Előfordul, hogy az ember fél éjjel hazamenni: részegekből álló csoportok dülöngélnek szerteszét; hangosak, agresszívek, féktelenek - és ebből a szempontból mindegy, hogy melyik városban lakunk. Több településen - mint Dabas, Mezőkövesd, Százhalombatta, Szekszárd és Gyomaendrőd - bevezették már a köztéri italozás betiltására irányuló rendeletet, most Mosonmagyaróvár is csatlakozott a listához. De, hogy vajon lesz-e ennek hatása? A város Fideszes alpolgármestere, Nagy István szerint előbb-utóbb biztosan.

Miért pont most került sor erre a rendeletre? Volt valami nagyobb randalírozás a közelmúltban?

Nem egy konkrét eset miatt bevettük be a rendeletet; ez egy régóta fekélyesedő probléma. Van egy „Bermuda-háromszög” Mosonmagyaróváron, ahol ez a kérdés felmerült. Több szórakozóhely van azon a környéken, az oda járók sokszor kijönnek, és az utcán randalíroznak. Mivel a belvárosról van szó, a lakókat ez nagyon zavarta; és mivel semmiféle jogi eszközzel nem lehetett fellépni ellene, úgy gondoltuk, hogy ez lehet az egyetlen megoldás. Ugyanis, korábban, ha a fiatalok az utcán randalíroztak, kijött a rendőrség, majd elmentek, de igazán semmi sem történt. Most, hogy egy ilyen helyi rendeletalkotás történt, hogy ne lehessen az utcán szeszes italt fogyasztani, ez ad egy olyan lehetőséget, mankót az önkormányzat kezébe, amellyel meg tudja védeni a polgárai nyugalmát.



Voltak-e bizonyos randalírozó csoportok vagy mindig mások rongáltak?

Nem konkrét emberekre gondolok, ez egy általánosabb probléma, mindig más követte el ezeket a vétségeket.

Hogy reagáltak az emberek, a fiatalok a rendeletre? Hallottak-e olyanokról, akik ellenezték?

A helyi napilapban volt egy közvélemény-kutatás; ember nem volt, aki ezzel ne értett volna egyet. Teljes volt az összhang a város akaratát illetően. Régóta probléma volt ez, rég meg kellett volna már oldani. De most elhatároztuk, hogy ennek véget vetünk, és a lakosság is támogatta ezt a lépést.

Ön szerint mennyire fogják komolyan venni a fiatalok ezt az új szabályt? Lesz-e hatása egyáltalán?

Nagyon remélem, hogy lesz; hiszen a rendelet azért készült, hogy legyen valamilyen eszköz a közterület-felügyelő kezében; hogy aki közterületen italozik, az tudatában legyen annak, hogy épp szabálysértést követ el. Persze, minden rendelet csupán annyit ér, amennyit be lehet tartatni belőle; de ha nincs is rendelet, amit be lehetne tartatni, akkor még rosszabb helyzetben vagyunk. Így van lehetőségünk arra, hogy a nyugalmat biztosítani tudjuk.

Hogy tudják ellenőrizni, hogy betartják-e a szabályt? Több rendőr lesz-e éjjel az utcákon?

Ez nem rendőri, hanem közterület-felügyelői kérdés. Átszervezzük a közterület-felügyelők munkabeosztását; több műszakban fognak dolgozni, lesz kifejezetten éjszaki szolgálat is. Éjszakai járőrözéssel tudják ezeket a rendeleteket érvényre juttatni.

Mitől függ, hogy mennyi bírságot kell fizetnie valakinek?

Maximum ötvenezer forint szabható ki a szabálysértésért; de erre nem helyi rendelet, hanem központi szabályozás van, nem csak az önkormányzattól függ. Lehet, hogy első hallásra túl problémásnak tűnik ez a rendelet, de még mindig megmaradnak a teraszos szórakozóhelyek, ahol nyugodtan lehet alkoholt fogyasztani, ezzel nincs is probléma. Azzal van, hogy a köztéren, utcán hazafelé menet randalíroznak; betörik az ablakokat, felrúgják a kukákat, hangoskodnak - ezek zavarják a polgárok nyugalmát.

A szabály bevezetése előtt áttanulmányozták az azt már bevezető más települések rendeleteit. Mit szűrtek le ezekből? Lehet-e következtetéseket levonni azzal kapcsolatban, hogy mikorra várható eredmény?

A rendelet bevezetése csak most folyik. Az a feladatunk, hogy minden emberben, minden fiatalban tudatosítsuk, hogy ez a szabály létezik Mosonmagyaróváron. Talán jobban rászólnak az emberek egymásra ilyen esetben. Nem az a lényeg, hogy büntessünk; hanem, hogy elérjük azt, hogy az emberek nem zavarják a másik nyugalmát - az „élni és élni hagyni” elvet szeretnénk érvényesíteni. Tehát, egyelőre a megismertetés a fontos, aztán jön az érvénybe lépés és az ellenőrzés. Akkor majd nyomatékosítani fogjuk, hogy ez nem csak egy papír, hanem a valóság.

Szükségesnek tartja-e a rendelet bevezetését az ország összes többi településén is? Egyáltalán, van ennek realitása?

Azt tudom, hogy Mosonmagyaróváron ez problémát okozott, azért szeretnénk megoldani. Ha egy hónap múlva visszatérünk rá, akkor majd tudok konkrétabb dolgokat is mondani, hogy csökkentek-e ezek az esetek. Nem szeretnék általánosítani, nem tudom, hogy a többi városban milyen a helyzet e téren; bár mi is figyeltük, hogy máshol hogy működik ez a rendszer, de azt nem akarom kijelenteni, hogy ez az egész országban gondot jelent. Ha majd más városokban is felfigyelnek erre, gondolom, lépni fognak. Lehet, hogy aztán oda is eljutunk, hogy egyszer egy honatya olyan törvényjavaslatot terjeszt elő, hogy központilag szabályozzák ezt a kérdést.