A Rizsik nevű keverék a Konykovo metróállomáshoz vezető aluljáróban élt. Gazdája nem volt, de az aluljáróban lévő boltok eladói és a metró munkatársai gondoskodtak róla, és egy Kátya Kolicseva nevű fiatal lány ugyan hazavinni nem tudta, de gyakran meglátogatta.
Rizsik meg is hálálta az emberek jóságát: reggelenként két hátsó lábára állva, lelkes farkcsóválással üdvözölte a metró pénztárosait, esténként pedig hazáig kísérte az aluljáró boltosait.
Csak Borisz Szurov, a metró egyik őre nem szerette a barátságos ebet. Egy nap dührohamában késsel rontott rá, vagy tízszer megszúrta, és azt üvöltötte: most megöli a dögöt.
Rizsiket kimentették Szurov kezei közül és állatkórházba vitték, de két héttel később belepusztult sérüléseibe.
Kolicseva bírósághoz fordult, de az ügy nehezen haladt. Végül kimondták az ítéletet: két és fél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték a kutyagyilkost.
Az állatvédők a törvény által lehetségessé tett három évi letöltendő szabadságvesztésre számítottak, így fellebbeznek a túl enyhének talált ítélet ellen.
Moszkvában nagyon sok a kóbor kutya, s Rizsik sok sorstársa él a metróhoz vezető aluljárókban: ott télen is meleg van, s a jelek szerint az ottani boltokban jóltartják őket, ugyanis egyik sem mondható soványnak.
