Pedig azért akadnak még kiváló magyar alakjai a autós-motoros sportoknak, mint például a méltatlanul elfeledett Drapál János, vagy a pár éve még a sajtófigyelem középpontjában álló Baumgartner Zsolt. Talma és az egész hazai motorsport nagy lehetősége előtt idézzük fel a közelmúlt úttörő versenyzőit!

Drapál János, az első magyar futamgyőztes

Drapál János Budapesten született 1948-ban, és már 18 évesen a Budapesti Honvéd motorkerékpárosa, később a Honvéd Petőfi Sportegyesület versenyzője lett. Közben gépjármű-technikusi végzettséget szerzett, de versenyzőként kereste kenyerét. Pályafutása két jelentős szakaszra osztható, 1967-ig túra kategóriában, 1984-ig pedig gyorsasági versenyeken indult.

Elévülhetetlen érdeme, hogy a hazai versenyzők közül ő nyert először világbajnoki futamokat, a 250 cm³-es kategóriában 1971-ben a Csehszlovák Nagydíj győztese, a 350 cm³-es kategóriában 1972-ben a Jugoszláv Nagydíj, 1972-ben és 1973-ban az Osztrák Nagydíj bajnoka volt. A legnagyobb motorok versenyében világbajnoki nyolcadik helyezést ért el, míg a 250-esek között kilencedikként zárt a '71-es vébén. A szocialista országok Béke Barátság Kupáját is hatszor hazahozta, és nem mellesleg kilenc alkalommal zsebelte be a magyar bajnoki címet.

Élete során számtalan pályarekordod döntött meg, külföldön a szakág legnagyobb tehetségei között tartották számon. Kortársai ambiciózus, elhivatott versenyzőnek ismerték, akinek nem okozott gondot számára tökéletesen ismeretlen aszfaltcsíkokon biztosan motorozva elsőként célba érni. Halálát egy banális pályahiba okozta, 1985-ben a felvidéki Pöstyénben rendezett futamon egy még meg nem száradt felfestésen csúszott el, és az aszfalt szélén álló, szalmabálák helyett alkalmazott gumiabroncsoknak csapódott.

Baumgartner Zsolt, akinek majdnem összejött

Az autósport egén is felcsillant pár éve a remény, hogy maradandó teljesítménnyel hazánk végre kiemelkedhet a másodosztályból. Az 1981-ben született Baumgartner Zsolt a Formula 3-ban és a Formula 3000-ben brillírozott, így mint első magyar lehetőséget kapott 2003-ban a Jordan tesztpilótájaként a Forma 1-es bizonyításra. Sajnos debütálásán, a Magyar Nagydíjon autója meghibásodott, így a 34. körben fel kellett adnia a versenyt.

Ebben a szezonban még egyszer volán mögé ülhetett, hogy helyettesítse lábadozó csapattársát, Ralph Firmant. Ezen a futamon egészen hátulról rajtolva a 11. helyen ért célba. Tehetségét látva a következő idényben leszerződtette a Minardi, így ő lett az első hazai, és egyúttal kelet-európai autóversenyző, aki rendes éves szerződéssel került a Forma 1-be. Mind a tizennyolc futamon rajthoz állt, de legjobb eredménye az Amerikai Nagydíjon elért nyolcadik helyezése volt csak. Ám ezzel megszerezte a Magyarország első pontját a sportágban!

Baumgartner későbbi pályafutása nem alakult ilyen fényesen, jelenleg a Champ Car bajnokságban, a Minardi Team USA tesztpilótájaként váltja aprópénzre talentumát. Mind ő, mind Drapál hazánkra nézve sporttörténeti eredményeket értek el a maguk területén, ugyanakkor a várva várt áttörést Talma hozhatja el a világbajnoki címmel, amennyiben legalább a bronzérmet megcsípi Spanyolországban. Erre komoly esélye van, bár nem szabad lebecsülni riválisát, Hector Fabuelt sem.

Esélyek és kételyek

Megnehezíti az esélylatolgatást, hogy a világbajnoki cím két aspiránsának pályafutása között számos hasonlóság található. Mindketten 2000-ben debütáltak a 125 köbcentisek között, hat futamgyőzelmet arattak, és 2005-ben kerültek először az első háromba egy nagydíjon. Fabuel azonban tett néhány szezonnyi kitérőt a 250 köbcentisek között is, itt viszont csupán a hatodik hely volt a legjobb eredménye, ezért menedzserei javaslatára visszatért a nyolcadliteresek közé.



Kettőjük eredményeit tekintve különbség, hogy míg Talmácsi az évek során tizenötször, addig Fabuel húsz alkalommal állhatott dobogóra. Ehhez viszont hozzá kell tenni, hogy Talma motorjával a 2004-es és a 2006-os évadban komoly gondok voltak, így nem feltétlenül objektív a futampontok összevetése. Talmácsi jelenleg egy régebbi fejlesztésű Aprilia nyergében ül, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a motor teljesítménye szerényebb az egyenes szakaszokon, inkább a kanyargósabb részeken jönnek elő erényei.



A soron következő Valenciai Nagydíjon Fabuelnek úgy kell futamgyőzelmet aratnia, hogy Talma legfeljebb a negyedik helyen végez, amire az elmúlt versenyek fényében kicsi az esély. Igaz, a spanyol mellett szól, hogy szülőhazájában lesz a viadal, hazai közönség előtt bizonyíthat. Jorge 'Aspar' Martinez istállótulajdonos ugyanakkor leszögezte, itt most nem a nemzetiség számít, hanem pusztán az, ki a jobb, és nem fog kivételezni Fabuellel. (Akinek a szakértők szerint kárára is válhat a hazai környezet, hiszen hihetetlen lelki nyomást jelenthet a honfitársak előtti bizonyítási vágy.)

Talmácsi győzelme a hazai technikai sportágak dicsősége is lenne, noha Drapál és Baumgartner óta tudjuk, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Ennek ellenére, ahogy tudunk örülni a százas világranglistán egyedüli magyarként tündöklő Szávaynak, úgy Talmáért is szorítanunk kell. Az ifjú tehetség egyébként önéletrajzi könyvet ír, amiben így vall: „Nem volt egyszerű eljutni addig, ahol most tartok. Voltak nagyon nehéz időszakok, de valahogy mindig kilábaltam belőlük. Egy percre sem adtam fel céljaimat..” Reméljük, a kitartás elnyeri jutalámát. Hajrá Talma!