A történészek is vitatják Hlinka érdemeit

Azt a parlament által elfogadott alaptételt is támadják a szakértők, miszerint Hlinka az önálló szlovák állam megalapításában szerzett volna egyedülálló érdemeket. Ivan Kamenc történész szerint például az első, formálisan független Szlovákia kizárólag Hitler döntésének köszönhetően jöhetett létre.

Maroš Hertela, a Szlovák Tudományos Akadémia kutatója azt is kiemelte a Pravdában, hogy Hlinka sosem tudta egységesíteni a szlovák nemzetet, hiszen pártja az 1929-es a választásokon 28, hat évvel később 30 százalékos támogatást kapott, így nem tekinthető a nemzeti egység megteremtőjének sem. E tények viszont nem zavarják a szlovák politikusokat, noha a parlament előtt aktivisták tüntettek „Hitler, Hlinka, jedna linka“ (szabad fordításban: „Hitler és Hlinka egykutya”) feliratú táblákkal, kifejezve azt, hogy egy fasiszta-szimpatizáns személyt nem lehet nemzeti hőssé avatni. A törvénytervezetet a Magyar Koalíció Pártja is megszavazta, de csernovai megemlékezések kapcsán fellángoló magyarellenes megnyilvánulásokkal ők sem értenek egyet.

A fiatal szlovák demokrácia értékválságát jelzi, hogy sorra keresik azokat a történelmi alakokat, akik a nemzet nagyjaként igazodási pontot jelenthetnek. Eme törekvések ugyanakkor a nacionalista politika szolgálatában állnak, hiszen a magyarok bűntetteit szentesítő Benes-dekrétumok, vagy az evangélikusokat és zsidókat elítélő Hlinka piedesztálra emelése felerősítették a több mint félmilliós kisebbséggel szembeni ellenérzéseket.

Beszélgetés Stark Tamással

Kérdés, hogy az Európai Unió demokratikus játékszabályai meddig és miért viselhetik el a nyilvánvalóan egyenlőtlen, és gyűlöletkeltésre lehetőséget adó törvényeket, és mit lehet ezekkel kezdeni. Erről már Stark Tamás történésszel, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársával beszélgettünk.

Szlovákiában Fico kormánya sorra veszi elő a történelmi beágyazottságú ügyeket, és igyekszenek ezeknek aktuálpolitikai tartalmat adni, ami a magyarokra nézve nem éppen kedvező. Nemrég a Benes-dekrétumok kapcsán láthattuk ezt, most pedig a Hlinka-ügy bukkant fel. Ez utóbbi mennyiben befolyásolhatja a magyar-szlovák viszonyt?

Úgy látom, hogy most szlovák részről sajnos nem az együttműködés, a kölcsönös megértés és megbékélés politikája történik, hanem sérelmi politikába kezdtek. Ez válasz arra a felháborodásra, ami magyar részről fogadta a Benes-dekrétumok megerősítését. Nyilvánvaló, hogy egyfajta labdajátékról, politikai presztízsharcról van szó, amit ők kezdtek nagyrészt belpolitikai indíttatásból, azért, hogy a jelenlegi – nacionalista – kormánykoalíció növelje a népszerűségét. Úgy tűnik, hogy a szlovák társadalom java vevő erre a politikára, ezért az ellenzéki pártok is támogatták – az MKP, és a kereszténydemokraták egyik képviselője kivételével – azt a javaslatot, hogy a Benes-dekrétumokat meg kell erősíteni. Ezt felzúdulás követte magyar részről, amit a köztársasági elnök fejezett ki leginkább. Magyar részről viszont a megbékélésre való igény is megfogalmazódott a nyilatkozatokban, mind hivatalos, mind félhivatalos szinten. Ennek ellenére a szlovákok nem az együttműködés felé indultak el, hanem új helyzet akartak teremteni azzal, hogy régi és jogos sérelmet hoztak fel – gondolok itt a száz évvel ezelőtti atrocitásra – és Hlinka személyét, történelmi szerepét hozták előtérbe.

Hlinkát nem szeretik sokan az evangélikusok részéről sem, hiszen nagyon erősen katolizált. Miért kerülhetett most mégis napirendre? Hogy lehet a kizárólagosan katolizáló Hlinkát hősként beállítani?

Szlovákiában a szlovák nemzeti törekvés erőteljesen a katolikus egyházhoz kötődött – ahogy Lengyelországban a katolikus egyház nemzetfenntartó erő volt évszázadokon át – annak ellenére, hogy a szlovák katolikus egyház a magyar egyházszervezet része volt. Csehszlovákiában pedig a cseh protestáns huszitizmussal szemben mindig is szlovák katolikus egyház képviselte a nemzettudatot. Nem véletlen, hogy a szlovák bábállamnak is egy katolikus pap volt a vezetője, Jozef Tisó. Megjegyzem, a magyar katolikus egyház vezető között is sok szlovák származású van, például Csernok János, Vaszary Kolos.

Mind Benes-dekrétumok megerősítése, mind Hlinka-ügy társadalmi vitát váltott ki, ugyanakkor az EU nem reagált érdemben. Mennyire EU-konformok ezek a törvények, hiszen a Benes-dekrétumok demokráciaellenesek, Hlinkát pedig sokan fasisztának, zsidóellenesnek tartják?

A Benes-dekrétumok sajnos elméletileg nem EU-konformok, de az unió ezt elviseli, a tűrőképességén belül van a megerősítésük. Amikor a csehek tették ezt, azt is simán lenyelték. Egyes német politikusok, mint Erika Steinbach tiltakoztak ugyan, de nem verték ki a biztosítékot az EU-nál, ahol él egyfajta közmegegyezés, hogy a világháború utáni status quo-t nem bolygatják. A Benes-dekrétumok ehhez tartoztak. Hlinka esetében sem kell túlértékelni az EU-t: elméletileg nem EU-konform a Hlinka-tisztelet, de Brüsszelből a magyar-szlovák vita mindkét résztvevőjére gyanús szemmel néznek, számukra ez két periférikus ország érthetetlen vitája.

Lehet, hogy az EU-nak érthetetlen vita csak, de azért jelentősen meghatározza a magyarok boldogulását, hiszen a Hlinka-ügynek és a Benes-dekrétumoknak erősen magyarellenes éle van. Milyen esély van a megbékélésre és hogyan lehet érvényesülni a kisebbségi helyzetben lévő magyaroknak ebben a politikai térben?

Rövid távon nincs erre esély. Valószínűleg egy kormány-, és egyidejűleg szemléletváltásra lenne szükség. Hiszen amikor nem ilyen nacionalista vezetés volt, hanem a Dzurinda-féle, akkor a visegrádi együttműködés keretén belül a kapcsolatok normálisak voltak. Így a Hlinka-ügy nem az utolsó szó ebben a viszonyban, ez csak egy nacionalista hullám, amit feltehetően a normalizálódás, ha úgy tetszik, kijózanodás fog követni. Hozzá kell tenni, a jelenlegi helyzet a gazdasági kapcsolatokat nem érinti, azok mindig egy más szférában mozognak. A szlovák nacionalisták ellenséget keresnek, amit mindig is az idegenek székles körében találtak meg: zsidókban, németekben, és szeretik megtalálni a magyarokban. Egy kormányváltás hozhat csak új fejezetet.