A helyi ,56-os egyesület és a mosonmagyaróvári önkormányzat által rendezett kegyeleti megemlékezésen Döbrentei Kornél költő idézte fel az 51 évvel ezelőtti történéseket.
Hangoztatta: 1956 a történelem kivételes pillanata volt, amikor "mindenki tudta, hol a helye".
A szónok kijelentette: azokat ölték meg, akik úgy gondolták, hogy "egy ország nem lehet megszállott, egy népnek elementáris joga (van) az önépítkezéshez, a maga érdekei képviseletéhez".
Döbrentei Kornél beszélt a számonkérés, a vezeklés fontosságáról, ami szerinte elmaradt.
Annak a véleményének adott hangot, hogy ahol nincs vezeklés és számonkérés, ott a bűnök újraszületnek.
A beszédet emlékműsor követte, majd a megemlékezés résztvevői megkoszorúzták a mártírok emlékművét és gyertyát gyújtottak tiszteletükre.
1956. október 26-án Mosonmagyaróváron tüntetést tartottak: kivonultak az üzemek dolgozói, a mezőgazdasági akadémia hallgatói, a középiskolás diákok. A tömeg a határőr laktanyához ment, amelynek épületéről a vörös csillagot akarták levenni. Egy eldördülő lövés után egy percig váltakozó intenzitással tüzeltek a katonák a laktanyából és kézigránátok is robbantak a sebesülten fekvő és menekülő emberek között. Anyakönyvi adatok szerint 55-en haltak meg és 83-an megsebesültek.
Mosonmagyaróvár önkormányzata 1990-ben meghozott első határozatában október 26-át városi gyásznappá nyilvánította.
