy a pedagógus-továbbképzés támogatása nem növekszik már évek óta; most sem fog. Ez azt jelenti, hogy az oktatási intézmények kerülnek nagyon nehéz helyzetbe, hogyha növelni akarják a pedagógusok képzettségét - ez az udvariasabb megfogalmazás -, illetve, ha valaki hét éven belül nem végez el egy ilyen továbbképzést, akkor az ok az elbocsátásra. Tehát, gyakorlatilag, ha nem teljesen pontosan, de tényszerűen mondanánk, akkor úgy tűnik, hogy a költségvetés-tervezet a pedagógus-továbbképzést nem támogatja, hanem sokkal inkább arra irányul, hogy a pedagógusok, akiknek bár ez kötelezettségük, ne végezhessék el ezeket a továbbképzéseket – hiszen nem finanszírozzák kellő mértékben.

Ezek a fő irányelvek. Illetve, van még egy lényeges, ami a bérezésről szól - erről mostanában kevesebbet szólunk, mert számunkra sokkal fontosabb az oktatás minősége ezekben az időkben. A leglényegesebb a létszámcsökkentés megakadályozása; az, hogy több ezer pedagógus kerüljön az utcára, és ezáltal a diákoknak juttatott oktatási-nevelési minőség romoljon. De persze, a bérrel is foglalkoznunk kell. A tervezetben egyáltalán nincs utalás arra, hogy az esetleges teljesítménybért milyen többletforrásból finanszírozná a költségvetés. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy ha bevezetnek egyfajta teljesítménybérezést a közoktatásban, az csak olyan forrásból teremtődhet elő, amely az elbocsátások miatt esetlegesen megtakarított forrás; illetve olyan forrás, ami abból származik, hogy mondjuk egy elvégzett munka, egy túlóra nem lett kifizetve; ez pedig törvénysértés. Úgy véljük, hogy a teljesítménybérezésről akkor lehet konkrétan beszélni, hogyha ebben a költségvetésben külön forrás adódik; anélkül nagyon veszélyes ennek az elvnek a bevezetése a közoktatásban. Azt várjuk, hogy az esetleges teljesítménybérezés elveinek bevezetése külső többletforrásként kerüljön be a költségvetésbe.

Ha nem vonnák ki ezt a harmincmilliárdot, elég lenne a támogatás mértéke?

A változtatás előtti állapot egy kicsit jobb volt, mint ami most van. Abból a szempontból kevés - és ezt mi jeleztük is -, hogy három évvel ezelőttig a közoktatási törvényben benne volt az az elv, ami egy évben valósult csak meg - ha az elmúlt kilenc évet tekintjük -; mégpedig, hogy a közoktatás normatív támogatása nem lehet kevesebb, mint a két évvel korábbi bekerülési költség kilencven százaléka. Ez néhány évvel ezelőtt kikerült a törvényből - mi ez ellen nagyon erőteljesen érveltünk. Most látjuk a következményeket: évről évre folyamatosan hol huszonhat, hol tíz, hol - jövőre - több mint harmincmilliárd kerül ki a közoktatási normatívákból.

Úgy tűnik, hogy ezen az úton halad a kormány, és akkor, amikor a parlament tárgyalt a pedagógusok kötelező óraszáma növelésének visszavonásáról három héttel ezelőtt, hétfőn; elhangzott az egy kormánypárti képviselő szájából többször nyomatékosan, hogy bizony, ez a kötelező óraszámemelés volt az eszköze annak, hogy kivonhassanak több mint harmincmilliárdot az oktatási költségvetésből. Ez zajlik. Erre nem csak érdekvédelmi szervezetként, tehát nemcsak szakszervezetként, hanem szakmai szervezetként is azt kell mondanunk, hogy vajon mihez akarja megnyerni a kormány a szakszervezetek támogatását? Ehhez? Ezt komolyan gondolja?

Milyen lépéseket terveznek a változtatások ellen?

Itt most egy exkluzív mondat jön - ugyanis ez a mai nap történése -: a PDSZ felhívó levelet ír a partnerszakszervezetekhez, tehát a közoktatásban érintett szakszervezeteknek - épp ezt a levelet írtam, mikor telefonált. Azt javasoljuk nekik, hogy üljünk le együtt, és alakítsunk ki egy egységes szakszervezeti álláspontot a jövő évi költségvetés oktatást érintő kérdéseiről.

Lát arra esélyt, hogy módosítani fogja a kormány a költségvetést?

Ha nem bíznánk benne, természetesen nem csinálnánk. Erre szoktam mindig azt mondani, hogy egészen a költségvetési törvény végszavazásáig, tehát december elejéig módjában áll a kormányzatnak módosítani ezt a költségvetést. Úgy gondoljuk, hogy van mozgástere a kormánynak, és hogy ebben a mozgástérben a szakszervezeti oldal egyik tagjaként mi mindent megteszünk, hogy pozitív elmozdulás történjen a közoktatást illetően; illetve a kormány a konvergencia-program óta mindig azt mondja, hogy ezt végre kell hajtani. Mi pedig minden egyes alkalommal elmondjuk, hogy soha nem értettünk egyet ezzel a konvergencia-programmal - nem csak a PDSZ, hanem az oktatási szakszervezetek, illetve a konföderációk együtt sem értettek egyet ezzel a programmal. Nem korrekt erre hivatkozni, hiszen nincs semmiféle társadalmi támogatottsága ennek a programnak, aminek a következményei megjelentek szeptembertől a közoktatásban, és úgy tűnik, hogy ha a kormány nem értő fülekkel ül az egyeztetéseken, akkor ez a tendencia – az intézményhálózat szűkítése, a dolgozók létszámának csökkentése, az oktatás minőségének romlása - tovább folyik; és ez ellen mi mindent meg fogunk tenni.