Elhalad egy ismert Kossuth tériekkel teli autó, nem áll le: bíztatják a tüntetőket és továbbhajtanak. A járdát kék ruhásokból álló sorminta szegélyezi. A déli oldalon lehúzódva egy nagyméretű rácsos rabomobil, elviszik a szervezőket. A híd lezárása meghiúsult.

Egyszerű kisrendőrök terelik a népet a híd pesti lábához. A tüntetők jól bevált taktikát alkalmaznak, épp csak annyira húzódnak vissza amennyire muszáj. Tili-toli. Megérkeznek a Rendőrségi Biztonsági Szolgálat sisakos emberei, mindegyik szíjára gyors szorító kábelkötegelők vannak fűzve. A számukat megint csak a sisak hátulján látni. Követi őket a vízágyú, és a kutyás egységek. „Hol a cica?” hallatszik a tömegből. Felhangzik az ÁVH-ÁVH rigmus, és a füttykoncert. Őket már utálják rendesen. A mezei fakabátokat még megpróbálják meggyőzni „Magyar rendőr velünk tart!” illetve az „Éhbérért véded a Gyurcsány zsíros valagát!” tartalmú odakiabálásokkal. A rutinosabbak már arcról ismerik a Gergényi-huszárokat, „ez már megint be van szarva, az meg nagyon veszélyes, az fog ütni először”.

Egy autó megáll a belvárosi templommal egy vonalban. A vezetője kiszáll, és eljátssza, hogy fogalma sincs miért fulladt le az autója. Megtapsolják. A 7-es busz utasait arra szólítják fel, hogy szálljanak le és tartsanak velük. Azok inkább mobiltelefonnal készítenek felvételeket. Újságírók egymás között: „Már megint így találkozunk? Igen, már elvonási tüneteim vannak. Nem kaptam meg a heti könnygáz-adagom!” Gonda László feláll a korlátra, azt kiáltja: Aki magyar velem tart! Majd úgy tesz mintha ugrana. Élénk derültség. Rövid szónoklás: „Itt állunk a szakadék szélén. Itt áll Magyarország, még egy lépés és lezuhanunk!” A kezében még mindig ott a Gyurcsány tavalyi bevételéről készült Blikk szám. Kicsit már viseltes, 22-én és 23-án is esett az eső. Aztán a rendőrség leszedi a korlátról és elviszi, hasonlóan jár a 4-5 méteres legyező pecabotra szerelt Árpád-sávos zászló tulajdonosa is. A lobogó lehajlásakor a tömeg zúgolódni kezd.
Páran felnevetnek: hogy fog a rúd beférni a rendőrautóba? Lassan kiürítik a hidat. Egy szintén a hídfőnél álló piros Škodát feltrélereznek és elviszik.

Az eddig elszórtan a híd két oldalán állókat egy helyre terelik, a Március 15-tér a hídtól délre, a Mátyás pince felé eső részére. Elállnak a rendőrautók a vízágyú elöl. Tartani lehet, hogy bevetik. A demonstrálók visszahúzódnak. Visszatérő és nagy tetszést arató show-elem a rendőrség felszólítása, hogy hagyja el a területet, illetve fejezze be a jogsértő magatartást. Faltól falig álló rendőrsorfal indul meg a Duna utcában. Az utca végéről eltűntek a rendőrök. Szabad az út a Ferenciek terére, sőt ekkora tömeg csak az út közepére tud menni. Ki is használják az ölükbe pottyant alkalmat. Hangosan röhögve és ujjongva lezárják az utcát. Felhangzik a meccsekről ismert „Hülye rendőr hol van a lovad?” Ami nem sikerült a hídon az – a rendőrség hathatós segítségével – sikerült a Kossuth Lajos utcában. A REBISZ egységei lassan felfejlődnek, és elindulnak az Astoria felé.

A Magyarok Házának erkélyéről turullal ékesített Árpád-sávos zászlót lógatnak ki. Kávéznak, cigarettáznak és üdvözlik a tömeget. Többen visszaintegetnek. Rácz Sándor is kint áll. A Rákóczi út és „Kiskörút” sarkán megállítanak egy buszt és leeresztik a kerekeit. A fotósok és tévések azonnal rárepülnek a témára. Az eltakart arcú fiatalkorúak agresszívan lépnek fel velük szemben: „Rendőr vagy bazmeg? Akkor minek kamerázol?” A Forgalom terelő táblákat is keresztbe fektetik. A környéken zárnak be a boltok. A hangulat feldobott és izgatott: „Hülye rendőrök nélkül nem sikerült volna. A hídon már azt hittem vége, de ez el fog tartani egész nap is!” A rendőrsorfal még mindig a Ferenciek terénél áll. Egy kordonokat szállító teherautót megpróbálnak feltartóztatni de sikertelenül.

Megindul a fekete sereg. A Károly körútról is oldalba kapják a tüntetőket. Nem felfejlődve jönnek, hanem kisebb csoportok futnak előre és kergetik az embereket. Futok a Rókus kórház felé, telefonon beszélek közben a szerkesztőséggel. Egy sisakos árnyalak alkarjához szorított tonfával lök fel a járdára. Nincs baj, csak koszos lettem, értettem az üzenetet: tovább kell szaladni. Pár embert elkapnak mögöttem. Mire visszanézek már a földön vannak, és körbeveszik őket. Nem tudom mi történt, mi történik. A Nagy Diófa utcánál lehet lassítani a tempón. A Blaha Lujza téren látni kisebb csoportot tüntetőkből, megfogyatkozott a számuk. Visszafelé nézve talán tíz fős rendőr falanxok cirkálnak és vadásznak tüntetőkre. Egy turistákkal teli panoráma busz indul el a Rákóczi úton rendőrök felé, lehet ezért a szolgáltatásért felárat számolnak fel.

A Blaha Lujza téren megállítottak egy Combino villamost. Pont keresztbe, kevesen vannak már. A 4-6-os utazóközönsége öklét rázva és köpködve küldi melegebb éghajlatra az erősen felmorzsolódott tüntetőket. Vezéralak már nincsen köztük, tanácstalanok. Jelenleg a peronon állók tűnnek szervezettebbnek. És veszélyesebbnek is. Páran rendet követelnek, és kifejezik reményüket afelől hogy a tüntetők kapnak majd a dutyiban. Páran azt morogják, hogy közéjük kéne lövetni „mint régen”. A válasz szórványos komcsizás. Rendőrautók érkeznek villogva az Erzsébet körútról. KI merre lát arra fut. A rohamrendőrök kisebb csoportokban igazoltatják az embereket már a Keleti pályaudvar felé is. A vízágyú és a könnygázgránátos UAZ valamint néhány csapatszállító elvonul a Stadionok felé. A Combino újraindul. Már csak a metró nem áll meg a Blaha Lujza téren és az Astoriánál. A Demszky jobban megbénította a várost.